34. RÉSZ.
Meghal Mózes: eltemettetik Istentől: siratját őtet az Izráeliták:
Jósué állattatik helyébe.
Felméne annakokáért Mózes * a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a
halomnak tetejére, melly vagyon Jérikhó városának ellenében: és megmutatá néki
az Úr az egész földet, tudniillik Gileádot mind Dánig.
2. És az egész Nafthali, Efraim és Manasse földét, az egész Júda
földét, mind az utolsó tengerig.
3. És a dél felől való tartományt, és a lapáczót, Jerikhónak a *
pálmafák városának völgyét, mind Soárig.
4. És monda néki az Úr: Ez a föld, mellyről megesküdtem *
Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mondván: A te magodnak adom azt: Megmutattam
azt, hogy látnád szemeiddel, # de od bé nem mégy.
5. Annakokáért meghala ott Mózes az Úrnak szolgája a Moáb földén,
az Úrnak beszéde * szerint.
6. És eltemeté őtet az Úr egy völgyben a Moáb földén, Beth Péor
ellenébe: és senki sem tudja az ő temetésének * helyét mind e mai napig.
7. Mózes pedig száz és húsz * esztendős vala, mikor meghala: nem
homályosodott vala meg az ő szeme, sem el nem fogyatkozott vala az ő ereje.
8. És siraták az Izráel fijai Mózest, a Moáb mezőségében, harmincz
* napig: és bételjesedének a Mózes siratásának, azaz gyászolásának napjai.
9. Jósué a Nún fija pedig bételjesedék bölcseségnek lelkével: mert
Mózes vetette vala * ő reá kezeit; és engedének néki az Izráelnek fijai, és úgy
cselekedének, a mint parancsolta vala az Úr Mózesnek.
10. És nem támadott azután Izráelben ollyan Próféta mint Mózes, kit
esmért volna az Úr színről * színre.
11. Minden jegyekben és
csudákban, mellyekért küldötte * vala őtet az Úr, hogy azokat cselekedné
Égyiptomnak földében Faraó előtt, minden ő szolgái előtt és az ő egész földe
előtt.
12. És minden hatalmas * cselekedeten, és minden nagy
rettenetességben, mellyeket cselekedett Mózes az egész Izráelnek szemei előtt.