29. RÉSZ.

Az Isten Szövetségének megújitása.

Ezek a szövetségnek ígéji, mellyeket parancsolt az Úr Mózesnek, hogy szövetséget tenne az Izráel fijaival Moábnak földéne, ama szövetség kivűl, mellyet tett vala velek a * Hóreb hegyén.

2. Annakokáért szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Tennenmagatok láttatok * mindeneket, mellyeket cselekedett az Úr szemeitek előtt az Égyiptom földében Faraóval és minden ő szolgáival, és minden ő földével:

3. A nagy * kisérteteket, mellyeket láttak a te szemeid, a jegeket és ama # nagy csudákat.

4. Mindazáltal nem adott * az Úr néktek szívet a megértésre, és szemeket a látásra, és füleket a hallásra mind e mai napig.

5. És vezérlettelek titeket * negyven esztendeig a pusztában: meg nem koptak a ti ruháitok rajtatok, és a te sarud is nem kopott meg lábaidon.

6. Kenyeret * nem ettetek, sem bort és valami részegítő italt nem ittatok, hogy megtudnátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek.

7. És jutottatok e * helyre: és kijöve Sihon, Hesbonnak Királya, és Og Básánnak Királya előnkbe ütközetre: és megvertük őket.

8. És elbirtuk az ő földeket, és adtuk azt örökségűl a Rúben * és Gád nemzetséginek, és a Manasse fél nemzetségének.

9. Őrizzétek meg azért e Szövetségnek ígéit és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsés legyen minden dolgotok, mellyet cselekesztek.

10. Ti állotok most mindnyájan a ti Uratok Istentek előtt, a ti nemzetségeitek Fejedelmei, a ti Véneitek és a ti előttetek járók, az Irzáelnek minden férjfiai.

11. A ti kicsinykéitek, * feleségeitek és jövevényeitek, kik lakoznak a te táborodban, mind favágóid, mind vízmerítőid:

12. Hogy a te Uraddal Isteneddel szövetséget tégy, az ő esküvésével megerősített ígéret szerint, melly szövetséget a te Urad Istened ma szerez te veled;

13. Hogy válasszon téged ma ő magának * népévé: és ő legyen néked Istened, a miképen szólott néked: és a miképen megesküdt # a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

14. És nem csak ti * veletek szerzem én e szövetséget, és ez esküvést:

15. Hanem azzal először, a ki vagyon itt velünk, és áll e mai napon a mi Urunk Istenünk előtt: azután azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.

16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földében, és mimódon jöttünk által a pogányok között, a kiken általjöttetek.

17. És láttátok az ő utálatosságokat és bálványaikat, fát és övet, ezüstöt és aranyat, a mellyek vagynak nálok.)

18. Meglássátok, hogy ne legen közöttetek férjfiú vagy asszony, vagy cseléd, vagy nemzetség, kinek szíve elfordítsa magát e mai napon a mi Urunktól Istenünktől, hogy menne e pogánynépek isteneinek tiszteletére: Ne legyen köztetek * méreg és ürömtermő gyökér.

19. És ollyan, a ki mikor hallándja ez átoknak ígéit, magát mindazáltal boldognak állítsa, az ő szívében ezt mondván: Békesség lészen nékem, ha szintén az én szívemnek * gondolatjában járándok is, hogy a szomjúhozóból részegessé legyen.

20. Nem akar az Úr kedvezni ez illyen embernek; mert akkor az Úrnak búsulása, és az ő haragja felgerjed az ollyan ember ellen, és száll arra minden átok, a melly megírattatott e * könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.

21. És kiválasztja az Úr azt veszedelemre, az Izráelnek minden nemzetségei közzűl, a szöveségnek minden átkai szerint, mellyek megírattak e törvénykönyvben.

22. És ezt fogja mondani a ti utánnatok való nemzetség, a ti fijaitok, kik támadnak ti utánnatok, és a jövevény, a ki jövénd messze földről, mikor látni fogják e földnek csapásait és az ő nyomorúságait, mellyekkel megnyomorította azt az Úr:

23. (Mert kénkő és só égeti meg minden ő földöket, annyira hogy nem vetik azt bé: semmit nem terem, és semmi fű nem nevekedik rajta, mint * Sodomának, Gomorának, Ádmának és Séboimnak elsüllyesztett helyén, mellyeket az Úr elsüllyesztett búsulásában és haragjában.)

24. Azt fogják mondom mondani minden népek: Mért cselekedett * az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy búsulás és nagy harag ez?

25. És ezt fogják mondani: Azért, mert elhagyták az ő attyok Urának Istenének szövetségét mellyet tett velek, mikor kihozná őket Égyiptomnak földéből.

26. És elmenvén tiszteltek idegen isteneket, és lweborúltak azok előtt az istenek előtt, kiket nem esmértek volt, és a kik semmi jóval soha nem voltak nékik.

27. És felgerjedett az Úrnak búsulása a földre; hogy reá hozná mind az átkot, melly meg vagyon írva e könyvben.

28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földökről haragjában, búsulásában, és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint most megtetszik.

29. A titkok * a mi Urunknál Istenünknél vagynak: a kinyilatkoztatott dolgok miéink és a mi fiainké mind örökké; hogy e törvénynek minden ígéit bételjesítsük.