MÓZES ÖTÖDIK KÖNYVE,

MELLY A TÖRVÉNY SUMMÁJÁNAK KÖNYVE.

1. RÉSZ.

A pusztában az Izráelitákon esett dolognak, és a hitetlen nép büntetésének rövid előbeszélése.

Ezek az ígék, mellyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordán vizén innét a pusztában, a sík mezőségen a veres tenger ellenébe, Párán és Tófel, és Lábán, és Haseróth, és Dizaháb között.

2. Tizenegy napi járó földön Hórebtól fogva * a Seir hegyének # útán Kádes-Barneáig.

3. Lőn pedig negyvenedik esztendőben, tizennegedik hónapban a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fijainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.

4. Mindekutánna megverte volna * Sihont az Emoreusoknak Királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ogot Básánnak Királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárotban.

5. A Jordán vizén innét * Moábnak földén, kezdé Mózes magyarázni a törvényt, mondván:

6. A mi Urunk Istenünk szólott nékünk a Hóreb hegyén, ezt mondván: Elég néktek hogy ez ideig laktatok e hegy alatt;

7. Térüljetek, indúljatok útra, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd viékeire, a mezőségre, és a hegyes-völgyes földre: és dél felé, és a tengernek partjaira: a Kananeusok földére, és a Libánusra, mind az Eufrátes neű nagy folyóvizig.

8. Ímé a földet, melly előttetek vagyon, néktek adom; menjetek bé, és bírjátok azt a földet, mellyről megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, * Izsáknak és Jákóbnak, hogy azt jövendőre nékik adná, és ő utánnok az ő magyaroknak.

9. És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek ön magam * titeket.

10. A ti Uratok Istentek megsokasított titeket, elannyira, hogy olly sokan legyetek ti most, mint az égnek * csillagai.

11. A ti atyáitoknak Ura Istene sokasitson meg titeket ezerszerte is * inkább hogy nem mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igéretet tett néktek.

12. Miképen viselhetem el én magam a ti dolgaitokat, és a ti terheteket, és a * ti törvénykezésteket?

13. Adjatok közzűletek bölcs embereket és értelmeseket és a ti nemzetségtek között esméreteseket, kiket tisztviselőkké tegyek ti előttetek.

14. És felelétek nékem s mondátok: Jó dolog a mit mondál hogy míveljük azt.

15. Választván annakokáért a ti nemzetségteknek fejeit, bölcs embereket és esméreteseket, őket fejedelmekké * tevém előttetek, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké, és a ti nemzetségtek között való tiszttartókká.

16. És megparancsolám az időben a ti Biráitoknak, mondván: Hallgassátok a ti atyátokfiainak ügyöket, * és ítéljetek igazat a férjfiú között, és az ő attyafia között, a jövevény között is.

17. Ne legyetek személyválogatók * az ítéletben: a mint a kicsinyt, úgy a nagyot is meghallgassátok; ne féljetek senki személyétől: mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallom azt.

18. És megparancsoltam néktek az időben mindeniket, a mellyeket kellene cselekednetek.

19. Elindulván pedig a Hóreb hegyétől, mind eljártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a mellyet láttatok, az Emoreusok hegyének után, a miképen parancsolta volt a mi Urunk Istenünk nékünk; és végre jutánk * Kádes-Barneához.

20. És megmondám néktek: Eljutottatok szinte az Emoreusok hegyéig, mellyet a mi Urunk Istenünk ád nékünk.

21. Ímé megadta néked a Te Urad Istened azt a földet, menj fel, bírjad azt, a miképen megondotta a te atyáidnak Ura Istene néked: Ne félj és meg ne rettenj!

22. Járulátok pedig én hozzám mindnyájan ti, és mondátok: * Bocsássunk embereket mi előttünk, és kémleljék meg nékünk azt a földet, és beszéljék meg nékünk a dolgot, és az utat a mellyen felmenjünk, és a városokat mellyekbe menjünk.

23. Melly dolog tetszék nékem, és választék ti közzűletek tizenkét embereket, minden nemzetségből egy-egy embert.*

24. Kik elindulván felmentek arra a hegyre, és mentek az * Eskól völgyéig, és megkémlelték azt a földet.

25. És hoztak az ő kezekben anna a földnek gyümölcséből: és megbeszélették nékünk a dolgot, és mondának: Jó az a föld, mellyet a mi Urunk Istenünk ád nékünk.

26. És mindazáltal nem akarátok felmenni; hanem ellene tusakodátok * a ti Uratok Istentek beszédének.

27. És zúgolódátok a ti sátoraitokban, mondván: Mivelhogy gyűlölt minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptomnak földéből, hogy adna minket az Emoreus kezébe, hogy elvesztene minket.

28. Hová mennénk fel mi? A mi attyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasb nálunknál: a városok nagyok * és az égig rakattattak ezeknek erőségeik; még Anakimok fijait is láttunk ott!

29. Akkor mondottam néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;

30. A ti Uratok Istentek lészen a ki előttetek megyen, * ő hadakozik ti érettetek mindenestől fogva, úgy a miképen cselekedett veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt.

31. És miképen a pusztában, holott láttad hogy hordozott téged a te Urad Istened, miképen hordozni szokta az ember az ő fiját, mind az egész úton, mellyen jártatok, míg jutnátok e helyre.

32. Mindazáltal nem hivétek a ti Uratoknak Istenteknek.

33. A ki * előttetek jár vala az úton, hogy helyet rendelne néktek a hol tábort járnátok, tűzben éjjel, hogy megmutatná néktek az útat mellyen járnátok, és felhőben nappal.

34. Meghallá pegig az Úr a ti beszédetek szavát; és megharaguvék, és megesküvék * mondván:

35. E gonosz nemzetségből való emberek közzűl, egy sem látja azt a jó földet, melly felől megesküdtem, hogy jövendőre adnám a ti atyáitoknak.

36. Kálebtől a Jefunné fijától megvála; mert ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, mellyeet tapodott, és az ő fijainak; azért mert tökéletes volt az Úr útán való járásban.

37. (Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, ezt mondván: * Te sem mégy oda bé!)

38. Jósué a * Nún fija, a ki áll te előtted, ő megyen bé oda; azért őtet bíztassad: mert ő # osztja el azt a földet az Izráelnek örökségűl.

39. A ti kicsinkéitek pedig, a kikről szólátok hogy * prédára valók lésznek, és a ti fijaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek bé oda: nékik adom azt, és ők bírják azt.

40. Ti azért megtérvén menjetek a pusztába, a veres tengernek útán.

41. És azt felelétek és azt mondátok nékem: * Vétkeztünk az Úr ellen, a mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk a mi Urunk Istenünk: és mindnyájan elkészülétek hadakózó fegyverekkel, és készek valátok felmenni arra a helre.

42. Monda pedig az Úr nékem: Mond meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok: mert nem vagyok * közöttetek; hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.

43. És ezeket megmondám néktek és nem fogadátok: sőt inkább ellene tusadodátok az Úr beszédének, és vakmerőképen felmenétek a hegyre.

44. Annakokáért kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a heyen, ti előtökbe, és megkergetének titeket nem külömben mint a néhek szoktak cselekedni: és vágának titeket Seirben mind Hormáig.

45. És megtérvén onnét, sírátok az Úr előtt, és nem hallgatá meg az Úr a ti szótokat, és nem figyelmeze a ti beszédetekre.

46. És lakátok Kádesben sok napig a napoknak számok sezrint, mellyekben másutt laktatok.