29. RÉSZ.
Az Isten Szövetségének megújitása.
Ezek a szövetségnek ígéji, mellyeket parancsolt az Úr Mózesnek,
hogy szövetséget tenne az Izráel fijaival Moábnak földéne, ama szövetség kivűl,
mellyet tett vala velek a * Hóreb hegyén.
2. Annakokáért szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik:
Tennenmagatok láttatok * mindeneket, mellyeket cselekedett az Úr szemeitek
előtt az Égyiptom földében Faraóval és minden ő szolgáival, és minden ő
földével:
3. A nagy * kisérteteket, mellyeket láttak a te szemeid, a jegeket
és ama # nagy csudákat.
4. Mindazáltal nem adott * az Úr néktek szívet a megértésre, és
szemeket a látásra, és füleket a hallásra mind e mai napig.
5. És vezérlettelek titeket * negyven esztendeig a pusztában: meg
nem koptak a ti ruháitok rajtatok, és a te sarud is nem kopott meg lábaidon.
6. Kenyeret * nem ettetek, sem bort és valami részegítő italt nem
ittatok, hogy megtudnátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek.
7. És jutottatok e * helyre: és kijöve Sihon, Hesbonnak Királya, és
Og Básánnak Királya előnkbe ütközetre: és megvertük őket.
8. És elbirtuk az ő földeket, és adtuk azt örökségűl a Rúben * és
Gád nemzetséginek, és a Manasse fél nemzetségének.
9. Őrizzétek meg azért e Szövetségnek ígéit és a szerint
cselekedjetek, hogy szerencsés legyen minden dolgotok, mellyet cselekesztek.
10. Ti állotok most mindnyájan a ti Uratok Istentek előtt, a ti
nemzetségeitek Fejedelmei, a ti Véneitek és a ti előttetek járók, az Irzáelnek
minden férjfiai.
11. A ti kicsinykéitek, * feleségeitek és jövevényeitek, kik
lakoznak a te táborodban, mind favágóid, mind vízmerítőid:
12. Hogy a te Uraddal Isteneddel szövetséget tégy, az ő esküvésével
megerősített ígéret szerint, melly szövetséget a te Urad Istened ma szerez te
veled;
13. Hogy válasszon téged ma ő magának * népévé: és ő legyen néked
Istened, a miképen szólott néked: és a miképen megesküdt # a te atyáidnak,
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
14. És nem csak ti * veletek szerzem én e szövetséget, és ez
esküvést:
15. Hanem azzal először, a ki vagyon itt velünk, és áll e mai napon
a mi Urunk Istenünk előtt: azután azzal is, a ki nincsen e mai napon itt
velünk.
16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földében, és
mimódon jöttünk által a pogányok között, a kiken általjöttetek.
17. És láttátok az ő utálatosságokat és bálványaikat, fát és övet,
ezüstöt és aranyat, a mellyek vagynak nálok.)
18. Meglássátok, hogy ne legen közöttetek férjfiú vagy asszony,
vagy cseléd, vagy nemzetség, kinek szíve elfordítsa magát e mai napon a mi
Urunktól Istenünktől, hogy menne e pogánynépek isteneinek tiszteletére: Ne
legyen köztetek * méreg és ürömtermő gyökér.
19. És ollyan, a ki mikor hallándja ez átoknak ígéit, magát
mindazáltal boldognak állítsa, az ő szívében ezt mondván: Békesség lészen
nékem, ha szintén az én szívemnek * gondolatjában járándok is, hogy a
szomjúhozóból részegessé legyen.
20. Nem akar az Úr kedvezni ez illyen embernek; mert akkor az Úrnak
búsulása, és az ő haragja felgerjed az ollyan ember ellen, és száll arra minden
átok, a melly megírattatott e * könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég
alól.
21. És kiválasztja az Úr azt veszedelemre, az Izráelnek minden
nemzetségei közzűl, a szöveségnek minden átkai szerint, mellyek megírattak e
törvénykönyvben.
22. És ezt fogja mondani a ti utánnatok való nemzetség, a ti
fijaitok, kik támadnak ti utánnatok, és a jövevény, a ki jövénd messze földről,
mikor látni fogják e földnek csapásait és az ő nyomorúságait, mellyekkel
megnyomorította azt az Úr:
23. (Mert kénkő és só égeti meg minden ő földöket, annyira hogy nem
vetik azt bé: semmit nem terem, és semmi fű nem nevekedik rajta, mint *
Sodomának, Gomorának, Ádmának és Séboimnak elsüllyesztett helyén, mellyeket az
Úr elsüllyesztett búsulásában és haragjában.)
24. Azt fogják mondom mondani minden népek: Mért cselekedett * az
Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy búsulás és nagy harag ez?
25. És ezt fogják mondani: Azért, mert elhagyták az ő attyok Urának
Istenének szövetségét mellyet tett velek, mikor kihozná őket Égyiptomnak
földéből.
26. És elmenvén tiszteltek idegen isteneket, és lweborúltak azok
előtt az istenek előtt, kiket nem esmértek volt, és a kik semmi jóval soha nem
voltak nékik.
27. És felgerjedett az Úrnak búsulása a földre; hogy reá hozná mind
az átkot, melly meg vagyon írva e könyvben.
28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földökről haragjában,
búsulásában, és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint most
megtetszik.
29. A titkok * a mi Urunknál Istenünknél vagynak: a
kinyilatkoztatott dolgok miéink és a mi fiainké mind örökké; hogy e törvénynek
minden ígéit bételjesítsük.