4. RÉSZ.
Débora, Bárák, és Jáhel dolgairól.
Nem szünének meg pedig az Izráel fijai gonoszt * cselekedni az
Úrnak szemei előtt, minekutánna Ehud meghala.
2. Azért adá őket az Úr Jábinnak a Kanaán Királyának kezébe, ki
uralkodott vala Hásorban, (kinek seregének Hadnagya * vala Sisera,) ő pedig
lakik vala a pogányok városában Harósethben.
3. És * kiáltának az Izráel fijai az Úrhoz: mert kilenczszáz vas
szekerei valának néki, é ő elnyomta vala felette ign az Izráel fijait húsz
esztendeig.
4. Débora pedig jövendőmondó * asszony, Lappidóthnak felesége, ítéi
vala Izráelt akkor az időben.
5. Ő pedig lakik vala a Déborának pálmafája alatt, Ráma és Béthel
között. Efraimnak hegyén; és felmennek vala az Izráel fijai ő hozzá törvényre.
6. És elüldé és elhivatá * Bárákót az Abinoám fiját Kédes
Nafthalibó, és monda néki: Avagy nem parancsolta é meg az Izráelnek Ura Istene?
Menj el és gyüjtsd egybe a népet a Thábor hegyére, és végy melléd tízezer
férjfiakat Nafthalinak Izráel és Zebulonnak fijai közzűl.
7. És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, a Jábin
seregének Hanagyát és az ő szekereit és az ő sokaságát, és kezedbe adom néked
őtet.
8. És monda néki Bárák: Ha eljövéndesz vele, elmegyek: ha pedig el
nem jövéndesz velem, nem megyek.
9. Ki felele néki: Én elmegyek veled de nem lészen tiéd a dícséret
ez úton, a mellyet te követsz: mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. Felkele
annakokáért Débora, és elméne Bárákkal Kédesbe.
10. Öszvegyüjtvén annakokáért Bárák Zebulont és Nafthalit Kédesbe,
elvive magával tízezer férjfiakat, és elméne ő vele Débora is.
11. Héber pedig, ki a * Kéneusok közzűl való vala, elvált a Kajin
néptől, Hobábnak a Mózes ipának fijától; és felvonta vala az ő sátorát Elonig
Sahanaimban, melly vagyon Kédes mellett.
12. Hirré tevé pedig Siserának, hogy felment volna Bárák az Abinoám
fija a Thábor hegyére.
13. Öszvegyüjté annakokáért Sisera minden szekereit, kilenczszáz
vasszekereket, és minden népet, melly vala vele, a pogányoknak váosából
Harósethből a Kison patakja mellé.
14. És monda Débora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap mellyen az Úr
kezedbe adta Siserát: Avagy nem az Úr megen é ki előtted? És alájöve Bárák a
Thábor hegyéről, és a tízezer férjfiak ő utánna.
15. És megrontá * az Úr Siserát, és minden szekereket, és azt az
egész tábort, fegyvernek élivel Bárák előtt; és leszálla Sisera a szekérből, és
fut vala gyalog.
16. Bárák pedig üzé a szekereket és a tábort mind a pogányok
városáig Harósethig: és elhulla gész tábora Siserának fegyvernek éle miatt, meg
nem marada még csak * egy is.
17. Sisera pedig elszalada lábain Jáhelnek, a Kéneus * Háber
feleségének sátorába: mert békesség vala Jábin között Hásornak Királya között,
és a Kéneus Héber háznépe között.
18. És Kiméne Jáhel eleibe Siserának, és monda néki: Térj be éde
suram, térj be én hozzám, ne félj! És bétére ő hozzá a sátorba, és befedé őtet
lasnakkal.
19. És monda néki: Adja, kérlek, nékem innom egy kevés * vizet;
mert szomjúhozom. És megnyita egy tejes tömlőt és inni ada néki, és bélepedé
őtet:
20. Monda annakfelette néki: Állj a sátornak ajtajára, és ha valaki
béjövénd és kérdénd téged, és ezt mondándja: Vagyon é itt valaki? Mondjad:
Nincsen.
21. És vevé Jáhel a Héber felesége a sátornak szegét, és kezébe
vevé a pőrölyt, * és titkon béméne ő hozzá, és béveré a szeget az ő vakszemébe,
és bészegeződék a földbe, (ama pedig elfáradott vala, és elaludt vala) és így
hala meg.
22. Ímé pedig Bárák üzi vala Siserát, és kiméne Jáhel néki eleibe,
és monda néki: Jöszte, és megmutatom néked az embert, a kit keressz. Ki béméne
ő hozzá, és ímé Sisera elnyulván ott fekszik vala halva, és a szeg az ő
vakszemében vala.
23. Megalázá annak okáért az Isten az napon Jábint a kanaán
királyát az Izráel fiai elôtt.
24. És az Izráel fiainak keze erôt vôn, és megkeményedék jábin
ellen a kanaán királya ellen, mind addig míg nem elvsztenék jábint a kanaán
királyát.