31. RÉSZ.
Mózes búcsuzik: Megvétele a Kanaán földének. Elolvasása a
Törvénynek.
Azután mikor Mózes előállván az ígékt megmondotta volna az egész
Izráel népének.
2. Monda nékik: Száz és húsz esztendős vagyok most, nem járhatok
ezután sem ki, sem bé: annakfelette az Úr ezt * mondá nékem: E Jordánon nem
mégy által.
3. A te Urad Istened megyen által előtted, ő veszi el a Pogányokat
előtted, és bíród azokat: Jósué * megyen által előtted, a miképen megmondotta
az Úr.
4. És a képen cselekszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett
Sihonnal * és Oggal, az Emoreusok Királyival, és azoknak földökkel, a kiket
elveszte.
5. Mikor azért adándja az Úr azokat kezetekbe: akkor mindenestől
fogva cselekedjetek velek a parancsolat szerint, a mint * megparancsoltam
néktek.
6. Legyetek erősek és bátorítsátok meg magatokat: ne féljetek és ne
rettegjetek tőlök: mert a te Urad Istened lszen, ki veled * elmegyen; nem #
hágy el téged, sem el nem marad tőled.
7. Szólítá azért Mózes Jósuét, és monda néki az egész Izráel
népének szemei eőtt; Légy erős és bátorítsd meg magadat: mert te mégy bé * e
néppel a földre, mellyért megesküdt az Úr az ő attyoknak, hogy jövendőre nékik
adná azt: és te osztod el azt nékik örökségűl.
8. Az Úr pedig a ki előtted megyen, lészen te veled, el nem hágy
téged, sem el nem marad tőled: ne félj * és ne rettegj!
9. És minekutánna megírta volna Mózes a Törvényt, adá azt a
Papoknak a Lévi fijainak, a kik viselik az Úr szövetségének * ládáját, és az
Izráel minden Véneinek.
10. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: Minden hetedik *
esztendően, a szabadság esztendejének idejébe, a sátoroknak innepében.
11. Mikor eljövénd az egész Izráel, hogy megjelenjék a te Urad
Itened előtt azon a hellyen, mellyet választánd: elolvassad e törvényt az egész
Izráel előtt az ő hallásokra.
12. Gyűjtsd egybe anépet, férjfiakat és asszonyokat, a kicsinkéket
és a te jövevényedet, ki a tekapudi között vagyon; hogy hallják és tanuljanak,
és féljék a ti Uratokat Istenteket és őrizzék meg, bételjesítvén e Törvénynek
minden ígéit.
13. És azoknak fijai, a kik nem tudták e Törvényt, hallják és
tanulják félni a ti Uratokat Istenteket mid addig, míg éltek azon a földön,
mellyre, általkelvén a Jordánon, mentek, hogy örökségűl bírjátok azt.
14. És monda az Úr Mózesnek: Ímé elközelgetttek a te napjaid, hogy
* meghaljd; hívjad Jósuét és álljatok a Gyülekezetnek sátorában, és
parancsolatokat adok néki. Elméne azért Mózes és Jósué, és állának a Gyülekezet
sátorában.
15. És megjelenék az Úr a sátorban, felhőnek oszlopában, a sátornak
ajtaja felett.
16. És megjelenék az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal
egyetembe: azután felkelvén e nép paráználkodik idegen istenekkel a földön,
melylre megyen hogy lakozzék azon; és elhágy engemet, és felbontja az én
szövetségemet, mellyet én ő vele szerzettem.
17. Annakokáért * felgerjed az én haragom ő ellene a napon, és
elhagyom őtet, és elrejtem # az én orczámat ő előle: és megemésztetik, és sok
nyavalyák és nyomorúságok találják őtet; és mondani fogja a napon: A vagy nem
azért találtak é e sok nyavalyák és nyomorúságok engemet, hogy nincsen az én
Istenem én közöttem?
18. Én pedig valóba elrejtem * az én orczámat azon a napon az ő
minden gonoszságáért, mellyet cselekedéndik, hogy az idegen istenek után
hajlott.
19. Most annakokáért írjátok meg magatoknak * ez Éneket: és tanítsd
meg arra az Irzáel fijait, adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez Ének
bizonységúl az Izráel fijai ellen:
20. Mert ha béviszem őtet arra a földre, mellyről * megesküdtem az
ő attyainak, a téjjel és mézzel folyó földre: eszik pedig és megelégeszik és
meghizlalja magát; akkor hajol # az idegen istenekhez és azokat tiszteli, és
felbosszant engemet, és fölbontja az én szövetségemet.
21. Mikor pedig reá szállanak a sok nyavalyák és nyomorúságok:
Akkor ő előtte ez Ének bizonyság lészen, (mert el nem felejtődik ez úgy, hogy
ne forogjon az ő maradéka szájában) mert jól tudom az ő gondolatját, és mit
cselekedjék *most is, minekelőtte bévinném őtet a földre, mellyről megesküdtem.
22. Megírá azért Mózes azt az * Éneket azon napon, és megtanítá
arra az Izráel fijait.
23. Annakutánna parancsola * Jósuénak a Nún fijának, és monda: Légy
erős és bátorítsd meg magadat, mert te viszed bé az Izráel fijait arra a
földre, mellyről megesküdtem nékik: és én lészek te veled.
24. Mikor pedig elvégezte volna Mózes e törvény ígéinek írását a
könyvben, mind azoknak végeig:
25. Parancsolta Mózes a Lévitáknak, kik viselik * vala az Úr
szövetségének ládáját, mondván:
26. Vegyétek e Törvénynek könyvét, és helyheztessétek azt a ti
Uratok Istentek szövetsége ládájának * oldalában, és legyen ott ellened
bizonyságúl.
27. Mert én tudom engedetlenségedet, és kemény nyakadat. Ímé most
is, holott még köztetek élek, az Úr ellen * engedetlenek vagytok, mennyivel
inkább minekutánna meghalándok?
28. Gyüjtsétek én hozzám a ti nemzetségeiteknek minden Véneit, és
Fejedelmeiket, hogy szóljam az ő fülök hallására ez ígéket, és bizonyságúl *
hívjam ellenek a mennyet és földeet:
29. Mert tudom * hogy minekutánna meghalándok, megfertéztetiktek
magatokat, és eltértek az útról, mellyet parancsoltam néktek: melly dologért jő
reátok e veszedelem az utolsó napokon, mikor cselekedéndetek gonoszt az Úrnak
szemei előtt, bosszantván őtet kezeiteknek csinálmányával.
30. Annakokáért szólá Mózes az egész Izráel Gyülekezetinek füle
hallására * ez Éneknek ígéit, mind azoknak végéig.