RUTH ASSZONY KÖNYVE.
1. RÉSZ.
Ruth haza megyen Bethlehembe.
A napokban, mikor a Bírák ítélnek vala, lőn éhség a földön. És
elméne egy férjfiú, Júda városából Bethlehemből, hogy járna kelne a Moáb
földében, mind feleségével és két fijaival egyetemben.
2. Neve pedig a férjfiúnak vala Elimélek, és az ő feleségének neve
Naómi, az ő két fijainak neveik pedig Mahlon és Kiljon, Efrateuosk, Júdának
városából Bethlehemből valók: És bémenvén a Moáb tartományába, ott lakának.
3. Meghala pedig Elimélek, Naóminak férje; és megmaradna ő és az ő
két fijai.
4. Vevének pedig magoknak feleségűl Moáb nemzetségéből való
leányokat; az egyiknek neve Orpa, és amásiknak neve Ruth, és lakának ott közel
tiz esztendeig.
5. Meghalának ők is mindkeetten Máhlon és Kiljon: és megmarada az
asszony, megfosztatván az ő két fijaitól és férjétől.
6. Felkele annakokáért ő és az ő két menye, hogy visszamenne a Moáb
tartományából: (mert meghallotta vala Moáb tartományában, ogy meglátogatta
volna az Úr az ő népét, és kenyeret adott volna nékik.)
7. Kiméne annakokáért a helyből mellyben vala, és az ő két menye ő
vele, és útnak ereszték magokat, hogy visszamennének a Júda földébe.
8. Monda pedig Naómi az ő két menyének: Menjetek el, és térjetek
haza, kiki az ő annyának házához: Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, a
miképen cselekedtetek a megholtakkal és én velem!
9. Adja az Úr néktek, hogy mindenitek találjon nyugodalmat a ti
férjetek házában, és megcsókolá őket, azok pedig nagy felszóval sírának.
10. És mondának néki: Bizony te veled elmegyünk a te népedhez.
11. És monda Naómi: Térjetek haza édes leányaim! Miért jőnétek el
én velem? A vagy vagynak é több fijaim nékem az én méhemben, hogy lennékek
néktek férjeitek?
12. Térjetek vissza, mondom, édes leányim, és menjetek el, mert
idősb vagyok én immár, hogynem mint férjhez mehetnék. Sőt még ha azt mondanám
is, hogy reménységem vagyon még nékem: ha szintén ez éjszaka mennék is férjhez,
és szülnék is fiakat:
13. Nemde őket * megvárhatnátok é, míg felnőnének? Avagy
megkéslelitek é magatokat, és férjhez nem mentek é? Ne édes leányim; mert nagy
keserűség volna az nékem, inkább hogynem mint néktek: de az Úrnak keze vert #
meg engemet!
14. Azok pedig ismét nagy felszóval sírának, és megcsókolá Orpa az
ő napát, Ruth * pedig hozzá ragaszkodék.
15. Kinek monda a napa: Ím megtére a te rokonod az ő népéhez, és az
ő isteneihez: térj hátra te is a te rokonod után.
16. És monda Ruth: Ne kérje engemet, hogy elhagyjalak téged, avagy
elmenjek tőled? Mert a hová menéndesz oda megyek, és valahol * lakándasz, ott
lakom: a te néped én népem, és a te Istened én Istenem:
17. A hol meghalándasz ott halok meg és ott temettetem el: Így
cselekedjék az Úr, és azt mívelje velem, ha ez egy halál nem választ engemet el
te tőled!
18. Látván annakokáért, hogy megerősödött elmével volna, hogy
elmenjen vele, nem szóla többet néki.
19. Elmenének azért ketten ők, míg jutának Bethlehembe. És lőn,
hogy mikor bémentek volna Bethlehembe, megzendüle az egész város ő rajtok, és
ezt mondják vala: Nemde nem ez é Naómi.
20. Ki felele nékik: Ne hívjatok engemet Naóminak, hanem hanem
hívjatok inkább Márának: mert igen nagy keserűséggel illetett engemet a
Mindenható.
21. Én gazdag valék, mikor elmentem vala; de üresen hoza meg
engemet az Úr! Miért hívnátok azért engemet Naóminak, ha az Úr megnyomorított
engemet, és a Mindenható nyomorúságokkal illetett engemet?
22. E kpen visszatére Naómi a Moáb nemzetségéből való Ruthtal, az ő
menyével egyetemben, kivel haza tért vala Moáb tartományából, és ők jutának
Bethlehembe az árpaaratás kezdetében.