15. RÉSZ.

Megengedésnek és szabadon bocsátásnak esztendeje.

Minden hetedik esztendőben * szabadságot engedj.

2. E legyen pedig a szabadságnak módja: Minden, valaki kölcsönt adánd az ő kezéből felebarátjának, engedje el azt néki a mellyet megvehetne rajta: vissza ne kérje azt az ő felebarátjától, vagy az ő attyafiától: mert megkiáltatott az Úr szabadságának esztendeje.

3. Az idegentől visszakérjed; de a mi lejénd néked a te atyádfiánánál, elengedje a te kezed néki:

4. Annyira hogy ne legyen te közötted koldus: mert igen megáld * téged az Úr azon a földön, mellyet a te Urad Istened áld néked örökségűl, hogy azt bírjad.

5. De mindazáltal úgy áldatol meg, ha engedéndesz valóba a te Urad Istened szavának, hogy megőrizzed és megtartsad mind a parancsolatot, mellyet én ma parancsolok néked.

6. Mert a te Urad Istened megáldott téged, miképen meegmondotta néked; akkor zálogot vévén kölcsönt adsz * sok népeknek, te pedig nem vész kölcsönt, és sok népeken fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

7. Ha valaki a te atyádfiai közzűl koldus lejénd valamellyben a te kapuid közzűl a te földeden, mellyet a te Urad Istened adánd néked: ne keményítsd meg a te szívedet, bé se zárjad * kezedet a te koldus atyádfia előtt;

8. Hanem örömest megnyissad a te kezedet néki, és örömest add kölcsön néki a mennyi elég az ő szükségére, azt a mi nélkűl szűköldödik.

9. Meglássad hogy ne legyen a te szívedben valami e féle istentelenség, hogy ezt mondanád: Elközelget a * hetedik esztendő, a szabadságnak esztendeje: és azért elfordítanád szemedet a te koldus atyádfiától, és ne adnál néki; ő pedig kiáltson te reád az Úrhoz, és bűn találtassék te benned.

10. Hanem ugyan adj * néki, és meeg ne háborodjék azon a te szíved mikor adsz néki: mert ezokáért áld meg a te Urad Istened minden dolgaidban, és mindenben valamire kezedeet bocsátod;

11. Mert nemlészen koldus * nélkűl a föld; annakokáért parancsolom néked és azt mondom, hogy örömest megnyissad kezedet a te atyádfiának, a te szegényednek # és a te kodusodnak a te földeden.

12. Hogyha pénzen adatik néked a te atyádfia, * Zsidó férjfiú vagy Zsidó asszony és szolgálánd néked hat esztendeig: a hetedig esztendőben szabadon bocsássad őtet tőled.

13. És mikor elbocsátod őtet te tőled szabadon, ne bocsássad el őtet üresen;

14. Hanem őtet megterheljed a te juhaidból a te szérűdről, és a te sajtódból a mivel megáldott téged a te Urad Istened, abból adj néki.

15. És megemlékezzél róla, hogy te is szolga voltál Égyiptomnak földében, és megszabadított téged a te Urad Istened; azét * parancsolom én ma azt néked.

16. Ha pedig ezt mondándja néked: Nem megyek el tőled: mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól vagyon néki te nálad dolga:

17. Akkor végy egy árat, és a kapu között * furj által a fülét: és legyen mind éltig te szolgád az: így cselekedjél szolgálóleányoddal is.

18. Ne legyen néked nehéz, hogy őtet szabadon bocsátod el tőled: (mert két annyi ideig szolgált mind a béres, tudniillik hat esztendeig,) és megáld téged a te Urad Istened minden cselekedetidben.

19. Minden barmaid és juhaid * első fajzásának hímjét a te Uradnak Istenednek szenteljed: Ne munkálódjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjed a te juhaidnak első fajzását.

20. A te Urad Istened előtt egyed meg azokat esztendőnként, te és a te háznéped, azon a helyen, mellyet az Úr választánd.

21. Hogyha valami fogyatkozás * lejénd benne, tudniillik ha sánta vagy vak lejénd, vagy valmai egyéb bénnaság miatt megrontatott: azt a te Uradnak Istenednek ne áldozd meeg.

22. A te kapuidon * belől egyed meg azt, akár tiszta legen, akár tisztátalan, egyenlőképen ehetik abban, nem külömben minha őz vagy szarvas volna.

23. Csakhogy annak vérét * meg ne egyed, hanem a földre ontsad azt mint a vizet.