22. RÉSZ.
A Rúben, Gád és a Manasse félnemzetsége tiszteségesen haza
bocsáttatnak: és az Izráel fijai azoknak oltárépítésekben ütköznek.
Akkor előhivatá Jósué a Rúbenitákat és Gáditákat, és a Manasse
félnemzetségét.
2. És monda nékik: Ti megőrzöttétek mind valamit * parancsolt
néktek Mózes az Úr szolgája és engedtetek az én szómnak mindenekben, melyeket
parancsoltam néktek;
3. El nem hagytátok a ti atyétokfiait immár sok * napoktól fogva
mind e mai napig; és megőrzöttétek a ti Uratoknak Istenteknek őrizetit és
parancsolatját..
4. Most pedig nyugodalmat adott a ti Úratok Istentek a ti
atyátokfiainak, a mint megmondotta vala nékik: Annakokáért most térjetek meg és
menjetek a ti hajlékitokba a ti birodalmatoknak földére, mellyet * adott néktek
Mózes az Úr szolgája a Jordánon túl.
5. Csakhogy eszetekbe vegyétek szorgalmatosan, hogy megtartsátok a
parancsolatot és a törvényt, mellyet * parancsolt néktek Mózes az Úr szolgája:
hogy szeressétek a ti Úratokat Istenteket és járjatok minden útaiban, és
megtartsátok az ő parancsolatit, és ő hozzá ragaszkodjatok és szolgáljatok néki
teljes szívetekből és teljes lelketekből.
6. És megáldá őket Jósué, és elbocsátá őket, és elmenének az ő
hajlékaikba.
7. Mert a Manasse félnemzetségének adott * vala Mózes örökséget
Básánban, a másik félnemzetségének pedig adott vala Jósué az ő attyafiaival
egyetembe, a Jordánon innét napnyugot felől: és mikor elbocsátá is őket Jósué
hajlékaikba, megáldá őket.
8. Akkor szóla nékik, mondván: Sok gazdagsággal menjetek vissza
hajlékaitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, és vassal, és
igen sok * ruhákkal. Megosszátok az ellenségektől nyert jószágot a ti
attyátokfiaival.
9. Megtérének annakokáért
és elmenének a Rúben fijai, és a Gád fijai és a Manasse félnemzetsége az
Izráel fijaitól Silóból, melly vagyon
Kanaán földében, hogy mennének Gileádnak földébe, mellyben elvették vala az ő
örökségeket az Úrnak beszéde szerint
Mózes által.
10. Jutának pedig a Jordán határaira, mellyek valának Kanaán
földében, és építének a Rúben fijai, és a Gád fijai, és a Manasse félnemzetsége
ott a Jordán mellett oltárt, igen nagy láttatós oltárt.
11. Meghallák pedig az Izráel
fijai, hogy ezt mindják vala: Ímé a Rúben fijai és a Gád fijai, és a
Manasse félnemzetsége oltárt építettek a Kanaán földének ellenébe, a Jordán
határiban, a Izráel fijai
általmenetekének helyén.
12. Meghallék mondom az Izráel
fijai és az Izráel fijainak
egész Gyülekezete egybegyüle Silóban, hogy felmennének ő ellenek hadakozni.
13. Küldék pedig az Izráel
fijai a Rúben fijaihoz, és a Gáf fijaihoz , és a Manasse
félnemzetségéhez a Gileád földére Fineást, Eleázár Papnak fiját.
14. És a tíz Fejedelmeket ő vele, egy-egy Fejedelmet az ő ősöknek
házok szerint, Izráelnek minden nemzetségeiből: kik mind egyenként Fejedelmek
valának az ő ősök házoknépe szerint az Izráel nek sok ezerei között.
15. Elmenének annakokáért a Rúben fijaihoz, és a Gád fijaihoz, és a
Manasse félnemzetségéhez a Gileád füldére, és szólának ő velek, mondván:
16. Így szól az Úrnak egész
Gyülekezete: Micsoda vétek ez, a mellyet vétkeztetek az Izráel Istene ellen, hogy elforduljatok illyen
hamar, és ne menjetek az Úr után, építvén magatoknak * oltárt, hogy ellene
járnátok a mai napon az Úrnak .
17. Avagy kicsinynek állítjuk é * a Péórral való közösülésünknek
hamisságát, mellytől mind ez ideig is nem tisztultunk meg, melly miatt volt a
csapás az Úrnak Gyülekezetén?
18. Ti pedig el akartok fordulni immár, hogy ne menjetek az Úr
után, mellyből e következik; hogy ha ti most az Úr ellen rugódoztok: ez után az
Izráelnek egész Gyülekezetére haragszik meg.
19. Ha tisztátelennak tetszik a ti birodalmatoknek földe: jöjjetek
által az Úr birodalmának földére; mellben lakik az Úr sátora, és lakozzatok mi
közöttünk: csakhogy az Úr ellen ne hadakozzatok, és tőlünk el ne szakadjatok
építvén magatoknak oltárt, a mi Úrnak
Istenünk oltárán * kívűl.
20. Nemde * Akán a Zerákh fija nem vétkezék é nagy vétekkel az
Istennek szenteltetett marhában, és mind az Izráel egész Gyülekezete ellen
lőn a harag? És noha egyedül csak az a férjfiú vétkezék; nem csak ő maga
egyedül hala meg az ő álnoksága miatt.
21. Felelvén pedig Rúben fijai és a Gád fijai, és a Manasse
félnemzetsége, mondának az Izráel
ezerei között való Fejedelmeknek:
22. Az Isteneknek * Istene az Úr, az Isteneknek Istene, az Úr ő
tudja jól, és az Izráel is megtudja: Ha
engedetlenségből, és ha az Úr ellen való vétekből cselekedtük: minket e mai
napon ne tartson meg!
23. Ha gondoltuk is azt, hogy oltárt építsünk a fejébe, hogy
elforduljunk az Úrtól, és hogy áldozzunk azon egészen égőáldozatot, vagy
Minhát; vagy hogy készítsünk azon hálaadásnak áldozatját: lássa meg ezt ő maga
az Úr!
24. És ha nem e dologtól való féltünkben cselekedtük inkább,
mivelhogy illyen módon gondolkodtunk: Talán valamikor így fognak szólani a ti
fijaitok a mi fijainknak, mondván: Mi közötök * vagyon néktek az Izráelnek
Urához Istenéhez.
25. Továbbá: határt vetett az Úr mi közöttünk és ti közöttetek,
Rúben fijai és Gád fijai, a Jordánt; nincsen néktek részetek az Úrban és
élidegenítik a ti fijaitok a mi fijainkat, hogy ne féljék az Úrat.
26. És mondánk: Jer, építsünk oltárt, nem egészen megégetendő
áldozetra, sem egyéb áldozatra.
27. Hanem hogy bizonyság * legyen mi közöttünk és ti közöttetek, és
a mi nemzetségünk között mi utánnunk, hogy szolgálunk az Úrnak ő előtte, a mi
egészen égőáldozatinkkal, egyébáldozatinkkal: és fijaitok a mi fijainknak
ezutén: Nincsen néktek részetek az Úrban!
28. Mondánk azért: Ha mondándják nékünk vagy a mi nemzetséginknek
ezutén, akkor ezt mondják: lássátok az Úr oltárának hasonlatosságát, mellyet
csináltak a mi atyáink, nem egészen égőáldozatokért, sem egyéb áldozatért,
hanem hogy tanubizonyság legyen mi köztünk és ti köztetek.
29. Távol legyen tőlünk, hogy ellene támadjunk az Úrnak, és
elforduljunk e mai napon az Úrtól, építvén oltárt egészen égőáldozatért,
Minháért, és egyéb áldozatért a mi Urunknak Istenünknek oltárán kívúl, melly
vagyon az ő sátora előtt.
30. Hallván pedig Finéás Pap, és a Gyülekezetnek Fejedelmei az
Izráel ezereinek Fejei, kik ő vele
valának, a beszédeket, mellyeket szólottak vala a Rúben fijai, és a Gád fijai,
és a Manasse fijai; tetszék az ő szemeik előtt.
31. És monda Finéás az Eleázár Pap fija, a Rúben fijainak, és a
Manasse fijainak: Ma esmértük meg, hogy közöttünk vagyon az Úr, hogy nem
vétkeztetek az Úr ellen e vétekkel; most megszabadítottátok az Izráel fijait az Úr kezéből.
32. Megtére azért Finéás az Eleázár Pap fija és a Fejedelmek, a
Rúben fijaitól és a Gád fijaitól, a Gileád földéből a Kanaán földébe az
Izráelnek több fijaihoz; és megbeszélék nékik e dolgot.
33. És tetszék a dolog Izráel
fijainak szemeik előtt, és áldák az Istent az Izráel fijai: és nem mondák, hogy elmennének ő
ellenek harczolni, hogy elveszessék a földet, mellyben a Rúben és Gád fijai
laknak vala.
34. Nevezzék pedig a Rúben és Gád fijai az oltárt Hednek, mondván:
Mert tanubizonyság *lészen mi köztünk az Úr az Isten.