32. RÉSZ.
M ó z e s É n e k e.
Hallgassatok * Egek és szólok: és a Föld hallgassa az én számnak
ékes beszédit.
2. Csepegjen mint az eső az én tudományom, folyjon mint a harmat az
én beszédem, mint az esőnek csepjei a pázsiton, és mint a záporeső a füvön.
3. Mivelhogy az Úrnak nevét hirdetem, tulajdonítsatok * nagyságot a
mi Istenünknek.
4. Annak a kősziklának, kinek cselekedete * tökéletes: mert néki
minden útai igazság; az erős hív Istennek, ki hamisságot nem tud: ki igaz # és
jó.
5. Megfertéztette * magát a gonosz és elfordult nemzetség az ő
bűnével, melly nem ő fijai # tulajdonsága.
6. Avagy ezzel kell vala é fizetnetek az Úrnak, bolond és esztelen
nemzetség! Avagy nem ő é a te atyád, a ki * megszabadított? Avagy nem ő tett é
naggyá, és nem ő erősített meg tégedet?
7. Emlékezzél meg a régi időkről, gondoljátok meg minden
nemzetségnek esztendeit? Kérdjed meg a te atyádat, és megjelenti néked: a te
Véneidet, és mondják néked.
8. Mikor a nagyságos Isten örökségeket osztana * a népeknek, és
mikor elszéleszté az embereknek fijait, még akkor a pogányoknak határokat
elrendelé az Izráel fijainak # száok szerint.
9. Mert az Úrnak öröksége az ő népe, a Jákób néki sorssal jutott
öröksége.
10. Találá őtet a puszta földön, és a kietlenségnek iszonyú
pusztájában; körűlvevé őtet, oktatá őtet, őrizé őtet mint szemeinek fényét.
11. Mint a sas fészket rak, fijain ül, kiterjeszti szrányait,
felveszi az ő fiját, viseli azt száárnyain:
12. Úgy * az Úr ön maga hordozta őtet: és nem volt vele idegen
nemzetségnek istene.
13. Helyheztette őtet a magas * földre, hogy enné a mezőknek
gyümölcsét: és a kősziklából is mézet szoptatott vele, és olajt a kemény kőből.
14. A tehenek vaját és a juhoknak tejét, a bárányoknak kövérivel, a
Básán mezején termett kosoknak, a kecskebakoknak, és a gabona veséinek
kövérivel egybe: a szőlőnek is tiszta vérét ittad.
15. És minekutánna meghízott az Izráel, Isten * ellen rugúdozott:
Meghízakodtál, megkövéredtél, meggazdagodtál: Elhagyát az istent, ki
felmagasztalta vala őtet, és megutálá az ő # megszabadításának kőszikláját.
16. Haragra indították őtet az idegen istenek tiszteletivel: az
utálatosságok által bosszantották őtet.
17. Áldoztak az ördögöknek * nem az Istennek: olly isteneknek,
kiket nem esmértek; új isteneknek, kik közelről jöttek, kiket nem rettegtek a
ti atyáitok.
18. A kőszikláról a ki szült téged, elfelejtkeztél; elfelejtkeztél
az erős Istenről, a ki nemzett téged.
19. Mikor pedig azt látta volna az Úr, megutálá haragjában az ő
fijait * és leányait.
20. És monda: Elrejtem az én orczámat eőlök, meglátom mint járnak
végre: mert elfordult * nemztség ez, és olly fiak, kikben semmi tökéletesség
nincsen.
21. Ők haragra indítottak engemet az által, * a mi nem Isten,
megharagítottak engemet az ő hijábavalóságok által: én is azért őket
felingerlem # az által, a ki nem én népem, a bolond nép által ingerlem őket.
22. Mert tűz * gerjed az én búsulásomban, és égni fog mind az alsó
pokolig: és megemészti a földet és annak gyümölcsét, és felgyujtja a hegyeknek
fundamentomait.
23. Gyüjtök ő reájok minden * nyavalyákat: az én nyilaimat mind
hozzájok lövöldözöm.
24. Megemésztetnek * éhséggel, és elveszenk gyuladozó betegséggel
és keserű halállal: a fenevadaknak is fogaikat reájok bocsátom, a földön mászó
kígyoknak mérgekkel együtt.
25. Kivűl megemészti őket a fegver, és az ő ágyasházokban a
rettegés: az ifjat is, a szűzet is, a csecsszopót is a vén emberrel együtt.
26. Elvégeztem vala, hogy mindenestől elveszessem őket, és
emlékezetekt eltöröljem e földről. *
27. Ha nem gonoltam volna az ellenségnek haragját, és hogy az ő
ellenségek kevélységekből ezt mondaná: A mi hatalmas kezünk, és nem az Úr
cselekedte mind ezeket!
28. Mert tanács nélkül való nép, és nincsen bennek értelem.
29. Ha eszesek volnának megértenék ezt: meggondolnák az ő utolsó *
állapotjokat.
30. Miképen kergetett volna egy * ő közzűlök ezeret, és kettő
mimódon űzhetne tízezeret, ha az ő # kősziklájok őket el nem adta volna és az
Úr nem adta volna őket kézbe?
31. Mert nem ollyan a mi kősziklánk mint az ő kősziklájok: a mi
ellenségeinek is megitélhetik ezt!
32. Mert az ő szőlőtövök * Sodomának szőlőtövét meghaladja, és
meghaladja Gomorának szőlőtöveit: az ő szőlejek mérgesek, kesrű azoknak
szőlőgerézdjek?
33. A sárkányoknak mérge az ő borok és áspis kígyóknak kegyetlen
epéje!
34. Nemde nem eltétetve vagyon é nálam? bépecséltetett az én
kincseim között?
35. Enyim a bosszúállás * és a fizetés; mikor ideje lészen,
tántorgani kezd az ő lábok: mert közel vagyon az ő veszedelmeknek napja, és
sietnek, a mellyek reájok következnek;
36. Mert bosdszút áll az Úr az ő népéért, és az ő szolgáit
megszánja, mikor látándja hogy elkölt erejek, és mind a fogoly, mind a
meghagyatott * semmi.
37. És noha azt mondja: Hol vagyon az ő Istenek? a kőszikla,
mellyben reménységeket helyheztették?
38. A kiknkek áldozatjoknak kövérit eszik vala, és kiknek borokat
az italiáldozatban isszák vala: Keljenek fel, segéljenek meg titeket, * és
oltalmazzanak meg titeket!
39. Mindazáltal lássátok meg, hogy én vagyok, és nincsen Isten * én
kivűlem, én ölök # és elevenítek: én sebesítek, és gyógyítok, és senki sincsen,
a ki az én kezemből kiszabdíthasson.
40. Mikor felemeléndem az én kezemet az égre, és azt mondándom:
élek * én örökké!
41. Ha megélesítem az én fényes fegyveremet, és kezemet az ítéletre
vetem: bosszút állok ellenségeimen, és az engem gyűlölőknek megfizetek.
42. Megrészegítem az én nyilaimat vérrel, és az én fegverem
megemészti az ő húsokat: a megöletteknek és foglyoknak vérekkel részegítem meg
fegyveremet, hogy az én ellenségeimnek eleitől fogva való bűnökért bosszút
álljak.
43. Örvendezzetek * Pogányok az ő népével, mert az ő szolgáinak #
véreket megtorolja, és bosszút áll az ő ellenségein, és kegyelemmel béfedezi az
ő földét és az ő népét.
44. Elméne azért Mózes, és elmondá ez Éneknek inden ígéit a népnek
fülehallására, ő és Josué * a Nún fija.
45. És elvégezé Mózes mondani mind ez ígéket mind az egész
Izráelnek.
46. És monda nékik: Vegyétek szívetekbe mind ezekeet az ígéket,
mellyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon: és parancsoljátok meg
fijaitoknak, hogy megőrizzék * és megtartsák e Törvénynek minden ígéit;
47. Mert nem hijábavaló íge, hogy megutáltatnék tőletek; hanem ez a
# ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat a földön,
mellynek bírására általmentek a Jordánon.
48. Ugyanazon napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
49. Menj el az Abarin * hegyére, a Nébó hegyére, melly vagyon a
Moáb földén, és a melly vagyon Jérikhó ellenében; és nézd meg a Kanaán földét,
mellyet én adok az Izráel fijainak örökségűl.
50. És halj mg a hegen, mellyre felmégy, és takaríttassál a te
népeidhez; a miképen megholt * Áron a te atyádfia a Hór hegyén, és
takaríttatott az ő népeihez;
51. Mivelhogy vétkeztetek ellenem az Izráel fijai között a
versengésnek * vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél mert nem szentelétek meg
engemet az Izráel fijai között.
52. Meglátod ellenbe a földet: * de oda nem mégy arra a földre,
mellyet én adok az Izráel fijainak.