35. RÉSZ.

A Léviták 48 Városai: Szabadságnak városai: gyilkosság büntetésének törvénye.

És szóla az Úr Mózesnek a Moáb mezöségében, a Jordán mellett, Jérikhó ellenében mondván:

2. Parancsold meg az Izráel fijainak, hogy adjanak a Lévitáknak az ő örökségéből* városokat, mellyekben lakjanak, és Hostátokat a város mellet köröskörül adjatok a lévitáknak;

3. Hogy lakozzanak azokban a városokban, és a hostátokban legyen az ő barmok, jószágok és mindenféle oktalan állatjok.

4. És azoknak a városoknak hostátjai, mellyeket adtok a lévitáknak, minden városnak falától fogva és azon kivűl, ezer singnyire legyenek a város körűl.

5. Annakfelete mérjetek a városon kivűl, napkelet felöl is kétezer singet, és napenyészet felől is kétezer singet; és a város legyen középben. E legyen minden városok hostátainak mértéke.

6. A* városok közzűl pedig, mellyeket adtok a lévitáknak, hat városok legyenek szabad városok, mellyeket azért adjatok, hogy oda szaladjon ki embert ölt; # és azokon kivűl adjatok negyvenkét városokat.

7. Mind a városok, mellyeket adnotok kell a Lévitáknak, lészen negyvennyolcz városok, az ő hostátjokkal egybe.

8. És a melly városokat adtok az Izráel fijainak örökségekből, attól, a kinek több lejénd, többet vegyetek, és attól kinek kevesebb lejénd, kevesebbet vegyetek, mindenki az ő örökségének mivolta szerint; a mellyet bíránd, adjon az ő városai közzűl a Lévitáknak.

9. És szóla az Úr Mozesnek mondván:

10. Szólj az Izráel fijainak, és mond meg nékik: Mikor általmenéndtek a Jordánon a Kanaán földére:

11. Rendeljetek magatoknak városokat, mellyek ti közzötetek szabad* városok legyenek, a hová fojamodjon ki embert ölt, a ki # történetből ölénd valakit.

12. És lészenek ti közzötetek azok a városok oltalmúl a megöletett embernek attyafija ellen, és ne hajoljon meg a gyilkos, míglen állánd ő ítéletre a Gyülekezet elibe.

13. A mely városokat pedig adtok, hogy azok szabad városok legyenek, hat városok legyenek.

14. Három városokat adjatok a Jordánon innét, és három városokat adjatok a Kanaán földén; mentségnek városai legyenek.

15. Az Izráel fijainak és jövevénynek, és* az ő közzötök lakozó zsellérnek legyenek azok a városok szabadulásának városai, hogy fusson oda az, a ki megölénd valakit # történetből.

16. Ha pedig valaki fegyverrel sérténd meg valakit, az meghalánd, gyilkos az; meghalván* meghaljon az a gyilkos.

17. Ha kézből hajítja kővel, hogy meghaljon, és az meghalánd, gyilkos az, meghalván meghalván meghaljon az a gyilkos.

18. Vagy ha kézből fával, mellyel meghalhat, üténdi, és meghalánd, gyilkos az; meghalván meghalván meghaljon az a gyilkos.

19. A megöletett embernek közelebb való attyafia ölje meg azt a gyilkost, mikor reá találkozik, az ölje meg azt.

20. Hogyha gyűlölségből* taszítándja őtet, vagy hajítánd valamit ő reá szántszándékkal, és meghalánd:

21. Vagy mivelhogy ellensége volt, ha üténdi őtet az ő kezével, és meghalánd: meghalván meghaljon a ki azt ütötte: mert gyilkos; a vérnek közelebb való attyafia ölje meg azt a gyilkost mikor ő reá találkozik.

22. Ha pedig történetből gyűlölség nélkül taszítándja őtet; vagy hajítánd ő reá akárminémű eszközt nem szántszándékból:

23. Vagy akárminémű követ, mellyel meghalhat, arra veténd, a kit annakelőtte nem látott volt, és meghalánd, holott annakelőtte nem volt annak ellensége, sem nem kereste annak veszedelmét:

24. Akkor törvényt tegyen a Gyülekezet az emberölő között és a vérnek közelebb való attyafia között, ez ítéletek szerint.

25. És kimentse a Gyülekezet azt a gyilkost a vérnek közelebb való attyafia kezéből és küldje a Gyülekezet azt vissza a szabad városba, a mellybe szaladott volt; és lakozzék abban, míg meghalánd a Főpap, a ki megkenetett a szentségnek olajával.

26. Ha az a gyilkos kimenénd a szabad városnak határából, mellybe szaladott volt:

27. És találándja őtet a vérnek közelebb való attyafia a szabad városnak határán kivűl, és megöléndi az a vérnek közelebb való attyafia azt az emberölőt: nem lészen halálra méltó;

28. Mert a szabad városban kell laknia míg meghal a Főpap; minekutánna pedig meghalánd a Főpap, megtérjen a gyilkos az ő örökségének földébe.

29. És legyenek ezek néktek ítéletnek elrendelései a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeitekben.

30. Valaki megölénd valakit, * a tanubizonyságoknak szavára ölje meg a gyilkost: mert csak egy tanú nem lehet elég tanú egy ember ellen, hogy meghaljon.

31. De ne vegyetek a gyilkostól váltságot, a ki megérdemli hogy meghaljon: hanem meghalván meghaljon.

32. Se pedig ne vegyetek váltságot attól, a ki szaladott a szabaad városba, hogy haza menne lakni az ő földébe, míglen meghalna a Főpap.

33. E képen nem fertéztetitek meg azt a földet, mellyben lejéndetek: mert ez illyen vér megfertáéztetné azt a földet: és az a föld nem lészen tiszta a vér miatt, melly kiontatott azon, hanem annak vére ontása által, a ki kiontotta azt.

34. Ne fertéztessétek meg azért azt a földet, mellyben laktok és a mellyben én lakozom: Mert én vagyok az Úr, ki lakozom az Izráel fijai között.