RUTH ASSZONY KÖNYVE.

1. RÉSZ.

Ruth haza megyen Bethlehembe.

A napokban, mikor a Bírák ítélnek vala, lőn éhség a földön. És elméne egy férjfiú, Júda városából Bethlehemből, hogy járna kelne a Moáb földében, mind feleségével és két fijaival egyetemben.

2. Neve pedig a férjfiúnak vala Elimélek, és az ő feleségének neve Naómi, az ő két fijainak neveik pedig Mahlon és Kiljon, Efrateuosk, Júdának városából Bethlehemből valók: És bémenvén a Moáb tartományába, ott lakának.

3. Meghala pedig Elimélek, Naóminak férje; és megmaradna ő és az ő két fijai.

4. Vevének pedig magoknak feleségűl Moáb nemzetségéből való leányokat; az egyiknek neve Orpa, és amásiknak neve Ruth, és lakának ott közel tiz esztendeig.

5. Meghalának ők is mindkeetten Máhlon és Kiljon: és megmarada az asszony, megfosztatván az ő két fijaitól és férjétől.

6. Felkele annakokáért ő és az ő két menye, hogy visszamenne a Moáb tartományából: (mert meghallotta vala Moáb tartományában, ogy meglátogatta volna az Úr az ő népét, és kenyeret adott volna nékik.)

7. Kiméne annakokáért a helyből mellyben vala, és az ő két menye ő vele, és útnak ereszték magokat, hogy visszamennének a Júda földébe.

8. Monda pedig Naómi az ő két menyének: Menjetek el, és térjetek haza, kiki az ő annyának házához: Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a miképen cselekedtetek a megholtakkal és én velem!

9. Adja az Úr néktek, hogy mindenitek találjon nyugodalmat a ti férjetek házában, és megcsókolá őket, azok pedig nagy felszóval sírának.

10. És mondának néki: Bizony te veled elmegyünk a te népedhez.

11. És monda Naómi: Térjetek haza édes leányaim! Miért jőnétek el én velem? A vagy vagynak é több fijaim nékem az én méhemben, hogy lennékek néktek férjeitek?

12. Térjetek vissza, mondom, édes leányim, és menjetek el, mert idősb vagyok én immár, hogynem mint férjhez mehetnék. Sőt még ha azt mondanám is, hogy reménységem vagyon még nékem: ha szintén ez éjszaka mennék is férjhez, és szülnék is fiakat:

13. Nemde őket * megvárhatnátok é, míg felnőnének? Avagy megkéslelitek é magatokat, és férjhez nem mentek é? Ne édes leányim; mert nagy keserűség volna az nékem, inkább hogynem mint néktek: de az Úrnak keze vert # meg engemet!

14. Azok pedig ismét nagy felszóval sírának, és megcsókolá Orpa az ő napát, Ruth * pedig hozzá ragaszkodék.

15. Kinek monda a napa: Ím megtére a te rokonod az ő népéhez, és az ő isteneihez: térj hátra te is a te rokonod után.

16. És monda Ruth: Ne kérje engemet, hogy elhagyjalak téged, avagy elmenjek tőled? Mert a hová menéndesz oda megyek, és valahol * lakándasz, ott lakom: a te néped én népem, és a te Istened én Istenem:

17. A hol meghalándasz ott halok meg és ott temettetem el: Így cselekedjék az Úr, és azt mívelje velem, ha ez egy halál nem választ engemet el te tőled!

18. Látván annakokáért, hogy megerősödött elmével volna, hogy elmenjen vele, nem szóla többet néki.

19. Elmenének azért ketten ők, míg jutának Bethlehembe. És lőn, hogy mikor bémentek volna Bethlehembe, megzendüle az egész város ő rajtok, és ezt mondják vala: Nemde nem ez é Naómi.

20. Ki felele nékik: Ne hívjatok engemet Naóminak, hanem hanem hívjatok inkább Márának: mert igen nagy keserűséggel illetett engemet a Mindenható.

21. Én gazdag valék, mikor elmentem vala; de üresen hoza meg engemet az Úr! Miért hívnátok azért engemet Naóminak, ha az Úr megnyomorított engemet, és a Mindenható nyomorúságokkal illetett engemet?

22. E kpen visszatére Naómi a Moáb nemzetségéből való Ruthtal, az ő menyével egyetemben, kivel haza tért vala Moáb tartományából, és ők jutának Bethlehembe az árpaaratás kezdetében.