14. RÉSZ.

Sámsonnak menyegzője és meséje.

Aláméne pedig Sámson Timnátba, és láta egy asszonyembert Timnátban, ki a Filiszteusoknak leányai közzűl való vala.

2. És felméne és megjelenté az ő attyának és annyának, és monda: Egy asszonyembert láttam Timnátban, a Filiszteusok leányai közzűl, most annakokáért vegyétek azt feleségűl nékem.

3. És monda néki az ő attya és annya: Nincsen é a te atyádfiainak leányai között és minden én népem között asszony, hogy te elmégy és venni akarsz feleséget magadnak a körűlmetéletlen Filiszteusok közzűl? Felele Sámson az ő attyának: Azt vegyed * nékem: mert a tetszik az én szemeim előtt.

4. Az ő attya és annya pedig nem tudják vala, hogy az Úrtól volna ez, hogy alkalmatosságot keresne a Filiszteusoktól: mert az időben a Filiszteusok uralkodnak vala az Izráelen.

5. Aláméne annakokáért Sámson attyával és annyával Timnátba. És mikor jutottak volna Timnátnak szőlőhegyére, ímé egy oroszlánkölyök ordítván jöve eleibe.

6. És * felindítá őtet az Úrnak lelke, és ketté # szakasztá azt, miképen ketté szakasztatik a gödölye, noha semmi nem vala kezében; és nem mondá meg az ő attyának és annyának mit cselekedett vala.

7. Aláméne azután és szóla az asszonyembernek, a ki * tetszett vala Sámsonnak szemei előtt.

8. Megtére pedig egynehány nappal azután, hogy haza vinné őtet, és oda tére, hogy látná az oroszlánnak holttestét; és ímé egy raj méh vala az orsozlánnak holt tagjában, és méz.

9. Mellyet mikor kezébe vett volna, sietve megyen vala és eszik vala: ki mikor jutott volna az ő attyához és annyához, ada nékik is, és evének; de nem mondá meg, hogy az orsozlánnak holtestéből vette vona ki a mézet.

10. És azután aláméne az ő attya az asszonyemberhez, és tőn lakodalmat ott Sámson: mert úgy szoktak vala cselekedni az ifjak.

11. Mikor pedig néznék őtet a Filiszteusok, vévén adának ő mellé harmincz ifjú vendégtársakat, hogy ő vele lennének.

12. Monda nékik Sámson: Vetek előtökbe most egy mesét, ha megmondandjátok azt nékem a lakodalomnak hét napjain, és eltalálándjátok: adok néktek harmincz inget, és harmincz öltözőruhákat. *

13. Ha pedig meg nem mondhatjátok nékem; ti adjatok nékem harmincz igent, és harmincz öltözőruhákat. Kik felelének néki: Mond elő a te mesédet, hadd halljuk.

14. És monda nékik: Az evőállatból étek jöve ki, és az erősből édesség jöve ki. És meg nem mondhaták azt a mesét három egész napon.

15. Lőn annakokáért hetednapon, mondának a Sámson feleségének: Add tanácsúl a te férjednek, hogy jelentse meg nékünk a mesét, hogy valamiképen meg ne égessünk téged, és a te attyádnak házát tűzzel. Avagy a mi örökségünknek elnyerésére hívtatok é, vagy nem?

16. És síra Sámsonnak felesége ő előtt, és monda: Bizony gyűlölsz engemet, és nem szeretsz engemet; mesét vetél eleikbe az én népem fijainak, és mindazáltal nékem meg nem jelentetted. Ki monda néki: Ímé az én atyámnak és anyámnak meg nem mondottam, és néked mondanám meg?

17. Síra annakokáért ő előtt hét egész napokon, mellyeken vala a lakodalom. Lőn pedig, hogy hetedik napon megmondaná néki: mert * szorongatja vala őtet: és az asszony megmondá a mesét az ő népe fijainak.

18. Mondának annakokáért néki a városnak férjfiai hetednapon, minekelőtte elenyésznek a nap: Micsoda édesb a méznél, és micsoda erősebb az oroszlánnál? Ki monda nékik Ha nem * szántottatok volna az én üszőmön, el nem találtátok volna az én mesémet.

19. És felindítá őtet az Úrnak lelke, és aláméne Askelonba, és megöle azok közzűl harmincz férjfiat, és az ő öltözeteket levonván, ada különb-különb öltözetiruhákat azoknak, kik megfejtették vala a mesét; és felgerjede az ő haragja, és felméne az ő attyának házához.

20. Azért a Sámson felesége méne az ő társához, * kit társaságába vett vala.