9. RÉSZ.
A Gibeoniták bészínlik a frigybe magokat.
Mikor meghallották volna pedig minden Királyok, kik innét valának a
Jordánon, a hegyeken és a lapáczon, és minden partján a nagy * tengernek, a
Libánusnak ellenében: a Hitteus, Emoreus, Kananeus, Perizeus, Hitveus és
Jebuzeus:
2. Öszvegyüjték magokat egyenlőképen, hogy megvívnának Jósuéval és
az Izráellel egyenlő akarattal.
3. De a Gibeon lakosai meghallván mint cselekedett volna Jósué
Jérikhónak és Ainak;
4. Cselekedének ők is okosan; mert elmenének és tetteték, hogy
követek volnának: és vőnek zsákokat és azokkal terhelék meg az ő szamaraikat és
ó szakadozott és foltozott boros tömlőket
5. És régi megfoltozott sarukat az ő lábaikra, és régi ruhákat
magokra: és minden útikenyerek megszáradt vala, és penészes vala.
6. Elmenének annakokáért Júsuéhoz a táborba, melly vala Gilgálban,
és mondának néki és az Izráel férjfiainak: Messze földről jöttünk, és most
vessetek frigyet mi velünk.
7. Akkor felele az Izráel férjfia a Hiveusnak: Talán közöttem lakol
te, és * hogy tegyek én frigyet te veled?
8. Azol pedig mondának Jósuénak: Te szolgáid vagyunk! Kiknek monda
Jósué: Kik vagytok, és honnan jöttetek?
9. Felelének néki: Igen messze földről jöttel a te szolgáid, a te
Uradnak Istenednek nevében; mert hallottuk hírét, és mind azokat, mellyeket
cselekedett Égyiptomban;
10. Mind azokat is, mellyeket cselekedett az Emoreusoknak két
Királyaival, kik valának túl a Jordánon: * Sihonnal,, ki Hesbonnak Királya
vala, és Oggal, ki Básánnak Királya vala, ki lakik vala Astarótban.
11. És mondának nékünk a mi Véneink és a mi földünknek minden
lakói, illyenképen: Vegyetek kezetekbe útatokra való eledelt, és menjetek nékik
eleikbe: és ezt mondjátok nékik: Ti szolgáitok vagyunk, azért vessetek frigyet
velünk!
12. E mi kenyerünket melegen készítettük úti eleségünkre a mi
házainkból, a napon mellyen elindultunk hogy jönnénk hozzátok: most immár ímé
megszáradott és megpenészedett.
13. És ezek a bornak tömlői, mellyeket új korokban töltöttünk vala
meg, és ímé megszakadoztak és ezek a mi ruháink és saruink megavultak, az útnak
igen hosszú volta miatt.
14. Vőnek annakokáért azok a férjfiak azoknak úti eleségekben, és
az Úr száját meg nem kérdék.
15. És tőn velek Jósué békességet, és szerze frigyet ő velek, hogy
élni hagyná őket, és megesküvének nékik a Gyülekezetnek Fejedelmei.
16. Harmadnap pedig, a velek tett frígy uitán, meghallák, hogy
közel valók volnának, és ő közöttök laknának.
17. Elindulának azért az Izráel fijai, és jutának azoknak
városaikra harmadnapon:: az ő városaik pedig valának Gibeon, Kefira, Beeróth és
Kirjáthjeárim.
18. És nem bánták őket az Izráel fijai, mivelhogy megesküdtek vala
nékik a Gyülekezetnek Fejedelmei az Izráel Urára Istenére: és zúgolódék az
egész Gyülekezet a Fejedelmek ellen.
19. És mondának mind a Fejedelmek az egész Gyülekezetnek: * Mi
megesküdtünk nékik az Izráelnek Urára Istenére: annakokáért most nem nyulhatunk
hozzájok.
20. De ezt cselekedjük velek, hogy tartsuk meg őket elevenen, hogy
ne * legyen harag mi reánk az esküvésért, mellyel megesküdtönk nékik.
21. Mondának ezért a Fejedelmeknek: Ám éljenek és vágjanak fát, és
merjenek vizet az egész Gyülekezetnek, a miképen szólottak nékik a Fejedelmek.
22. Hívatá annakokáért Jósué, és szóla nékik mondván: Miért
csaltatok meg minket, ezt mondván: Igen messze földről valók vagyunk tőéetek,
holott ti közöttünk laktok?
23. Most annakokáért átkoztak vagytok, és ki nem töröltetnek
közzűletek a szolgák, a favágók, és a vízmerítők az én Istenemnek házába.
24. Kik felelének Jósuénak, és mondának: Mikor bizonyosan
megízenték volna nékünk te szolgáidnak, miképen parancsolta volna meg a te Urad
Istened Mózesnek az ő szolgájának, hogy néktek adná ezt a földet és elvesztené
* minden lakóit e földnek a ti orczátok előtt: felette igen félténk a mi
életünket tőletek, és azért cselekednénk ezt.
25. És most ímé a te kezedben vagyunk, a mint teszik, és a mi igaz
a te szemeid előtt, hogy cselekedjél velünk, azt míveljed!
26. És a képen cselekedék velek, és megszabadítá őket az Izráel
fijainak kezekből, és meg nem ölék őket.
27. És tevé őket azon a napon Jósué favágókká, és vízmerítőkké a
Gyülekezetnek, és az Úr oltárához mind e mai napig, a helyen, mellyet ő
választánd.