15. RÉSZ.
Megengedésnek és szabadon bocsátásnak esztendeje.
Minden hetedik esztendőben * szabadságot engedj.
2. E legyen pedig a szabadságnak módja: Minden, valaki kölcsönt
adánd az ő kezéből felebarátjának, engedje el azt néki a mellyet megvehetne
rajta: vissza ne kérje azt az ő felebarátjától, vagy az ő attyafiától: mert
megkiáltatott az Úr szabadságának esztendeje.
3. Az idegentől visszakérjed; de a mi lejénd néked a te
atyádfiánánál, elengedje a te kezed néki:
4. Annyira hogy ne legyen te közötted koldus: mert igen megáld *
téged az Úr azon a földön, mellyet a te Urad Istened áld néked örökségűl, hogy
azt bírjad.
5. De mindazáltal úgy áldatol meg, ha engedéndesz valóba a te Urad
Istened szavának, hogy megőrizzed és megtartsad mind a parancsolatot, mellyet
én ma parancsolok néked.
6. Mert a te Urad Istened megáldott téged, miképen meegmondotta
néked; akkor zálogot vévén kölcsönt adsz * sok népeknek, te pedig nem vész
kölcsönt, és sok népeken fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.
7. Ha valaki a te atyádfiai közzűl koldus lejénd valamellyben a te
kapuid közzűl a te földeden, mellyet a te Urad Istened adánd néked: ne
keményítsd meg a te szívedet, bé se zárjad * kezedet a te koldus atyádfia
előtt;
8. Hanem örömest megnyissad a te kezedet néki, és örömest add
kölcsön néki a mennyi elég az ő szükségére, azt a mi nélkűl szűköldödik.
9. Meglássad hogy ne legyen a te szívedben valami e féle
istentelenség, hogy ezt mondanád: Elközelget a * hetedik esztendő, a
szabadságnak esztendeje: és azért elfordítanád szemedet a te koldus
atyádfiától, és ne adnál néki; ő pedig kiáltson te reád az Úrhoz, és bűn
találtassék te benned.
10. Hanem ugyan adj * néki, és meeg ne háborodjék azon a te szíved
mikor adsz néki: mert ezokáért áld meg a te Urad Istened minden dolgaidban, és
mindenben valamire kezedeet bocsátod;
11. Mert nemlészen koldus * nélkűl a föld; annakokáért parancsolom
néked és azt mondom, hogy örömest megnyissad kezedet a te atyádfiának, a te
szegényednek # és a te kodusodnak a te földeden.
12. Hogyha pénzen adatik néked a te atyádfia, * Zsidó férjfiú vagy
Zsidó asszony és szolgálánd néked hat esztendeig: a hetedig esztendőben
szabadon bocsássad őtet tőled.
13. És mikor elbocsátod őtet te tőled szabadon, ne bocsássad el
őtet üresen;
14. Hanem őtet megterheljed a te juhaidból a te szérűdről, és a te
sajtódból a mivel megáldott téged a te Urad Istened, abból adj néki.
15. És megemlékezzél róla, hogy te is szolga voltál Égyiptomnak
földében, és megszabadított téged a te Urad Istened; azét * parancsolom én ma
azt néked.
16. Ha pedig ezt mondándja néked: Nem megyek el tőled: mert szeret
téged és a te házadat, mivelhogy jól vagyon néki te nálad dolga:
17. Akkor végy egy árat, és a kapu között * furj által a fülét: és
legyen mind éltig te szolgád az: így cselekedjél szolgálóleányoddal is.
18. Ne legyen néked nehéz, hogy őtet szabadon bocsátod el tőled:
(mert két annyi ideig szolgált mind a béres, tudniillik hat esztendeig,) és
megáld téged a te Urad Istened minden cselekedetidben.
19. Minden barmaid és juhaid * első fajzásának hímjét a te Uradnak
Istenednek szenteljed: Ne munkálódjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne
nyírjed a te juhaidnak első fajzását.
20. A te Urad Istened előtt egyed meg azokat esztendőnként, te és a
te háznéped, azon a helyen, mellyet az Úr választánd.
21. Hogyha valami fogyatkozás * lejénd benne, tudniillik ha sánta
vagy vak lejénd, vagy valmai egyéb bénnaság miatt megrontatott: azt a te
Uradnak Istenednek ne áldozd meeg.
22. A te kapuidon * belől egyed meg azt, akár tiszta legen, akár
tisztátalan, egyenlőképen ehetik abban, nem külömben minha őz vagy szarvas
volna.
23. Csakhogy annak vérét * meg ne egyed, hanem a földre ontsad azt
mint a vizet.