3. RÉSZ.

Ruth Boázhoz megyen éjszaka, ki igéretet tészen néki a házasságról.

Monda pedig néki Naómi az ő napa: Szerelmes leányom, avagy ne keressek é néked nyugalmat, hogy jól legyen dolgod néked?

2. Most azért nemde nem rokonunk é Boáz, * kinek leányaival vóltál? Ímé ő ez éjjel az árpát a szérőn fogja szelelni.

3. Feredjél meg annakokáért, és kend meg magadat, és öltözzél fel ruhádba, és menj alá a szérőre, meg ne jelentsed magad a férjfiúnak, míg el nem végezi ételét és italát.

4. És mikor feküdni menénd, tudd meg a helyet, a hol hál; és bémenvén hajtsd fel a leplet a lába felől, és feküdj oda: ő pedig megmondja néked mit cselekedjél.

5. Ki monda néki: Valamit nékem parancsolsz azt cselekszem.

6. Aláméne azért a szérőre, és mind a szerint cselekedék, a mint megparancsolta vala néki az ő napa.

7. Mikor pedig ett volna Boáz és ivott volna, és megvídámult volna az ő szíve, és elment volna hogy az asztagnak szélin hálna: oda méne a leány is titkon; ki mikor felhajtotta volna a leplet a lába felől, oda feküvék.

8. Történék pedig, hogy éjfélkor megrettene e dolgon az a férjfiú, és megtapasztalván azt, ímé asszonyember fekszik vala az ő lábainál.

9. És monda: Ki vagy? Az felele: Én vagyok Ruth, te szolgálóleányod; terjeszd ki a te * köntösödnek szélit a te szolgálóleányodra: mert közel való atyafiú vagy.

10. És monda néki: Áldjon meg, édes leányom, az Úr téged, jobban cselekedtél e te utolsó jótéteddel az elsőnél; hogy nem jártál az ifjak után, sem szegények, sem gazdagok után.

11. Most annakokáért szerelmes leányom ne félj, valamit mondándasz azt cselekeszem veled: mert jól tudja az én népemnek egész városa, hogy jámbor asszonyember vagy.

12. Immár azért megvallom, hogy rokonság vagyok; de vagyon még mindazáltal egy közelebb való * rokon én nálamnál.

13. Hálj itt ez éjjel; mikor pedig reggel lészen, ha az a rokonságnak * igazságát néked meg akarja tartani, jó, legen rokonság; ha pedig azt néked meg nem akarja állani, én azt a rokonságnak # igazságát megállom, él az Úr! Aludj azért reggelig.

14. Aluvék annakokáért az ő lábai felől reggelig, azután felkele ollykor, mikor még ember felebarátját meg nem esmérhetné: ő pedig megparancoslá, hogy az asszonynak a szérőre való jövetelét senki meg ne tudná.

15. És monda néki: Hozzad a lepedőt, melly vagyon rajtad; és tartsad: és ő tartá azt, Boáz pedig mére hat mérték árpát belé, és hátára adván, béméne a városba.

16. És méne az ő napához, ki monda: Ki vagy leányom; és megbeszélé néki, valamit cselekedett volna vele az a férjfiú.

17. És monda: Hat mérték árpát ada nékem; mert ezt mondá nékem: Ne menj üresen haza a te napadhoz.

18. Monda Naómi: Légy veszteg jó leányom, míg megérted mint lészen a dolog: mert nem nyugszik az a férjfiú, míg véghez nem viszi a dolgot ma.