3. RÉSZ.
A Kananán földén meghagyatott pogányok: a népnek Othniel, Ehud és
Sámgár által lett szabadulása.
Ezek pedig a pogányok, kiket meghagyatott az Úr, hogy azok által
kísértené az Izráelt, mind azokat, kik nem tudják vala a Kananeus ellen való
hadakozásokat;
2. Csak e végre, hogy tanulnának az Izráel fijainak maradéki, és
hogy megtanitaná az Isten azokat a hadakozásra: csak azokat tudniillik, kik
annakelőtte azt nem tudták.
3. A Filiszteusoknak öt * Fejedelemségei, és mind a Kananeusok, és
a Sídóniusok, és a Hiveusok, kik laknak vala a Libánon hegyén: a Baálhermon
hegyétől fogva # Hámáthnak bémeneteléig.
4. Kik azért hagyattak vala meg, hogy megkísértené * ő általok az
Úr az Izráelt, hogy tudná, ha engednének és az Úr parancsolatinak, mellyeket
parancsolt az ő eleiknek Mózes által.
5. Lakának annakokáért az Izráel fijai a Kananeus, Hitteus,
Emoreus, Perizeus, Hiveus és Jebuzeus között.
6. És vevék azoknak * leányaikat magoknak feleségűl, és az ő
leányaikat adák azoknak fijainak, és szolgálának azoknak isteneiknek.
7. Tevének azért az Izráel fijai gonoszt az Úrnak szemei előtt, és
elfelejtkezének az ő Urokról Istenekről: és szuolgálának * a Baálimoknak, és az
Astarótnak.
8. Annakokáért felgerjede az Úrnak haragja az Izráel ellen, és
eladá őket Kúsán Riseáthaimnak, Mésopotámia Királyának kezébe; és szolgálának
az Izráel fijai Kúsán Riseáthaimnak nyolcz esztendeig.
9. Kiáltának * pedig az Izráel fijai az Úrhoz, és támaszta az Úr
megszabadítót az Izráel fijainak és megtartá őket; Othnielt a Kénáz fiját,
Kálebnek öccsét.
10. És mivelhogy ő rajta az Úrnak lelke vala, az Izráelért bosszút
álla: Kimenvén pedig a hadba, kezébe adá néki az Úr Kúsán Riseáthaimot,
Siriának Királyát, és megerősödék az ő keze Kúsán Riseáthaimon.
11. És megnyugovék a föld negyven esztendeig: és meghala Othniel a
Kénáz fija.
12. Ismét gonoszt cselekedének az Izráel fijai az Úrnak szemei
előtt: és megerúsíté az Úr Eglont Moábnak Kiráyát az Izráel ellen: azért mert
gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt.
13. Ki hozzá gyüjté Ammonnak és Amáleknek fijait, és elmenvén
megveré az Izráelt, és bírák a * pálmáknak városát.
14. És szolgálának az Izráel fijai Eglonnak a Moáb Királyának
tizennyolcz esztendeig.
15. Kiáltának annakokáért az Izráel fijai az Úrhoz, és támaszta az
Úr * nékik megtartót, Ehudot, Gérának fiját, ki Jémininek fija vala, kinek a
jobbkeze # haszontalan vala. És küldének az Izráel fijai ő általa jándékot
Eglonnak a Moáb Királyának.
16. Szerze pedig magának Ehud egy kétélű kardot, mellynek egy
singnyi vala a hossza, mellyel megövedezte vala magát az ő ruhája altt, az ő
jobbtomporánál.
17. Bémutatá annakokáért az ajándékot Eglonnak a Moáb Királyának:
(Eglon pedig felette igen kövér ember vala.)
18. Mikor pedig bémutatta volna az ajándékot, elbocsátá azokat, kik
az ajándékot vitték vala.
19. Ő pedig hátatére a kőbányáktól, mellyek valának Gilgálhoz
közel, és onda: Titkos beszédem vagyon veled, óh Király! Ki felele: Hallgass
veszteg. És kimenének ő előle mindenek, kik állanak vala előtte.
20. Akkor Ehud béméne hozzá, (ő pedig ül vala nyári vacsoráló
házában maga) és monda Ehud néki: Az Úrnak beszédét mondom néked. És felkele a
királyi székből.
21. Akkor kinyujtá Ehud az ő balkezét, és kirántá kardját
jobbtomporáról, és béüté azt annak hasába.
22. És béméne még a markolatja is a vasa után, annyira hogy
bérekesztené a kövéri a fegyvert, (mert ki nem vonhatá a kardot annak hasából)
és kiomla a ganéja.
23. Általméne pedig Ehud a palotán, minekutánna bévonta volna a
vacsoráló háznak ajtaját, és azt bézárlotta volna.
24. Mikor pedig kiment volna, annak szolgái bémenének, és láták, és
ímé a vacsoráló háznak ajtai bézárattatva valának, és mondának: Bizony a hasát
tiztítja a nyári vacsoráló háznak kamarájában.
25. És mikor sok ideig várták volna és ímé nem nyitná meg a
vacsoráló háznak ajtaját, hozának kulcsot és megnyiták; És ímé az ő urok a
földr esett vala halva.
26. Ehud pedig elszalad vala míg késének azok, és elhaladta a
kőbányákat, és jutott vala Séhirába.
27. Mikor pedig jutott volna az övéihe, kürttel kürtöle az Efraim
hegyén: és ő azok előtt vala.
28. És monda nékik: Jertek utánnam nékem: mert kezetekbe adtaaz Úr
a ti ellenségteket Moábot: Alámenének annakokáért ő utánna, és elfoglalák a
Jordánnak réveit Moábtól, és nem hagyának senkit azon általmenni.
29. És levágának Moábban akkor, úgymint tízezer férjfiat, minden
gazdag és erős férjfiat; és senki el * nem szalada.
30. Megaláztaték Moáb azon a napon az Izráel keze alatt: és
megnyugovék a föl nyolczvan esztendeig.
31. Ő utánna pedig volt Sámgár, * Anáthnak fija, és megöle a
Filiszteusok közzűl hatszáz férjfiakat, egy örök # ösztönnel, és megtartá ő is
az Izráelt.