15. RÉSZ.

Sámson a vetéseket felperzseli; egy szamárállal ezer Filiszteusokat ver le.

Lőn pedig néhány napok után a búzaaratásnak napjaiban, meglátogatá Sámson az ő feleségét egy kecskegödölyével, és ezt mondá: Bémegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá őtet bémenni az ő attya:

2. Mert ezt mondá néki az attya: Azt gndolám, hogy gyűlölnéd őtet, annakokáért adámá őtet a te * társadnak: az ő öccse nemde nem szebb é annál? Legyen tiéd az most helyében.

3. És monda néki Sámson: Ártatlan leszek én most a Filiszteusoktól, ha gonoszt cselekeszem nékik!

4. Elmenvén annakokáért Sámson, foga háromszáz rókákat, és égő üszögöket vévén, egyiknek a farkát a másikhoz köté, és egy-egy üszögöt tőn minden két-két rókának farka közzé.

5. Annakutánna tüzeet gyujta az üszögökbe, és kibocsátá azokat a Filiszteusoknak vetésekbe; és felgyujtá mind a gabonakalangyákat, mind a vetéseket, mind a szőlőhegyeknek, és mind az olajfáknak erdeit.

6. És mondának a Filiszteusok: Ki cselekedte ezt? És mondának: Sámson, Thimnéus veje; mivelhogy elvette az ő feleségét, és adta őtet az ő * társának: Felmenének annakokáért a Filiszteusok, és megégeték az asszonyt és az ő attyát tűzzel.

7. Kiknek monda Sámson: Ha először cselekedtétek volna ezt, a mit most: megelégedtem volna rajta, de boszúmat állom még rajtatok, és annautána megszünöm.

8. Annakokáért megveré őket válloktól fogva mind tomporokig, nagy veszedelemmel: és alámenvén leüle az Ethám kősziklának tetején.

9. Felmenének pedig a Filiszteusok és táborba szállának Júdában, és letelepedének Lékhi nevű helyen.

10. És mondának a Júda férjfiai: Valyon mire jöttetek fel ellenünk? Felelének: Hogy megkössük Sámsont azért jöttünk, hogy cselekedjünk úgy vele, a mint ő velünk cselekedett.

11. Alámenének annakokáért háromezer férjfiak Júdából az Ethám kőszikla tetejére, és mondának Sámsonnak: Nem tudod é hogy uralkodnak rajtunka Filiszteusok? És miért cselekedted tehát ezt nékünk? Felele nékik: A miképen cselekedtek * velem, én is úgy # cselekedtem velek.

12. Mondának annakfelette néki; Azért jöttünk alá, hogy megkössünk téged, hogy kezekbe adjunk téged a Filiszteusoknak. Felele nékik Sámson: Esküdjetek meeg nékem, hogy reám nem rohantok ti.

13. Akkor mondának néki illyen szóval: Nem rohanunk, hanem erősen megkötünk téged, és kezekbe adunk téged nékik, de meg nem ölünk téged. Megköték azért őtet két új kötéllel, és elvivék őtet a kőszikláról.

14. Ki mikor jutott volna a Lékhi nevű helyhez, a Filiszteusok kiáltnak vala örömökben, hogy eleikbe jőne. Felindítá pedig őtet az Úrnak lelke, és levének a kötelek, mellyek valának az ő karjain, mint a len, mellyet a tűz megéget, és elszakadozának a kötések az ő kezeiről.

15. És talála egy nyers szamárállat és kinyujtván kezét felvevé azt, és * levere azzal ezer férjfiakat.

16. És monda Sámson: A szamárnak állával rakást, sőt két rakást, a szamárnak állával agyon verék ezer férjfiakat.

17. És mikor véget tett volna a szólásban, elveté az állat az ő kezéből, és nevezé azt a helyet Ramáth-lékhinek.

18. Azután megszomjúhozék felette igen, és kiálta az Úrhoz, és monda: Te adtad a te szolgádnak keze által ezt a nagy diadalmat; most pedig meghalok szomjúval, és esem a körűlmetéletleneknek * kezekbe.

19. Akkor meghasíta az Isten egy zápfoghoz hasonló * kősziklát, és vizek jövének ki belőle, és ivék, és ereje megjöve, és megélede: Annakokáért nevezé azt a helyet Isten nevének segítségűl hivása forrásának, melly vagyon a Lékhi nevű helyben mind e mai napig.

20. És ítélé Izráelt a Filiszteusoknak idejében húsz * esztendeig.