16. RÉSZ.

Kóré, Dáthán és Ábrahám Mózes ellen támadnak, kik Istentől megbűntetteknek.

Kóré * pedig az Iczhár fija, melly Iczhár, a Lévi fijának, Kéhátnak fija vala; és Dáthán és Abirám Eliábnak fijai; és On a Péleth fija, kik a Rúben fijai valának.

2. Támadáának Mózes ellen az Izráel fijai közzűl való kétszáz és ötven emberekkel egybe, kik a Gyülekezeetnek Fejedelmei valának, tanácsbeli hires neves emberek.

3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott mind ez egész Gyülekezet, mindnyájan ezek szentek és közöttök vagyon az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr Gyülekkkezete felett.

4. Mellyet mikor hallott volna Mózes, arczal leborula.

5 És szóla Kórénak és minden ő gyülekezetinek, mondván:Reggel megmutatja az Úr, kik legyenek övéi és ki legyen szent, és kit vett magának: mert a kit magának választott, magáához veszi azt.

6. Ezt míveljétek azért: Vegyetek magatoknak temjénező szerszámokat, Kóré és minden gyülekezetei!

7. És tegyetek azokba tüzet, ugyanazonokba tegyetek jóillatra való temjént az Úr előtt holnap, és az a férjfiú a kit választánd az Úr, legyen szent férjfiú: sokat tulajdonítotok magatoknak Lévi fijai!

8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fijai:

9. Avagy kicsiny dolognak tetszik é néktek, hogy titeket az Izráel Istene elválassztott magának az Izráel Gyülekezetiből, hogy titeket magához venne, hogy szolgálnátok az Úr sátorának szolgálatjában, hogy állanátok e Gyülekezet előtt, és szolgálnátok néki?

10. És magának választott tégedet, és minden atyádfijait a Lévi fijait te veled; hanem annakfelette a Papságot is kívánjátok?

11. Annakokáért te és minden gyülekezeted nem egyéb, hanem az Úr ellen való támadás; Áron pedig micsoda, hogy zúgolódtok ő ellene?

12. Elkülde annakokáért Mózes, hogy Dáthánt és Abirámot az Eliáb fijait előhívnak: kik felelének: Nem megyünk fel!

13. Avagy kicsiny dolog é ez, hogy felhozál minket a téjjel és mézzel folyó földről, hogy megölnél minket e pusztában; haanem annakfelette uralkodni is akarsz rajtunk?

14.Annakfelette nem vittél bé minket a téjjel és mézzel folyó földre, sem nem adtál nékünk mezőknek és szőlőknek örökségét: Avagy az emberekne ki akarod é vájni a szemeket? Nem megyünk fel!

15. Megharagvék azért Mózes felette igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az áldozatjokra: csak egy szamarokat sem vettem * el tőlök, és senkit közülök meg nem nyomoritottam.

16. Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt, te mondom és azok, és Áron holnap.

17. És mindenitek vegye az ő füstöléséhez való edényét, és tegyetek abba júillatra való temjént, és vigyétek az Úr eleibe, kiki az ő füstölésére való edényeket: Kétszáz és ötven füstölésre való edényeket: Te is, és Áron is, kiki az ő füstölő edényét.

18. Vévén annakokáért kiki az ő füstölú edényét, és tevének abba tüzet és jóillatra való szerszámot, és megállanak a Gyülekezet sátorának ajtaja előtt, Mózes is és Áron.

19. Immár pedig összegyüjtötte vala ő ellenek Káré az egész gyülekezetét a Gyülekezet sátorának ajtajához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész Gyülekezetnek.

20. És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

21. Menjetek el a * Gyülekezet közzűl, hogy megemésszem # őket egy szempillantásban.

22. Kik borúlának az ő orczájokra, és mondának: Erős Isten, minden testnek lelkének * Istene! nemde nem egy férjfiú vétkezett é, és mind ez egész Gyülekezet ellen haragszol é?

23. Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:

24. Szólj a Gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám sátora mellől köröskörűl.

25. Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, és követék őtet az Izráel Vénei.

26. És szóla a Gyülekezetnek, mondván: Kérlek, menjetek el az istentelen embereknek sátorok mellől és semmit ne illessetek azok közzűl, a mellyek ő hozzájok tartoznak, hogy meg ne emésztessetek az ő büntetések miatt.

27. És eltávozának az Izráel fijai a Kóré, Dáthán és Abirám sátorok mellől köröskörűl: Dáthán pedig és Abirám kimenvén, állanak vala az ő sátoroknak ajtajában feleségeikkel, fijaikkal és apró gyermekeikkel.

28. Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedném mind e dolgokat, és hogy nem magamtól indultam:

29. Ha a mint meghalnak minden egyéb emberek, úgy halnak meg ezek: és ha minden egyéb embereknek büntetések szerint büntettetnek meg ezek: tehát nem küldött engemet az Úr.

30. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekeszik: * és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeléndi őket, és mind azokat, mellyek ő hozzájok tartozók, és elevenen menéndenek alá pokolba: azon megesméritek, hogy az emberk az Urat ingerlették.

31. Mikor annakokáért elvégezte volna mind ezeket a beszédeket, meghasada a föld ő alattok.

32. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé * őket és az ő hzaikat; és minden embereket, a kik Kóréjéi valának, és minden marhájokat.

33. És alászállának azok és valamennyin ő hozzájok tartoznak vala, elevenen a pokolra: és béfedezé őket a föld; és elveszének a Gyülekezet közzűl.

34. Az egész Izráeliták azért, a kik valának ő körülöttök elfutának azoknak kiáltásokra; mert az mondják vala: Fussunk el, netalán elnyel minket a föld!

35. Továbbá tűz jöve ki az Úrtól, és megemésztén ama kétszáz és ötven féjfiakat, a kik jóillatú füsttel áldoznak vala.

36. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

37. Mond meg Eleázárnak az Áron Pap fijának, hogy szedje fel a füstölő edényeket a tűzből, és a tüzet széllyel hintsed: mert megszenteltettek a temjénezők.

38. Ezeknek temjénezőiket mondom, kik az ő magok lelkek ellen vétkeztek, hogy csináljanak azokból kiterjesztett pléheket az oltárnak béborítására; mert azokban vittek az Úr eleibe jóillatot, és megszenteltettek, és legyenek jegyűl az Izráel fijainak.

39. Felszedé annakokáért Eleázár Pap a füstölő érczedényeket mellyekben áldoztak vala, a kik megégtek vala, és kiverék azokat az oltárnak borítására.

40. Az Izráel fijainak emlékezetire, hogy senki * idegen olda ne járuljon, valaki nem az Áron magvából való, hogy jóillatú füstöt vigyen ez Úr eleibe, hogy ne járjon úgy, mint Kóré és a mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.

41. És zúgolódék az Izráel fijainak egész Gyülekezete másodnapon Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!

42. Mikor pedig a sokaság egybegyülne Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordíták orczájokat a Gyülekezet sátorára; és ímé befedezte vala azt ama felhő, és megláttaték az Urnak dicsősége.

43. Mózes azért és Áron elmenének a Gyülekezeet sátorának eleibe.

44. É szóla a Jehova Mózesnek, mondván:

45. Menjetek a Gyülekezet közzűl, hogy emésszem meg * őket egy szempillantásban; ők pedig borúlának az ő orczájokra.

46. Monda azért Mózes Áronnak: Vegyed a füstölésre való edényt, és tégy abba tüzet az oltárról, és azon felűl tégy jóillatú szerszámot, és siess hamar a Gyülekezethez és tisztítsd meg őket: mert kijött az Úrtól a nagy harag, immár elkezdetett a csapás.

47. Vevé annakokáért Áron a temjénezőt a miképen mondotta vala Mózes, és futa a Gyülekezet közzé, és ímé elkezdetett vala a csapás a nép között! és jóillatot tévén megtisztítá a népet.

48. És megálla a megholtak között és élők között; és megszünék a csapás.

49. És valának a kik megholtak vala azzal a csapással, tizennégy ezer hétszáz; azokon kivűl, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.

50. Annakutánna megtére Áron Mózeshez a Gyülekezetnek sátora ajtajához, minekutána a csapás megszünt volna.