11. RÉSZ.

Jefte haza hivattatása. Fejedelemmé tétetése és fogadástétele.

Jefte * pedig, ki Gileádból való vala, hatalmas vala erővel, és egy parázna asszonynak fija vala, és Gileád nemzette vala Jeftét.

2. Szüée pedig az ő felesége is Gileádnak fiakat: és felnevelkedének az ő feleségének fijai, és kiüzék Jeftét, és mondának néki: nem * vész örökséget a mi atyánknak házában: mert különb aszzonynak fija vagy.

3. Elfuta annakokáért Jefte az ő attyafiainak orczájok előtt és lakék Tób földében: és gyülekezének * Jeftéhez fándorló férjfiak , és kimenének ő vele-

4. Lőn pedig egynéhány nap után, hadakozának az Ammon fijai:Izráel ellen.

5. Mikor pedig kezdették volna őket ostromlani az Ammon fijai; elmenének Gileádnak Vénei, hogy visszahoznák Jeftét a Tób földéből.

6. És mondának Jeftének: Jer el és légy Fejedelmünk nékünk, hogy hadakozzunk az Ammon fijai ellen.

7. Felele Jefte a Gileád Véneinrk: Avagy nem * meggyűlölétek é engemet, és kiüzétek engem az én atyámnak házából? Miért jöttetek azért most énhozzám a ti nyomorúságtok idején?

8. És mondának Gileádnak Vénei Jeftének: Azért tértünk most hozzád, hogy eljöjj velünk és hadakozzál az Ammon fijai ellen és légy nékünk Hadnagyunk, mind Gileád lakosainak.

9. Felele Jefte a Gileád Véneinek: Ha visszavisztek engemet, hogy hadakozzam az Ammon fijai ellen, és kezembe adándja őket az Úr nékem, Hadnagyotok lészek é én néktek.

10. Akkor mondának a Gileád Vénei Jeftének: Az Úr legyen köztünk ítélő, ha a te beszéded szerint nem cselekszünk.

11. Elméne azért Jefte a Gileád Véneivel, és választá a nép őtet magának Hadnagyúl és Fejedelmül: És megmondá Jefte minden ő beszédit az Úr előtt Mispában.

12. Külde azokáért Jefte követeket az Ammon fijainak Királyához, kik ezt mondának : Mi dolgom vagyon nékem veled, hogy elémbe jöttél, hogy hadakozzál az én földem elllen?

13. És monda az Ammon fijainak Királya a Jefte követeinek: Mert elfoglalá Izráel az én földemet, mikor feljöve Égyiptomból, * Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most annakokáért add meg azokat békességgel.

14. Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fijainak Királyához..

15. És monda néki; Ezt mondá Jefte: Nem vette el Izráel a * Moáb földét, sem pedig az Ammon fijainak földöket:

16. Hanem mikor feljőnének Égyiptomból, eljárá az Izráel a pusztát mind a veres tengerig és uta Kádesbe;

17. És külde követeket Izráel Édomnak Királyához, mondván: * Hadd menjek által, kérlek téged, a te földeden; és nem hallá meg az Édom Királya: külde a Moáb Királyához is követekeet, és nem akará: Megmarada annakokáért Izráel Kádesben.

18. És mikor menne a pusztán, megkerülé Édom földét a Moáb földét, és juta napkelet felől a Moáb földére, és tábort járának Arnon mellett, és bé nem menének a Moáb határába: mert az Arnon határa Moábnak.

19. Külde azért követeket Izráel Sihonhoz az Emoreusok Királyához, Hesbonnak Királyához, és monda néki Izráel: Hadd * menjünk által, kérlek téged, a te földeden, az én helyemig.

20. És nem hive Sihon Izráelnek, hogy általmenne az ő határán; hanem öszvegyüjté Sihon minden népét és táborba szállának Ja hásban, és hadakozék az Izráel ellen.

21. Adá pdig az Izráelnek Ura Istene Sihont és minden népét Izráelnek kezébe, és megverék őket, és bírá Izráel minden földét Emoreusnak, annak a földnek lakójának.

22. Bírák annakfelette minden határát Emoreusnak, Arnontól fogva Jabbókig és a pusztától fogva a Jordánig.

23. Most annakokáért az Izráelnek Ura Itene üzé ki az Emoreust, az ő népének Izráelnek orczája elől, és te bírnád é azt?

24. Nemde a mit bírnok adott néked Kémós * a te Istened, nem az bírod é? Azonképen valakit kiüzött a mi Urunk Istenünk a mi orczánk elől, mi is annak örökségét bírjuk.

25. És most, valjon sokkal jobb vagy é te Báláknál Sippor fijánál a Moáb Királyánál? A vagy versengett é az Izráellel? Avagy * hadakozott é valaha ellenünk?

26. Mikor laknék Izráel Hesbonban és az ő faluiban, és Aróerben és az ő faluiban, és minden városokban, mellyek vagynak Arnonnak határai mellett, háromszáz esztendeig; miért nem szabadítottátok meg az időben azokat?

27. Én pedig nem vétettem te ellened, és te gonszúl tészesz velem, hadakozván én ellenem: * Tegyen ítéletet az Úr, bíró lévén ma, az Izráel fijai között és az Ammon fijai között.

28. És nem engede az Ammon fijainak Királya a Jefte beszédeinek, mikor küldött volna ő hozzá.

29. Lőn pedig Jeftén * az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén; és onnan általméne Mispe Gileádon, és Mispe Gileádból általméne az Ammon fijaira.

30. És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fijait.

31. Valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor haza téréndek békével, az Úré * lészen, és megáldozom azt égőáldozatúl.

32. Általméne annakokáért Jefte az Ammon fijaihoz, hogy hadakoznék azok ellen, és kezébe adá néki azokat az Úr.

33. És megveré őket Aróertől fogva mind addig, míg mennél * Minnitbe a húsz városokba, és Abélig, melly szőlőhegy vala, nagy vérontással. És megaláztatának az Ammon fijai az Izráel fijai előtt.

34. Mikor pedig menne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya kijöve eleibe * dobokkal és seregekkel: és csak egyetlenegyje vala az: mert nem vala néki magától más fija vagy leánya.

35. Lőn pedig, hogy mikor látta volna őtet, megszaggatá az ő ruháit, és monda: Ah, ah szerelmes leányom, igen megalázál és megháboritál engemet! Mert én fogadást * tettem az Úrnak, és nem vonhatom hátra.

36. Kinek a leány felele: Édes atyám, ha fogadást tettél az Úrnak: úgy cselekedjél velem, a mint kiment a te szádból, minekutánna adott néked az Úr bosszúállásokat ellenségeiden, az Ammon fijain.

37. Monda annakfelette az ő attyának: Engedd meg nékem ezt: Eressz el engemet két hónapig, hadd menjek el, és menjek fel a hegyekre, és hadd sírjak az én szűzességemen, az én leánybarátimmal egybe.

38. És ő monda: Menj el; és elbocsátá őtet két hónapig: elméne azért ő és az ő leánybaráti, és síra az ő szűzességén két hónapig a hegyekben.

39. A két hónapnak pedig vége felé megtére az ő attyához, és megteljesíté az ő felelőre val fogadást, mellyet fogadott vala. Annakokáért ő férjfiat nem esmért vala, és szokás lőn ez Izráelben.

40. Esztendőnként elmennek vala az Izráel leányai, hogy szólanának a Gileád fijainak Jeftének leányával, négy napon esztendőnként.