16. RÉSZ.
Kóré, Dáthán és Ábrahám Mózes ellen támadnak, kik Istentől
megbűntetteknek.
Kóré * pedig az Iczhár fija, melly Iczhár, a Lévi fijának, Kéhátnak
fija vala; és Dáthán és Abirám Eliábnak fijai; és On a Péleth fija, kik a Rúben
fijai valának.
2. Támadáának Mózes ellen az Izráel fijai közzűl való kétszáz és
ötven emberekkel egybe, kik a Gyülekezeetnek Fejedelmei valának, tanácsbeli
hires neves emberek.
3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik:
Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott mind ez egész Gyülekezet, mindnyájan
ezek szentek és közöttök vagyon az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr
Gyülekkkezete felett.
4. Mellyet mikor hallott volna Mózes, arczal leborula.
5 És szóla Kórénak és minden ő gyülekezetinek, mondván:Reggel
megmutatja az Úr, kik legyenek övéi és ki legyen szent, és kit vett magának:
mert a kit magának választott, magáához veszi azt.
6. Ezt míveljétek azért: Vegyetek magatoknak temjénező
szerszámokat, Kóré és minden gyülekezetei!
7. És tegyetek azokba tüzet, ugyanazonokba tegyetek jóillatra való
temjént az Úr előtt holnap, és az a férjfiú a kit választánd az Úr, legyen
szent férjfiú: sokat tulajdonítotok magatoknak Lévi fijai!
8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fijai:
9. Avagy kicsiny dolognak tetszik é néktek, hogy titeket az Izráel
Istene elválassztott magának az Izráel Gyülekezetiből, hogy titeket magához
venne, hogy szolgálnátok az Úr sátorának szolgálatjában, hogy állanátok e
Gyülekezet előtt, és szolgálnátok néki?
10. És magának választott tégedet, és minden atyádfijait a Lévi
fijait te veled; hanem annakfelette a Papságot is kívánjátok?
11. Annakokáért te és minden gyülekezeted nem egyéb, hanem az Úr
ellen való támadás; Áron pedig micsoda, hogy zúgolódtok ő ellene?
12. Elkülde annakokáért Mózes, hogy Dáthánt és Abirámot az Eliáb
fijait előhívnak: kik felelének: Nem megyünk fel!
13. Avagy kicsiny dolog é ez, hogy felhozál minket a téjjel és
mézzel folyó földről, hogy megölnél minket e pusztában; haanem annakfelette
uralkodni is akarsz rajtunk?
14.Annakfelette nem vittél bé minket a téjjel és mézzel folyó
földre, sem nem adtál nékünk mezőknek és szőlőknek örökségét: Avagy az
emberekne ki akarod é vájni a szemeket? Nem megyünk fel!
15. Megharagvék azért Mózes felette igen, és monda az Úrnak: Ne
tekints az áldozatjokra: csak egy szamarokat sem vettem * el tőlök, és senkit
közülök meg nem nyomoritottam.
16. Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted
legyetek az Úr előtt, te mondom és azok, és Áron holnap.
17. És mindenitek vegye az ő füstöléséhez való edényét, és tegyetek
abba júillatra való temjént, és vigyétek az Úr eleibe, kiki az ő füstölésére
való edényeket: Kétszáz és ötven füstölésre való edényeket: Te is, és Áron is,
kiki az ő füstölő edényét.
18. Vévén annakokáért kiki az ő füstölú edényét, és tevének abba
tüzet és jóillatra való szerszámot, és megállanak a Gyülekezet sátorának ajtaja
előtt, Mózes is és Áron.
19. Immár pedig összegyüjtötte vala ő ellenek Káré az egész
gyülekezetét a Gyülekezet sátorának ajtajához, és megjelenék az Úrnak dicsősége
az egész Gyülekezetnek.
20. És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
21. Menjetek el a * Gyülekezet közzűl, hogy megemésszem # őket egy
szempillantásban.
22. Kik borúlának az ő orczájokra, és mondának: Erős Isten, minden
testnek lelkének * Istene! nemde nem egy férjfiú vétkezett é, és mind ez egész
Gyülekezet ellen haragszol é?
23. Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
24. Szólj a Gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és
Abirám sátora mellől köröskörűl.
25. Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, és
követék őtet az Izráel Vénei.
26. És szóla a Gyülekezetnek, mondván: Kérlek, menjetek el az
istentelen embereknek sátorok mellől és semmit ne illessetek azok közzűl, a
mellyek ő hozzájok tartoznak, hogy meg ne emésztessetek az ő büntetések miatt.
27. És eltávozának az Izráel fijai a Kóré, Dáthán és Abirám sátorok
mellől köröskörűl: Dáthán pedig és Abirám kimenvén, állanak vala az ő
sátoroknak ajtajában feleségeikkel, fijaikkal és apró gyermekeikkel.
28. Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött
engemet, hogy cselekedném mind e dolgokat, és hogy nem magamtól indultam:
29. Ha a mint meghalnak minden egyéb emberek, úgy halnak meg ezek:
és ha minden egyéb embereknek büntetések szerint büntettetnek meg ezek: tehát
nem küldött engemet az Úr.
30. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekeszik: * és a föld
megnyitja az ő száját, és elnyeléndi őket, és mind azokat, mellyek ő hozzájok
tartozók, és elevenen menéndenek alá pokolba: azon megesméritek, hogy az emberk
az Urat ingerlették.
31. Mikor annakokáért elvégezte volna mind ezeket a beszédeket,
meghasada a föld ő alattok.
32. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé * őket és az ő
hzaikat; és minden embereket, a kik Kóréjéi valának, és minden marhájokat.
33. És alászállának azok és valamennyin ő hozzájok tartoznak vala,
elevenen a pokolra: és béfedezé őket a föld; és elveszének a Gyülekezet közzűl.
34. Az egész Izráeliták azért, a kik valának ő körülöttök elfutának
azoknak kiáltásokra; mert az mondják vala: Fussunk el, netalán elnyel minket a
föld!
35. Továbbá tűz jöve ki az Úrtól, és megemésztén ama kétszáz és
ötven féjfiakat, a kik jóillatú füsttel áldoznak vala.
36. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
37. Mond meg Eleázárnak az Áron Pap fijának, hogy szedje fel a
füstölő edényeket a tűzből, és a tüzet széllyel hintsed: mert megszenteltettek
a temjénezők.
38. Ezeknek temjénezőiket mondom, kik az ő magok lelkek ellen
vétkeztek, hogy csináljanak azokból kiterjesztett pléheket az oltárnak
béborítására; mert azokban vittek az Úr eleibe jóillatot, és megszenteltettek,
és legyenek jegyűl az Izráel fijainak.
39. Felszedé annakokáért Eleázár Pap a füstölő érczedényeket
mellyekben áldoztak vala, a kik megégtek vala, és kiverék azokat az oltárnak
borítására.
40. Az Izráel fijainak emlékezetire, hogy senki * idegen olda ne
járuljon, valaki nem az Áron magvából való, hogy jóillatú füstöt vigyen ez Úr
eleibe, hogy ne járjon úgy, mint Kóré és a mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta
vala néki az Úr Mózes által.
41. És zúgolódék az Izráel fijainak egész Gyülekezete másodnapon
Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
42. Mikor pedig a sokaság egybegyülne Mózes ellen és Áron ellen,
akkor fordíták orczájokat a Gyülekezet sátorára; és ímé befedezte vala azt ama
felhő, és megláttaték az Urnak dicsősége.
43. Mózes azért és Áron elmenének a Gyülekezeet sátorának eleibe.
44. É szóla a Jehova Mózesnek, mondván:
45. Menjetek a Gyülekezet közzűl, hogy emésszem meg * őket egy
szempillantásban; ők pedig borúlának az ő orczájokra.
46. Monda azért Mózes Áronnak: Vegyed a füstölésre való edényt, és
tégy abba tüzet az oltárról, és azon felűl tégy jóillatú szerszámot, és siess
hamar a Gyülekezethez és tisztítsd meg őket: mert kijött az Úrtól a nagy harag,
immár elkezdetett a csapás.
47. Vevé annakokáért Áron a temjénezőt a miképen mondotta vala
Mózes, és futa a Gyülekezet közzé, és ímé elkezdetett vala a csapás a nép
között! és jóillatot tévén megtisztítá a népet.
48. És megálla a megholtak között és élők között; és megszünék a
csapás.
49. És valának a kik megholtak vala azzal a csapással, tizennégy
ezer hétszáz; azokon kivűl, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.
50. Annakutánna megtére Áron Mózeshez a Gyülekezetnek sátora
ajtajához, minekutána a csapás megszünt volna.