3. RÉSZ.
Ruth Boázhoz megyen éjszaka, ki igéretet tészen néki a házasságról.
Monda pedig néki Naómi az ő napa: Szerelmes leányom, avagy ne
keressek é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod néked?
2. Most azért nemde nem rokonunk é Boáz, * kinek leányaival vóltál?
Ímé ő ez éjjel az árpát a szérőn fogja szelelni.
3. Feredjél meg annakokáért, és kend meg magadat, és öltözzél fel
ruhádba, és menj alá a szérőre, meg ne jelentsed magad a férjfiúnak, míg el nem
végezi ételét és italát.
4. És mikor feküdni menénd, tudd meg a helyet, a hol hál; és
bémenvén hajtsd fel a leplet a lába felől, és feküdj oda: ő pedig megmondja
néked mit cselekedjél.
5. Ki monda néki: Valamit nékem parancsolsz azt cselekszem.
6. Aláméne azért a szérőre, és mind a szerint cselekedék, a mint
megparancsolta vala néki az ő napa.
7. Mikor pedig ett volna Boáz és ivott volna, és megvídámult volna
az ő szíve, és elment volna hogy az asztagnak szélin hálna: oda méne a leány is
titkon; ki mikor felhajtotta volna a leplet a lába felől, oda feküvék.
8. Történék pedig, hogy éjfélkor megrettene e dolgon az a férjfiú,
és megtapasztalván azt, ímé asszonyember fekszik vala az ő lábainál.
9. És monda: Ki vagy? Az felele: Én vagyok Ruth, te
szolgálóleányod; terjeszd ki a te * köntösödnek szélit a te szolgálóleányodra:
mert közel való atyafiú vagy.
10. És monda néki: Áldjon meg, édes leányom, az Úr téged, jobban
cselekedtél e te utolsó jótéteddel az elsőnél; hogy nem jártál az ifjak után,
sem szegények, sem gazdagok után.
11. Most annakokáért szerelmes leányom ne félj, valamit mondándasz
azt cselekeszem veled: mert jól tudja az én népemnek egész városa, hogy jámbor
asszonyember vagy.
12. Immár azért megvallom, hogy rokonság vagyok; de vagyon még
mindazáltal egy közelebb való * rokon én nálamnál.
13. Hálj itt ez éjjel; mikor pedig reggel lészen, ha az a
rokonságnak * igazságát néked meg akarja tartani, jó, legen rokonság; ha pedig
azt néked meg nem akarja állani, én azt a rokonságnak # igazságát megállom, él
az Úr! Aludj azért reggelig.
14. Aluvék annakokáért az ő lábai felől reggelig, azután felkele
ollykor, mikor még ember felebarátját meg nem esmérhetné: ő pedig
megparancoslá, hogy az asszonynak a szérőre való jövetelét senki meg ne tudná.
15. És monda néki: Hozzad a lepedőt, melly vagyon rajtad; és
tartsad: és ő tartá azt, Boáz pedig mére hat mérték árpát belé, és hátára
adván, béméne a városba.
16. És méne az ő napához, ki monda: Ki vagy leányom; és megbeszélé
néki, valamit cselekedett volna vele az a férjfiú.
17. És monda: Hat mérték árpát ada nékem; mert ezt mondá nékem: Ne
menj üresen haza a te napadhoz.
18. Monda Naómi: Légy veszteg jó leányom, míg megérted mint lészen
a dolog: mert nem nyugszik az a férjfiú, míg véghez nem viszi a dolgot ma.