6. RÉSZ.
Jerikhó megvétetik: Ráheb megtartatik.
Jérikhó pedig bezárattatva vala szorgalmatosan, az Izráel fijaitól
való féelelm miatt, annyira, hogy senki sem bé, sem ki nem mehetne.
2. És monda az Úr Jósuénak: Ímé kezedbe adtam Jérikhót, az ő
Királyát és az ő seregeinek hatalmasait.
3. Azért köröskörűl járjátok meg a várost mindnyájan, kik hadakozó
férjfiak vagytok, megkerülvén egyszer a várost: a képen cselekdjél hat napokon.
4. Továbbá hét Papok viseljenek kos szarvából csinált hét kürtöket
a láda előtt, hetedik napon pedig hétszer kerüljétek meg a várost, és azok a
Papok kürtöljenek a kürtökkel.
5. Mikor pedig hosszabban vonszák a kürtölést a kos szarvával:
mihelyt halljátok a kürtnek szavát, felkiáltson mind az egész nép nagy
kiáltással, és leszakad a városnak kőfala magában, és menjen bé a városnak
kőfala magában, és menjen bé a nép közzűl kiki az ő ellenében való helyen.
6. Előhívá azért Jósué a Nún fija a Papokat, és monda nékik:
Vegyétek fel a * frígy ládáját, és más hét Papok vegyenek kezekbe kos szarvából
csinált hét kürtöket, az Úr ládája előtt.
7. Monda a népnek is: Menejetek el és kerüljétek meg a várost, és
fegyveres kézzel menjen kiki az Úrnak ládája előtt.
8. Mikor pedig ezeket mondotta vona Jósué a népnek, hét Papok
kezekben viselvén a kos szarvából csinált hét kürtöket, az Úr előtt mennek
vala, és kürtölnek vala a kürtökkel, az Úr figyének ládája pedig utánnok megyen
vala.
9. A fegyveres nép pedig előttök
megyen vala a kürtölő Papoknak, és a több közönséges nép követi vala a
ládát, menvén és kürtölvén kürtökkel.
10. A népnek pedig megparancsolta Jósué illy szókkal: Ne
kiáltsatok, se nem hallja valaki a ti szózatotokat, se ki ne menjen szátokból
csak egy szó is addig a napig, mellyen mondándom néktek: Kiáltsatok: és akkor
kiáltsatok.
11. Körűljárá annakokáért az Úrnak ládája a várost egyszer
megkerülvén; és viszatérének a táborba, és ott maradának.
12. Ismét felkele Jósué reggel és felvevék a Papok az Úr ládáját.
13. A hét Papok pedig, kiknél a kos szarvából csinált hét kürtök
valának, az Úr ládája előtt mennek vala, és kürtölnek a kürtökkel: a fegyveres
nép pedig előttök megyen vala, és a köznép követi az Úr ládáját, menvén és
kürtölvén a kürtökkel.
14. És megkerülék a várost másodnapon másodszer; és annakutánna
visszatérének a táborba. E képen cselekedének hat napokon.
15. Mikor pedig a hetedik nap előjött volna, felkelének mihelyt a
hajnal feljöve, és megkerülék a várost e mód szerint hét ízben: csak az napon
kerülék meg a várost hét ízben.
16. És heted ízben való kerülésben, mikor kürtölének a Papok, monda
Jósué a népnek: Kiáltsatok, mert néktek adta az Úr e várost!
17. Legyen pedig e város átok: e város maga és minden, valami benne
vagyon, az Úré: csak a * vendégfogadó Ráháb éljen, és ő mindenek, kik lésznek
vele együtt e házban: mert elrejtette a követeket, kiket küldöttünk volt.
18. Mindazáltal ti megóvjátok magatokat az átokból, valamit ne
illessetek az átokból, se el ne vegyetek az átokból, és tegyétek az Izráel
táborát átokká, és megháborítsátok azt.
19. Hanem minden * ezüst és arany, réz és vas edények az Úrnak
szenteltessenek; az Úrnak kincse közibe számláltassék.
20. Annakokáért kiálta a nép, minekutánna kürtölének a kürtökkel:
mert mikor hallotta volna a kürtök szavát a nép, kiálta nagy felszóval, és a
város falának * rakása leszakada magában: akkor béméne a nép a városba, kiki az
ő ellenében való helyen, és így vevék meg a várost.
21. És elpusztítának * a városban mindeneket, valamik valának, a
férjfiútól fogva az asszonyig, a gyermektől fogva mind a vénig, és mind az
ökörig, juhig és szamárig, fegyvernek élivel.
22. A két férjfiaknak pedig, kik megkémlelték vala azt a földet,
monda Jósué: Menjetek bé a vendégfogadó asszonynak házába és hozzátok ki onnét
őtet és valamije vagyon, a miképen megesküdtetek * néki.
23. Bémenvén annakokáért a kémlő két férjfiak, kihozák Ráhábot, az
ő attyát és annyát, az ő attyafiait, és mindenét a mije vala, és minden
cselédét, kihozák és helyhezteték őket az Izráel táborán kívűl.
24. A várost pedig felgyujták tűzzel, és mindeneket, mellyek
valának benne: csak az aranyat, ezüstöt, a réz és vas edényeket rakák az Úr
házának * kincse közibe.
25. A vendégfogadó * Ráhábot pedig és az ő attyának háznépét, és
mindent valamije vala néki, élni hagyá Jósué, és lakék az Izráel között mind e
napig: mert elrejtette vala a követeket, kiket küldött volt Jósué, hogy
megkémlelnék Jérikhót.
26. És gonoszt kére Jósué azon a napon mondván: Átkozott legyen az
a férjfiú az Úr előtt, a ki felkél és megépiti ezt a várost Jérikhót: az ő
előszülöttében * fundálja azt, és az ő utolsó gyermekében állassa fel annak
kapuit.
27. Vala pedig az Úr Jósuéval, és lőn híre azon az egész földön.