11. RÉSZ.

Intés a törvénynek megtartására.

Annakokáért szeressed a te Uradat Istenedet, őrizd meg az ő őrizetét és az ő szerzésit, * ítéletit és parancsolatit, életednek minden napjaiban.

2. És tudtotokra legyenek ma néktek (mert nem a ti fijaitokkal szuólok, a kik nem tudják és nem látták), a ti Uratoknak Istenteknek büntetési, nagyságos cselekedetei, az ő hatalmas keze, és az ő kinyujtott karja.

3. Csudatételei és cselekedetei, mellyeket Égyiptomban cselekedett az égyiptombeli Faraó Királyon és az ő egész földén.

4. És a mellyeket cselekedett az Égyiptombelieknek seregén, lovain és szekerein, ki reátok árasztá a veres tengernek vizeit, mikor titeket kergetnének, és elveszté őket az Úr mind e mai napig;

5. És a mellyekeet mívelt veletek a pusztában, míg e helyre jutnátok:

6. És a mellyeket cselekedett * Dáthánnal és Abirámmal, Eliábnak a Rúben fijának fijaival, mikor a föld az ő száját megnyitá, és elnyelé őket házokal, sátorokkal, és minden marhájokkal egyetembe, mellyeket bírnak vala az Izráel fijai között.

7. Mert a ti szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedeteit, mellyeket mívelt.

8. Őrizzétek meg annakokáért mind a parancsolatokat, mellyeket én ma parancsolok néked, hogy megerősíttessetek, és bémenvén bírjátok a földet, mellynek bírására általmentek.

9. És hogy sok ideig élhessetek a földön, mellyről az Úr megesküdt a ti atyáitoknak, hogy nékik adná és az ő magvoknak azt a földet, melly téjjel mézzel folyó;

10. Mert a föld, mellynek bírására te bémégy, nem ollyan mint Égyiptomnak földe, mellyből kijöttetek: mellyben elveted vala a te magodat, és te magadnak kell vala megöntöznöd mint egy veteményes kertet:

11. Hanem az a föld, mellynek bírására te általmégy, hegyes völgyes föld, az * égnek esőjét issza bé..

12. Olly föld az, mellyre a te Urad Istened gondot visel, mellyre a te Uradnak Istenednek szemei mindenkor néznek az esztendőnek kezdetétől fogva mind a végéig.

13. Lészen annakokáért, ha valóba engedéndetek az én parancsolatimnak, mellyeket én parancsolok néktek, úgy hogy a ti Uratok Istenteket szeretitek, és néki szolgáltok teljes szívetekből és teljes lelketekből:

14. Adok esőt a ti földetekre alkalmatos időben, minden idején * mind későn való esőt, hogy bétakarhassad a te gabonádat, borodat és olajodat:

15. És adok füvet is a te meződön a te barmaidnak; és eszel s megelégedel.

16. Meglássátok, hogy valamiképen a ti szívetek meg ne csalattassék, és el ne távozzatok, * és ne tiszteljetek idegen isteneket, és azokat ne imádjátok:

17. Hogy az Úrnak haragja ti reátok ne gerjedjen, és bé ne rekessze az egeket, hogy eső ne legen, és a föld az ő gyümölcsét ne teremje: és így hamarsággal el ne vesszetek a jó földről, mellyet az Úr ád néktek.

18. Hanem helyheztessétek az én beszédimet a ti szívetekbe, * és a ti lelketekbe, és kössétek azokat jegyűl a ti kezetekre, és homlokon függők gyanánt legyenek a ti szemeitek között;

19. És * megtanítsátok azokra a ti fijaitokat, hogy szóljatok azokról mikor a te házadban üsz, mikor úton jársz, mikor fekszel ágyadban, és mikor kelsz.

20. Meg is írjad ezekeet a te házad ajtajainak mellékeire, és a te kapuidra;

21. Hogy megsokasíttassanak a ti napjaitok, és a ti fijaitoknak napjaik azon a földön, mellyről megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, hogy jövendőre nékik adja mind addig, míg az * égnek napjai lésznek e föld felett;

22. Mert ha szorgalmatosan megőrizénditek mind e parancsolatot, a mellyet én parancsolok néktek, hogy a képen cselekedjetek, tudniillik ha szeretitek a ti Uratokat Istenteket, és ha jártok minden ő útaiban, és ő hozzá ragaszkodtok:

23. Akkor kiüzi az Úr mind a pogányokat ti előletek, hogy nálatoknál nagyobb és erősb népnek örökségét bírhassátok.

24. Minden * hely valamellyet a ti lábaitoknak talpa tapodánd, tiétek lészen, a pusztától fogva a Libánus hegyig, a folyóvíztől fogva azaz az  Eufrátes víztől fogva, mind az utolsó tengerig lészen a ti határotok.

25. Nem állhat meg senki ti előttetek; mert a ti Uratok Istentek azt míveli, hogy az egész földnek színén, mellyet tapodtok, féljenek és rettegjenek * titeket, miképen megmondotta néktek.

26. Lássad, ímé én ma néktek előtökbe adom mind az áldást, mind az átkot!

27. Az áldást; ha engedtek a ti Uratoknak Istenteknek parancsolatinak, mellyeket én a mai napon parancsolok néktek.

28. Az átkot pedig, ha nem engedtek a ti Uratok Istentek parancsolatinak és ha eltávozándotok az útról, mellyet én ma parancsolok néktek, és járandotok idegen istenek után, kiket nem esmértetek.

29. És mikor bévijénd téged a te Urad Istened arra a földre, mellyre te bémégy, hogy bírjad azt: akkor mondasd ez áldást a Garizim hegyén, * és ez átkot az Ebál hegyén.

30. Nemde azok a Jordánon túl vagynak é, az úttól távol napnyugot felé, a Kananeusoknak földében, kik a lapáczon laknak Gilgál ellenébe a Móré mezősége mellett?

31. Mert ti általmentek a Jordánon, hogy bémenvén bíhrassátok a földet, mellyeet a ti Uratok Istentek ád néktek, és bírni fogjátok azt, és abban fogtok lakni.

32. Meglássátok annakokáért, hogy mind e törvények és ítéletek szerint cselekedjetek, mellyeket én ma ti előtökbe adok!