27. RÉSZ.

A Sélofhád leányainak örökség adatik: Jósué Mózes helyébe állittatik.

Előállának pedig a Sélofhád leányai, ki Héfer fija vala, ki Gileádé, ki Mákiré, ki Manasse fija vala, a József fijának Manassének háznépe közzűl. ezek pedig az ő leányainak neveik: * Mákhla, Nóha és Hogla, Milkha és Thirsa.

2. És megállának Mózes és Eleázár Pap előtt, és a Fejedelmek előtt, és az egész Gyülekezet előtt a Gyülekezet sátorának ajtajánál, mondván:

3. A mi atyánk megholt a pusztában, ki mindazáltal nem volt azoknak gyülekezetekben, kik öszvegyültek volt az Úr ellen a Kóré * gyülekezetében; hanem az ő bűnéért # holt meg: és fijai nem voltak néki.

4. Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az ő háznépe közzűl, ez okkal hogy nincsen őnéki fija? Adj örökséget azért nékünk a mi atyánknak attyafiai között.

5. Mózes pedig vivé ezeknek ügyeket az Úr eleibe.

6. És felele az Úr Mózesnek, mondván:

7. Igazat szólának a Sélofhád leányai: Adj * nékik jószágnak örökségét az ő attyoknak attyafiai között, az ő attyoknak örökségébe szállítsad őket.

8. Az Izráel fijainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghalánd, és fija nem lejénd annak, akkor adjátok annak örökségét az ő leányának.

9. Ha nem lejénd néki leánya; akkor adjátok az ő örökségét az ő attyafiainak.

10. Ha pedig nem leéndenek néki attyafiai: akkor adjátok az ő örökségét az ő attyának attyafiainak.

11. Ha nem lejéndenek az ő attyának attyafiai: akkor adjátok az ő örökségét annak, a ki az ő háznépe közzűl közelebb való attyafiú, és örökségűl vegye azt. Legyen pedig ez az Izráel fijainak végezett törvények: a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.

12. Monda * annakfelette az Úr Mózesnek: Menj fel ez Abirám hegyére, és lásd meg a földet mellyet adtam az Izráel fijainak.

13. Mellyet mikor látándasz, gyüjtettetel te is a te nemzetséged közé, a miképen immár gyüjtettetett Áron a te atyádfia.

14. Mivelhogy a Czin puaztájában, a népnek versengésének idején az én beszédemnek nem engedétek, * melly ez vala, hogy engemet szentelnétek meg ama vizeknél az ő szemek előtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Czin pusztájában.

15. Szóla annakokáért Mózes az Úrnak, mondván:

16. Az Úr, a lelkeknek * és minden testnek Istene, rendeljen férjfiakat a Gyülekezetnek.

17. A ki menjen ő előttök, és a ki bémenjen ő előttök: a ki kivigye őket és a ki bévigye őket: hogy ne legyen az Úr Gyülekezete ollyan mint a juhok, mellyeknek nincsen * pásztorok.

18. És monda az Úr Mózesnek: Vedd melléd Jósuét * a Nún fiját, a férjfiat, a kiben az én lelkem vagyon, és tegyed ő reá a te kezedet.

19. És állassad őtet az Eleázár Pap eleibe, és mind az egész Gyülekezet eleibe, és parancsolatokat adj néki az ő szemek előtt.

20. És a te dicsőségedet közöljed ő vele, hogy hallgassa őtet az Izráel fijainak egész Gyülekezete.

21. Ki annakutánna Eleázár Pap eleibe álljon, és őtet kérdje meg az * Urimnak ítéletiről az Úr előtt: az ő szava szerint menjenek ki, és az ő szava szerint menjenek bé, ő és az Izráel minden fijai ő vele és az egész Gyülekezet.

22. Úgy cselekedék azért Mózes a miképen parancsolta vala az Úr néki: mert vevé Jósuét és állata őtet Eleázár Pap eleibe, és az egész Gyülekezet eleibe.

23. És tevé az ő kezét ő reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózes által.