10. RÉSZ.

A nap és a hold megáll: Öt Királyai az Emoreusnak meggyőzetnek.

Mikor pedig meghallotta volna Adonissédek Jérusálemnek Királya, hogy megvette volna Jósué Ait, és elpusztította volna azt, és hogy a mit * cselekedett vala Jérikhóval és az ő Királyával; Úgy celekedett volna Aival is és az ő Királyával: hogy békességet szerzettek volna Gibeonnak lakói az Izráellel, és ő közöttök volnának:

2. Felette igen megijjedének, mivelhogy nagy város volna Gibeon, mint egy a királyi városok közzűl, és nagyobb Ainál: és hogy minden férjfiai erősek volnának.

3. Annakokáért kölde Adonisédek Jérusálemnek Királya Hohámhoz, Hebronnak Királyához: és Pireámhoz, Jármutnak Királyához: és Jáfiához, Lákisnak Királyához: és Débirhez, Eglonnak Királyához, mondván:

4. Jöjjetek fel hozzám és segéljetek meg engemet, és verjük meg Gibeont: mert békességet szerzett Jósuéval és az Izráel fijaival.

5. Annakokáért öszvegyülének és felmenének az Emoreusok öt Királyai.tudniillik Jérusálemnek Királya, Hebronnak Királya, Jármutnak Királya, Lákisnak Királya és Eglonnak Királya, ő magok és minden seregek; és táborba széállának Gibeon mellett, és hadakozának ő ellene-

6. Küldének annakokáért Gibeonnak férjfiai Jósuéhoz a táborba Gilgálba, mondván: Ne vond meg kezeidet a te szolgáidtól! öjj fel hozzánk hamar és tarts meg minket, és légy segítséggel nekünk: mert felgyűltek mind az Emoreusoknak Királyai ellenünk, kik lakoznak a hegyen.

7. Felméne annakokáért Jősué Gilgálból, maga és minden hadakozó nép ő vele, és mind a kik erősek valának.

8. És monda az Úr Jósuénak: Ne félj tőlök; mert kezedbe adtam * őket, és senki ő közzűlök meg nem áll előtted.

9. És méne reájok Jósué nagy hiretelen: mert egész éjszaka mind ment vala Gilgálból.

10. És megrontá őket az Izráel előtt és nagy vereséggel megveré őket Gibeonnál: és űzé őket Jósué az úton, mellyen felmennek * Bethoronba; és vágá őket mind Azekáig és Makkedáig.

11. Mikor pedig futnának az Izráel orczája előtt, és volnának Bethoronba való alámenetelben: az Úr * bocsáta alá reájok nagy köveket az égből, mind Azekáig, és meghalának. Többen halának meg a kőesőnek # kövei miatt, hogy nem mint kiket megölének az Izráel fijai fegyverrelé

12. Akkor szóla Júsué az Úrnak a napon, mellyen az Úr kezébe adta vala ez Emoreust az Izráel fijainak: ezt mondotta vala pedig az Izráel fijainak: szemek előtt: Nap Gibeonban állj meg, és hold az Ajalon völgyében!

13. És megvárá a nap, és a hold megálla, * míg bosszúját állá az Izráel nemzetsége az ő ellenségein, Nemde nem meg vagyon ez írva a Jásár könyvében? Megálla ezért a nap az égnek közeepén, és nem siete elenyészni, úgy mint egy egész napig,

14. És nem volt ollyan nap mint az, sem annakelőtte, sem annakutánna, mellyben engedne az Úr ember szavának: mert az Úr hadakozik vala az Izráelért.

15. Visszatére pedig Jósué, és az Izráelnek minden népe ő vele a táborba, Gilgálba.

16. Elszaladtak val pedig ez öt Királyok, és elrejteztek vala egy kőlyukban, Makkedában.

17. És megizenék ezt Jósuénak ez igékkel: Megtaláltattak az öt Királyok, kik elrejteztek egy kőlyukban, Makkedában.

18. És monda Jósué: Hajtsatok nagy köveket a kőlyuknak szájára, és rendeljetek körűlte férjfiakat , hogy őrízzék őket.

19. Ti pedig meg ne álljatok, legyetek utánnok a ti ellenségiteknek, és az ő utoljáróikat vágjátok: és ne bocsássátok bé őket az ő városaikba: mert kezetekbe adta őket néktek a ti Uratok Istentek

20. Minekutánna pedig véget tett volna Jósué , és az Izráelnek fijai ezeknek nagy vereséggel való veréseknek, míg megemésztetnének; és az élők, kik megmaradtak vala, bészaladtak volna az erős városokba:21. Mind az egész nép visszatére Jósuéhoz a táborba Makkedába, békességgel: nem mozdította senki még csak nyelvét is az Izráel fijai ellen.

21. Mind az egész nép visszatére Jósuéhoz a táborba., Makkedába, békességgel: nem mozdította senki még csak nyelvét is az Izráel fijai ellen.

22. És monda Jósué: Nyissátok fel a barlangnak száját, és hozzátok ki hozzám amaz öt Királyokat a barlanból.

23. És a képen cselekedének: mert kihozák néki az öt Királyokat a barlangból, Jérusálemnek Királyát, Hebronnak Királyát, Jármutnak Királyát, Lákisnak Királyát, és Eglonnak Királyát.

24. És mikor kihozták vona azokat az öt Királyokat Jósuénak, előhívá Jósué Izráelnek minden férjfiait, és monda a hadakozó nép Fejedelmeinek, kik elmentek vala ő vele: Jöjjetek ide, vessétek a ti lábaitokat e Királyoknak nyakokra, kik oda menvén, veték az ő lábaikat azoknak nyakokra. *

25. És monda nékik Jósué: Ne féljetek, és meg ne rettenjetek: erősítsétek és bátorítsátok meg magatokat: mert e képen cselekeszik az Úr minden ellenségeitekkel, a kik ellen hadakoztok.

26. Megveré annakokáért őket Jósué azután, és megölé őket, és * felakasztatá őket öt fákra; és lőnek a fákra felakasztatva mind estvéiglen.

27. Lőn továbbá az időben, mikor elnyugszik a nap, parancsola Jósué: és leveték őket a fákról és hányák őket a barlangba, mellyben elbujtak vala: és nagy köveket rakának a barlang szájára, mellyek minde mai napig ott vagynak.

28. Makkedát pedig megvevé Jósué ugyanazon napon, és levágá annak lakosait fegyvernek élivel: és az ő Királyát megölé mind azokkal egyetembe, és minden lelket, a melly vala benne, élőt egyet sem hagyva: és úgy cselekedék Makkedának Királyával, a mint cselekedett * vala Jérikhónak Királyával.

29. Általméne annakutánna Jósué, és az egész Izráel ő vele Makkedából Libnába, és hadakozék Libna ellen.

30. És kezébe adá az Úr azt is Izráelnek és annak Királyát, és levágá azt fegyvernek élivek, azaz, minden lelket, a melly vala abban, nem hagyja élőt csak egyet is: és a képen cslekedék annak Királyával, miképen cselekedett vala * Jérikhó Királyával.

31. Általméne továbbá Jósué és az egész Izráel ő vele Libnából Lákisba, és táborba szálla a mellett, és hadakozék az ellen.

32. És kezébe adá az Úr az Izráelnek Lákist, és megvevé azt másodnapon, és levágá azt fegyvernek élivel, azaz, minden lelket, melly vala abban, szintén úgy, a mint cselekedett vala Libnával.

33. Akkor feljöve Hórám, Gézernek Királya, hogy megsegélje Lákist: de megveré Jósué őtet és az ő népét, annyira hogy csak egyet elevent se hagyna közzűlök.

34. Általméne továbbá Jósué és az egész Izráel ő vele Lákisból Eglonba; és táborba szállának az ellen, és hadakozának az ellen:

35. És megvevék azt ugyanazon napon, és levágák azt fegyvernek élivel, azaz, minden lelket, a melly vala benne, azon napon megöle: szintén úgy a mint cselekedett vala Lákissal.

36. Felméne pedig Jósué, és az egész Izráel ő vele Eglonból Hebronba, és hadakozának az ellen.

37. És megvevék azt, és levágák azt fegyvernek élivel, és az ő Királyát és minden városait, azaz, minden lelekt, melly vala azokban, nem hagya elevent, szinte úgy, a mint cselekedett vala Eglonnal, és elveszté azt, azaz, minden lelket, a melly vala benne.

38. Megtére annakutánna Jósué, és az egész Izráel ő vele Débirba, és hadakozék ellene;

39. És megvevé azt, és megfogá az ő Királyát, és minden városait, és levágák őket fegyvernek élivel, és megölének minden lelket, a melly vala benne, nem hagya elevent: A miképen cselekedett vala Hebronnal, azonképen cselekedék Débirral és az ő Királyával, és miképen cselekedett vala Libnával és az ő Királyával.

40. Megveré annakokáért Jósué mind a hegyes földet, és mind a délről való földet, mind a mezőföldet és Assedótot, és azoknak minden Királyait: nem hagya élőt, és minden lelket megöle: a * mint megparancsolta vala az Izráelnek Ura Istene.

41. Megveré pedig őket Jósué Kádes-Bárneától fogva mind Gázáig: a Gósennek is minden földét Gibeonig.

42. Mind ezeket a Királyokat, és ezeknek minden földöket megvevé Jósué egy útában: mert az Izráelnek Ura Istene hadakozik vala az Izráelért.

43. Megtére pedig Jósué és az egész Izráel ő vele a táborba Gilgálba.