22. RÉSZ.

Bálák a Moábiták Királya küld Bálámért,hogy megátkoztassa a népet: a szamár szól.

És elmenének az Izráel fijai, és tábort járának a Moáb mezőségin a * Jordán vizén innét, Jerikó ellenében.

2. És mikor látta volna Bálák, a Sipoor fija, ind azokat a mellyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:

3. Igen megrémüle Moág a néptől, mivelhogy sok volna, és megbúsula Moáb az Izráel fijai miatt.

4. Monda annakokáért Moáb a Midián Véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák, Sippornak fija vala pedig Moábnak Királya abban az időben.)

5. Külde azért követeket * Bálámhoz a Beor fijához Péthorba, melly vala a folyóviz mellett a Bálám nemzetsége fijainak földökben, hogy hívná őtet, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és lakik én ellenemben.

6. Mos azért kérlek jöjj el és átkozd meg én érettem e népet, mert erősebb nálamnál, talán erőt vehetek rajta, megverhetjük őtet és kiüzhetem őtet e földből; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lészen áldva, és a kit megátkozsz, átkozott lészen.

7. annakokáért elmenének Moábnak Vénei és Midánnak Vénei, és a jövendőmondásnak jutalma az ő kezeikben vala, és jutának * Bálámhoz, és megmondák néki a Bálák izenetét.

8. Ő pedig monda néki: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szólánd nékem az Úr. És Moábnak Fejedelmei megmaraának Bálámnál.

9. Eljöve pedig az Isten Bálámhoz és monda: Kicsodák ezek a féjfiak, a kik nálad vagynak?

10. És monda Bálám az Istennek, Bálák Sippor fija, Moáb Királya, küldött én hozzám, ezt mondván:

11. Ímé e nép, a melly kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét, most azért jöjj el, átkozd meg én érettem azt, talán erőt vehetek rajta, hadakozván ő elene, és kiüzhetem őtet.

12. És monda az Isten Bálámnak: Ne menj el ő velek: és meg se átkozza azt a népet: mert megáldatott.

13. Felkele azért Bálám reggel és monda a Bálák Fejedelmeinek: Térjetek meg a ti földetekre; mert nem akarja az Úr engedni nékem, hogy veletek elmenjek.

14. És felkelének a Moáb Fejedelmei és jutának a Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.

15. Elkülde azért ismét Bálák több Fejedelmeket, és azoknál nemesebbeket.

16. Kik eljutván Bálámhoz, mondának néki: Ezt mondja Bálák, Sippornak fija: Kérlek ne vond meg magadat, hogy én hozzám ne jönnél.

17. Mert megtisztelvén * megtisztellek téged igen, és valamit mondasz nékem megmívelem: Jöjj el kérlek, és átkozd meg az én értem e népet!

18. Felelvén pedig Bálám, mond a Bálák szolgáinak: Ha Bálák * az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom által az én Uramnak Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek vagy kicsint vagy nagyot.

19. Most mindazáltal maradjatok meg ti is ez éjjel itt, kérlek, hadd tudjam meg, mit fog szólani az Úr nékem.

20. Akkor eljöve az Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férjfiak, hogy téged elhívjanak: kelj fel, menj el ő velek; de mindazáltal azt míveljed, a mit mondándok néked.

21. Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb Fejedelmeivel.

22. De megharagvék az Isten, hogy ő elmenne velek. És megálla az Úrnak Angyala azon útban, hogy ő néki ellensége lenne; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.

23. Látván pedig a szamár, * hogy az Úrnak Angyala állana az útban, és mezítelen fegyver vona kezében, kitére az útból, és méne a mezőre, azért megveré Bálám az ő szamarát, hogy megtérítené azt az útra.

24. És megálla annakutánna az Úrnak Angyala a szőlőknek szoros útán, holott mind egyfelől, mind másfelől fal vala.

25. Látván pedig másodszor a szamár az Úrnak Angyalát, szorúla a falhoz, és Bálámnak is lábát szoritá a falhoz: annakokáért ismét kezdé verni.

26. Annakutánna az Úr Angyala ismét tovább méen, és megálla szoros helyen, hol ki nem térhetnek vala sem jobbra, sem balra.

27. Mikor pedig látta volna a szamár az Úrnak Angyalát, lefeküvék Bálám alatt; azért megharagvék Bálám, és megveré pálczával a szamárt.

28. És * megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked hogy immár engemet háromszor vertél meg?

29. Akkor monda Bálám a szamárnak: Mert megcsufoltál engemet: Vajha volna fegyver kezemben, nyilván megölnélek most téged.

30. És monda a szamár Bálámnak: Avagy me, te szamarad vagyok é, mellyen szoktál járni, miolta tiéd lettem, mind e napig? Avagy szoktam volt é valaha e képen cselekedni te veled? Ki felele: Nem.

31. És megnyitá az Úr a Bálám szemeit: és látá az Úr Angyalát állani az útban, és a mezítelen fegyvert az ő kezében: akkor lehajtván fejét, arczal leborúla.

32. És monda néki az Úrnak Angyala: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én kijöttem néked ellenségűl: mert a te úta tévelygő én előttem.

33. És látott engemet a szamár és kitért én előttem immár három ízben: ha ki nem tért volna az én orczám előtt, tudd meg, hogy most megöltelek volna téged is, és őtet elevenen megtartottam volna.

34. Monda azért Bálám az Úr Angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam hogy te állanál előttem ez útban. Most azért, ha az én útam nem tetszik néked, megtérek helyemre.

35. Az Úrnak Angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e féjfiakkal; mindazáltal a mit mondándok néked, azt mondjad: elméne azért Bálám a Bálák Fejedelmeivel.

36. Hallván pedig Bálák, hogy jőne Bálám, kiméne eleibe Moábnak egy városába, melly vala az Arnon határa mellett, melly vagyon a legvégső * határokban:

37. És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldöttem volt é hozzád, hogy hívatnálak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy azért é, hogy nem tisztelhetnélek meg téged?

38. Felele pedig Bálám Báláknak: Ímé eljöttem hozzád: Most pedig nemde szólhatok é * valamit? A mit adánd az Úr az én számba, azt mondom.

39. És elméne Bálám Bálákkal, és jutának Husót városba.

40. És Bálák ökröket és juhokat vágata, és küldé Bálámnak és a Fejedelmeknek, kik vele valának.

41. Reggel pedig mellé vevé Bálák Bálámot, és felvivé őtet a Bál templomának magas hegyére, honnét megláthatná a népnek valami részét.