31. RÉSZ.

Mózes búcsuzik: Megvétele a Kanaán földének. Elolvasása a Törvénynek.

Azután mikor Mózes előállván az ígékt megmondotta volna az egész Izráel népének.

2. Monda nékik: Száz és húsz esztendős vagyok most, nem járhatok ezután sem ki, sem bé: annakfelette az Úr ezt * mondá nékem: E Jordánon nem mégy által.

3. A te Urad Istened megyen által előtted, ő veszi el a Pogányokat előtted, és bíród azokat: Jósué * megyen által előtted, a miképen megmondotta az Úr.

4. És a képen cselekszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Sihonnal * és Oggal, az Emoreusok Királyival, és azoknak földökkel, a kiket elveszte.

5. Mikor azért adándja az Úr azokat kezetekbe: akkor mindenestől fogva cselekedjetek velek a parancsolat szerint, a mint * megparancsoltam néktek.

6. Legyetek erősek és bátorítsátok meg magatokat: ne féljetek és ne rettegjetek tőlök: mert a te Urad Istened lszen, ki veled * elmegyen; nem # hágy el téged, sem el nem marad tőled.

7. Szólítá azért Mózes Jósuét, és monda néki az egész Izráel népének szemei eőtt; Légy erős és bátorítsd meg magadat: mert te mégy bé * e néppel a földre, mellyért megesküdt az Úr az ő attyoknak, hogy jövendőre nékik adná azt: és te osztod el azt nékik örökségűl.

8. Az Úr pedig a ki előtted megyen, lészen te veled, el nem hágy téged, sem el nem marad tőled: ne félj * és ne rettegj!

9. És minekutánna megírta volna Mózes a Törvényt, adá azt a Papoknak a Lévi fijainak, a kik viselik az Úr szövetségének * ládáját, és az Izráel minden Véneinek.

10. És megparancsolá nékik Mózes, mondván: Minden hetedik * esztendően, a szabadság esztendejének idejébe, a sátoroknak innepében.

11. Mikor eljövénd az egész Izráel, hogy megjelenjék a te Urad Itened előtt azon a hellyen, mellyet választánd: elolvassad e törvényt az egész Izráel előtt az ő hallásokra.

12. Gyűjtsd egybe anépet, férjfiakat és asszonyokat, a kicsinkéket és a te jövevényedet, ki a tekapudi között vagyon; hogy hallják és tanuljanak, és féljék a ti Uratokat Istenteket és őrizzék meg, bételjesítvén e Törvénynek minden ígéit.

13. És azoknak fijai, a kik nem tudták e Törvényt, hallják és tanulják félni a ti Uratokat Istenteket mid addig, míg éltek azon a földön, mellyre, általkelvén a Jordánon, mentek, hogy örökségűl bírjátok azt.

14. És monda az Úr Mózesnek: Ímé elközelgetttek a te napjaid, hogy * meghaljd; hívjad Jósuét és álljatok a Gyülekezetnek sátorában, és parancsolatokat adok néki. Elméne azért Mózes és Jósué, és állának a Gyülekezet sátorában.

15. És megjelenék az Úr a sátorban, felhőnek oszlopában, a sátornak ajtaja felett.

16. És megjelenék az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal egyetembe: azután felkelvén e nép paráználkodik idegen istenekkel a földön, melylre megyen hogy lakozzék azon; és elhágy engemet, és felbontja az én szövetségemet, mellyet én ő vele szerzettem.

17. Annakokáért * felgerjed az én haragom ő ellene a napon, és elhagyom őtet, és elrejtem # az én orczámat ő előle: és megemésztetik, és sok nyavalyák és nyomorúságok találják őtet; és mondani fogja a napon: A vagy nem azért találtak é e sok nyavalyák és nyomorúságok engemet, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?

18. Én pedig valóba elrejtem * az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszságáért, mellyet cselekedéndik, hogy az idegen istenek után hajlott.

19. Most annakokáért írjátok meg magatoknak * ez Éneket: és tanítsd meg arra az Irzáel fijait, adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez Ének bizonységúl az Izráel fijai ellen:

20. Mert ha béviszem őtet arra a földre, mellyről * megesküdtem az ő attyainak, a téjjel és mézzel folyó földre: eszik pedig és megelégeszik és meghizlalja magát; akkor hajol # az idegen istenekhez és azokat tiszteli, és felbosszant engemet, és fölbontja az én szövetségemet.

21. Mikor pedig reá szállanak a sok nyavalyák és nyomorúságok: Akkor ő előtte ez Ének bizonyság lészen, (mert el nem felejtődik ez úgy, hogy ne forogjon az ő maradéka szájában) mert jól tudom az ő gondolatját, és mit cselekedjék *most is, minekelőtte bévinném őtet a földre, mellyről megesküdtem.

22. Megírá azért Mózes azt az * Éneket azon napon, és megtanítá arra az Izráel fijait.

23. Annakutánna parancsola * Jósuénak a Nún fijának, és monda: Légy erős és bátorítsd meg magadat, mert te viszed bé az Izráel fijait arra a földre, mellyről megesküdtem nékik: és én lészek te veled.

24. Mikor pedig elvégezte volna Mózes e törvény ígéinek írását a könyvben, mind azoknak végeig:

25. Parancsolta Mózes a Lévitáknak, kik viselik * vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:

26. Vegyétek e Törvénynek könyvét, és helyheztessétek azt a ti Uratok Istentek szövetsége ládájának * oldalában, és legyen ott ellened bizonyságúl.

27. Mert én tudom engedetlenségedet, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, az Úr ellen * engedetlenek vagytok, mennyivel inkább minekutánna meghalándok?

28. Gyüjtsétek én hozzám a ti nemzetségeiteknek minden Véneit, és Fejedelmeiket, hogy szóljam az ő fülök hallására ez ígéket, és bizonyságúl * hívjam ellenek a mennyet és földeet:

29. Mert tudom * hogy minekutánna meghalándok, megfertéztetiktek magatokat, és eltértek az útról, mellyet parancsoltam néktek: melly dologért jő reátok e veszedelem az utolsó napokon, mikor cselekedéndetek gonoszt az Úrnak szemei előtt, bosszantván őtet kezeiteknek csinálmányával.

30. Annakokáért szólá Mózes az egész Izráel Gyülekezetinek füle hallására * ez Éneknek ígéit, mind azoknak végéig.