30. RÉSZ.

Vígasztaltatások a megtérőknek: közel vagyon hozzánk a mit kíván Isten.

Mindazáltal mikor bételjesednek rajtad mind * ezek, az áldás és az átok mellyet elődbe adtam néked; ha megemlékezéndel elmédben minden pogánynépek között, a kik közzé veténd téged a te Urad Istened;

2. És megtérvén a te Uradhoz Istenedhez, * engedsz az ő szavának mind a szerint, a mint én parancsolom néked e mai napon, te, és a te fijaid teljes szívedből és teljs lelkedből;

3. Visszahozza * az Úr a te Istened foglyaidat, könyörülvén rajtad, és hozzád fordulván, öszvegyüjt # téged minden népek közzűl, a kik közzé elhintett vala téged a te Urad Istened.

4. Ha az égnek * utolsó részér vitetnél is, onnét is öszvegyüjt téged az Úr a te Istened, és onnét is felvészen téged.

5. És visszahoz téged a te Urad Istened arra a földre, mellyet bírták a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tészen veled, és inkább megsokasít téged, hogynem mint a te atyáidat.

6. És körűlmetéli * a te Urad Istened szívedet, és a te magodnak szívét: hogy szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, a te életedért.

7. Bocsátja pedig a te Urad Istened mind ez átkokat ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.

8. Te annakokáért megtérj, és engedj az Úr szavának, és teljesítsd meg minden parancsolatit, mellyeket én parancsolok néked ma.

9. És bővölködővé tészen téged a te Urad Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak tenyésztésében, és a te földenek gyümölcsében, a te jódra: Mert megtér az Úr hogy vígadjon rajtad, néked jódra, miképen örvendezett a te atyáidon.

10. De úgy mindazáltal, ha engedéndesz a te Urad Istened szavának, megőrizvén az ő parancsolatit és az ő végzéséeit, mellyek megírattatttak e törvénynek könyvében, és ha megtéréndesz a te Uradhoz Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből.

11. Mert e parancsolat, mellyet parancsolok én ma néked, nem * titkoltatott el tőled; sem távol nincsen.

12. Nem a menyekben vagyon, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennyekbe, * hogy alá hozná azt nékünk és arra minket megtanítana, hogy bételjesítsük azt?

13. Sem a tengeren túl nincsen hogy azt mondanád: Kicsoda megyen által érettünk a tengeren, hogy előhozná azt nékünk és megtanítana minket arra, hogy bételjesítsük azt?

14. Hanem felette közel vagyon hozzád ez * íge; a te szádban és szívedben, hogy bételjesítsed azt.

15. Meglássad, ímé adtam néked elődbe ma életet * és jót; ismét halált és gonoszt.

16. Mikor tudniillik én néked parancsolom ma, hogy szeressed a te Uradat Istenedet, hogy járj az ő útaiban és őrizzzed az ő parancsolatit, végzéseit és az ő itéleteit: hogy élj és megsokasíttassál, és megáldjon téged a te Urad Istened a földön, mellyre bémégy, hogy örökségűl bírjad azt.

17. Hogyha elfordulánd a te szíved, és nem * engedéndesz; és ha elhajolván, leborúlándasz idegen istenek előtt, és tisztelénded azokat:

18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy általán fogva elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, mellyre a Jordánon általkelvén, mégy, hogy örökségűl bírjad azt.

19. Bizonyságúl hívom ellenetek ma a mennyet * és földet, hogy életet # és halált adtam előtökbe, áldást és átkot: válaszd annakokáért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod.

20. Hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és hogy engedj az ő szavának, és ragaszkodjál hozzá: mert ő a te életed és a te életednek * hosszúsága: hgoy lakozzál azon a földön, mellyről megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adná azt.