5. RÉSZ.

Bárák és Débora dícséret-éneklések.

Énekle pedig Débora és Bárák, az Abinoám fija, az napon, ezt mondván:

2. Áldjátok az urat, mivelhogy az Izráelen esett bosszút megállotta, a * népnek szabadakarat szerint való engedelme álta.

3. Halljátok meg Királyok, és füleitekbe vegyétek Fejedelmek: Én, én az Úrnak éneket mondok; éneklek az Izráel Urának Istenének.

4. Uram, mikor Seirből kijőnél, mikor elébb mennél az Edomitáknak földökből: a föld * megindula, az egek is csepegnek vala: a sűrű fellegek is vizeket csepegtetnek vala.

5. A hegyek * elolvadának az Úrnak orczája előtt, sőt a Sinai hegy is az Izráel Urának Istenének jelenvolta előtt.

6. Sámgárnak * az Anáth fijának idejében, Jáhelnek idejében, megpusztultak vala az útak, és az útonjáróknak seregek kerengő útakon járnak vala.

7. Elpusztultak vala az erősség nélkűl való városok Izráelben: elpusztultak vala, mondom, m1gnem én Débora felkelék, mígnem felkelék mint anya Izráelben.

8. Valamikor az Izráel új isteneket választ vala, az ellenség a kapu előtt vala: mégis sem paizs, sem * kopják nem láttatának negyvenezer Izráelitáknak is kezekben.

9. Az én szívem hajlandó a parancsolatoknak Fejedelmeihez, kik vagynak Izráelben: és ahzokhoz, kik szabadakaratjok szerint engedtek a nép közzűl: azért áldjátok az Urat!

10. Kik ültök szép fejér * öszvéreken, kik az ítéletben előljárók vagytok: és a kik úton jártok, ezekről beszéljetek.

11. Kik a kúton való megítésnek idején, az ellenség nyilainak zúgásától félnek vala, ott beszélgessenek eztuán az Úrnak igaz cselekedeteiről, és Izráelben az ő falukban lakozóihoz való igaz cselekedeteiről: miolta a kapukra lemegyen az Úrnak népe, beszélgessen erről.

12. Kelj fel, lelj fel Débora! Serkenj fel, serkenj * fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák, és fogva # vigyed a te foglyaidnak sokaságát, Abinoámnak fija!

13. Miolta a Kanaán népe maradékának uraságát adá az Izráel népe között való nagyságosoknak: Az Úr birodalmat adott nékem az erőseken.

14. Az Efraim nemzetségéből azok közzűl, kiknek határok az Amálekitákig vagyon; a te néped közzűl, a téged követő Benjámin nemzetsége közzűl: a Mákir nemzetségéből, a törvénytudók: és a Zebulonnak nemzetségéből, a kiknek méltóságok vagyon a népnek egybegyüjtésére, hozzám jőnek Íródeákomnak levelére.

15. Az Issakhár nemzetségéből való Fejedelmek is Déborával egyeznek: Mint az Issakhár, a képen Bárák engedett, kinek lábainak nyomdokát követte a küldetett sereg a völgybe: és a több nemzetségtől elválasztatott Rúben nemzetségéből való nagy és serény Fejedelmek.

16. Miért kivánsz ülni ama te kettős terhed között te Issakhár, mikor hallod az ellenség seregének zengését: és a Rúbeniták mellett lakozó nagy és mély gondolatú Fejedelmek;

17. A Jordánon túl való Gileád a vagy nyugodt é? És a Dán nemzetsége miért laknék a hajóknál? Az Áser nemzetsége miért ülne a tengernek partján, és az ő magas kőszikláin miért laknék?

18. A Zebulonnak és Nafthalinak népe halálra vetette magát, a mezőnek magas helyein.

19. Eljöttek a Királyok, és harczoltak: akkor harczoltak a Kanaán Királyai is Tahanák tartományában,a Megiddó vizénél: de csak egy kis darab ezüstöt sem kaphatának.

20. A mennyekből * harczoltak mi mellettünk: A csillagok az ő helyekről harczoltak Sisera ellen.

21. A Kison patakja seprette el őket, a Kedúmim patakja, a Kison patakja: Tapodj meg, óh én lelkem, minden erőt!

22. Akkor az ő erős vitézeinek lovoknak körmeik megtörődének az ő futások miatt.

23. Átkozzátok Mérózt, azt mondja az Úrnak Angyala, szüntelen átkozzátok az ő lakosait: mert nem jöttek segitségére az Úrnak, az Úrnak, mondom! segitségére az erősek ellen.

24. Dícsértessék minden asszonyok felett Jáhel, a Kéneus Hébernek felesége: minden sátorban lakozó asszonyok felett áldassék.

25. Vizet kért vala Sisera, tejet * adott Jáhel, a nagy urakhoz illendő csészében adott néki vajnak tejét.

26. Az ő balkezét a szegre, jobbkezét pedig a munkálkodóknak pőrölyére nyujtotta, és ütötte Siserát: fejét elvette, megsebesítette és általverte az ő vakszemeit.

27. Az ő lábai között tekerget, elesett, feküdt: az ő lábai között görbedett meg, ugynaott elesett meghalván!

28. Siserának anyja az ablakon néz vala, és csácsog vala; a rostélyos ablakon néz vala, azt mondván: Miért késik az ő szekere megjőni? Miért késnek az ő szekerei lovainak lábaik?

29. Az ő fő asszonyai közzűl az eszesek felelnek vala; sőt még ő maga is magát illy beszédekkel vígasztalja vala:

30. A vagy nem a nyert prédát osztják é? Egy vagy két leányzót minden személyre? A szép tarka öltözeteknek nyereségét Siserának magának, a tarka és tővel varrott nyert öltözeteknek prédáját: Mindkét felől szépen megvarrott ékességeket az erőseknek nyakok megékesítésére.

31. Eképen vesszenek el mind a te ellenségeid, Uram! a kik peig őtet szeretik, legyenek ollyak mint a * nap, mikor feltámad az ő erejében! És e képen megnyugovék a föld negyven esztendeig.