17. RÉSZ.

Az Áron vesszeje megvirágozik és gyümölcsöt terem.

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2. Szólj az Irzáel fijainak, és végy ő tőlök mindeniktől az ő attyaiknak házok szerint, egy-egy vesszőt, tudniillik minden ő Fejedelmektől, az őattyaiknakházok szerint, tizenkét vesszőt, és mindeniknek írjad nevéd az ő vesszejére.

3. Az Áron nevét pedig írjad a Lévi vesszejére: mert egy vessző az ő attyok házának egy Fejedeleméért lészen.

4. És helyheztessed azokat a Gyülekezetnek sátorában a Bizonyságtétel eleibe; a hol szembe szoktam lenni veletek.

5. És lészen, hogy annak a féjfiúnak vesszeje, a kit választándok, megvirágozzék: hogy e képen megcsendesítvén elhárítsam én rólam az Izráel fijainak zúgolódásokat, mellyekkel zúgolódnak ti ellenetek.

6. Szóla azért Mózes az Izráel fijainak, és adának őnéki minden ő Fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy Fejedelemért, az ő attyaiknak házok szerint, tudniillik tizenkét vesszőket, az Áron vesszeje is vala azoknak a vesszőknek közötte.

7. És tevé Mózes a vesszőket az Úr eleibe, és Bizonyságtételnek sátorában.

8. És lőn másodnapon, béméne Mózes a Bizonyságtételnek sátorába; és ímé megvirágozott vala az Áron vesszeje, melly a Lévi házáért vala: mert meglevelezvén megvirágozott vala és mondolával meggyümölcsözött vala.

9. És előhozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úrnak orczája elől, mint az Izráel fijai eleibe, kik minekutánna azokat megnézték volna, kiki vevé az ő vesszejét.

10. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a Bizonyságtétel * eleibe őrizet alá, az ellenem tusakodó fiaknak jegyűl, hogy az én ellenem való zúgolódások megszünjék, hogy meg ne haljanak.

11. És megcselekedé Mózes, a mint parancsolta vala az Úr néki, a képen cselekdék.

12. És szólának az Izráel fijai Mózesnek, mondván: Ímé megholtunk, elvesztünk, mi mindnyájan elvesztünk!

13. Valaki ok nélkül járulánd közel az Úrnak sátorához, meghal: nemde meg kell é emésztetnünk meghalván?