10. RÉSZ.

Elébb megyen Mózes az intésben.

Az időben * monda az Úr nékem: Készíts két kőtáblákat magadnak, hasonlókat az elébbeniekhez, és jöjj fel hozzám a hegyre, és csinálj fa # ládát.

2. És megírom a táblákra azokat az igéket, mellyek valának amaz első táblákon, mellyekeet eltörél: és tegyed azokat a ládába.

3. Csinálék annakokáért ládát Sittim fából, és megkészítém a két kőtáblákat is, hasonlókat az elsőkhöz: és felmenék a hegyre a két kőtáblákkal, mellyek kezemben valának.

4. És megírá a táblákra az első írás szerint a tíz ígéket, mellyeket szólott vala az Úr ti veletek a hegen a tűznek közepéből a Gyülekezeetnek * ama napján, és adá az Úr azokat nékem.

5. Akkor térülvén alájövék a hegyről, és helyheztetém a táblákat a ládába, mellyet csináltam vala, hogy abban lennének, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.*

6. Az Izráel fijai pedig kiindulának Beeróthból, melly a Jákán fijaié; * és Moserából, hol # meghala Áron, és eltemetteték ugyan ott, és ő helyette Eleázár az ő fija lőn Pappá.

7. Innét mennének Gudgódba, * és Gudgódból mennének Jotbatába, bő patak vizeknek földére.

8. Akkor választá ki az Úr a Lévi nemzetségét, hogy viselné az Úr Szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt állana és néki szolgálna, és hogy áldaná a népetaz ő * nevével mind e napig.

9. Ezokáért nem volt * része és öröksége a Lévi nemzetségének az ő attyokfiaival; az Úr az ő örökségek, a miképen megmondotta vala néki a te Urad Istened.

10. Én pedig állottam a hegyen szinte annyi napig, mint annakelőtte, * negyven nappal és negyven éjjel: és meeghallgata engemet az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.

11. Végre monda az Úr nékem: Kelj fel, és menj a nép előtt, * hogy bémenjenek és bírják a földet, mellyről hogy megesküdtem az ő attyaiknak, jövendöre nékik adnám.

12. Mos annakokáért, óh Izráel! mit kíván a te Urad Istened tőled egyebet, hanem hogy féljed a te Uradat Istenedet, és hogy járj minden ő útain, és hogy szeeressed * őtet, és tizteljed a te Uradat Istenedet tejes szívedből, és teljs lelkedből?

13. Megőrizvén az Úrnak parancsolatit és törvényeit, mellyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod.

14. Ímé a te Uraéi Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és mindenek, mellyek abban vagynak!

15. Csak egyedűl a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy őket szeretné, és választotta az ő magvokat azok után, tudniillik titeket minden népek közzűl, a mint e mai napon látjátok.

16. Annakokáért * metéljétek körűl a ti szíveteket, és ne legyetek # ennekutánna keménynyakúak;

17. Mert a ti Uratok Istentek, Isteneknek Istene, és Uraknak Ura, nagy Isten, hatalmas és rettenetes, ki nem személyválogató, * sem ajándékot nem vészen.

18. Ítéletet szolgáltat az árvának és az özvegynek: szereti a jövevényt, és ád annak kenyeret és ruházatot.

19. Szeressétek azért a jövevényt: mert ti is jövevények voltatok Égyiptomnak földében.

20. A te Uradat Istenedet féljed, őtet tizteljed, * ő hozzá ragaszkodjál és az ő nevére esküdjél.

21. Csak ő a te dícséreted, és ő a te Istened, ki te veled illyen nagy és rettenetes dolgokat cselekedett, mellyeket a te szemeid láttak.

22. A te atyáid * hetven lelkekkel mentek alá Égyiptomba; most pedig a te Urad Istened megsokasított téged, mit az ének csillagait!