20. RÉSZ.

Mentségre való hat városok és azoknak szabadságok.

Szóla pedi az Úr Jósuénak mondván:

2. Szólj az Izráel fijainak ez igékkel: Adjatok mentségre való városokat, mellyekről * szólottam néktek Mózes által:

3. Hogy szaladjon oda a gyilkos, * ki embert öl nem akaratjával, és nem tudva: hogy legyenek néktek mentségetek a vérnek közel való attyafia ellen.

4. Mikor azért a gyilkos szalad e városok közzűl valamellyikbe: álljon a város kapujába és a város Véneinek hallására beszélje meg az ő dolgát: és azok vegyék be a városba őtet közikbe, és adjanak helyt néki, hogy lakjék nálok.

5. Hogyha pedig kergeténdi azt a vérnek közel való attyafia: ki ne adják a gyilkost az ő kezébe: mert nem tudva ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte őt annakelőtte.

6. És lakjék abban a városban mind addig, míg a Gyülekezet előtt * előáll ítéletre, vagy míg meghal a nagy Pap , a ki lézsen az napokban: akkor megtérjen a gyilkos és haza menjen az ő városába, az ő házába, és a városba, mellyből elfutott vala.

7. És rendelék a Kédest Galileában, a Nafthali hegyén, és Sékemet az Efraim hegyén, és Kirjáth-árbát (ez a Hebron) Júdának hegyén. *

8. Túl a Jordánon pedig Jerikhónak ellenében napkelet felől, rendelék * Bésert a pusztába, a lapáczon, a Rúben nemzetségéből, és Rámóthot Gileádban, a Gád nemzetségéből, és Gólánt Básánban, a Manasse nemzetségéből.

9. Ezek voltak az öszvegyülésnek városai mind az Izráel fijainak, és a jövevényeknek, kik valának ő közöttök, hogy oda szaladna, valaki embert ölne * nem tudva; és meg ne halna a vérnek közel való attyafia miatt, mig a Gyülekezet eleibe állana.