15. RÉSZ
Az ígéretnek földére bémenendő Izráeliták minémű áldozatokkal
legyenek: Azt ki fát szedett Szombaton, megölik.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj az Izráel fijainak és mondjad nékik: Mikor bémenéndetek a
ti lakhelyeiteknek földébe, mellyet én adok néktek:
3. Ha akartok tűzzel egészen megemésztendő áldozatot szerezni az
Úrnak vagy egyébb áldozatot, vagy fogadásból, vagy szabadakarat szerint, vagy a
ti Innepiteknek áldozatját, hogy szerezzetek kedves jóillatot az Úrnak *
ökrökből vagy juhokból:
4. Akkor a ki áldozza az ő áldozatját, vigyen az Úrnak *
Minhaáldozatra egy Efa zsemlyelisztnek tizedrészét, melly megelegyíttetett
legyen a Hin mértéknek negyedrésze olajával.
5. És italáldozatúl negyedrész
Hin bort adj a tűzzel egészen megemésztendő áldozathoz vagy a
hálaadó-áldozathoz minden bárány mellé.
6. Vagy ha kossal áldozol, szerezz Minhát zsemlyelisztnek két
tizedét, melly megelegyíttetett legyen egy Hin olajnak harmadrészével.
7. És italiáldozatúl egy Hin bornak harmadrészét vigyed az
Úrnak jóillatú áldozatúl.
8. Hogyha gyermekded tulkot akarsz áldozni tűzzel megemésztendő
áldozatúl, vagy fogadásnak megfizetéséért való áldozatúl, vagy
háláadó-áldozatúl az Úrnak.
9. Vigyen a tulokkal egyetemben Minhát, zsemlyelisztnek három
tizedét, melly megelegyíttetett legyen egy Hin olajnak felével.
10. És italiáldozetram fél Hin bort, hogy legyen az Úrnak tűzzel
megemésztendő jóillatú áldozatja.
11. E képen cselekedjél mind ökröknek, mind kosoknak, mind
juhoknak, mind a kecskéknek áldozatjával.
12. Az áldozatra való baromnak szám szerint, tudniillik a mint
áldoztok; így cselekedjetek mindenikkel, az ő számok szerint.
13. Minden lakos 1gy cselekedjék ezekkel, hogy legyen az Úrnak
tűzzel megemésztendő jóillatú áldozatja.
14. És mikor lejénd nálatok jövevény, vagy a ti nemzetségtekből
való zsellér, és szerzénd tűzzel megemésztendő kedves illatú áldozatot az
Úrnak, a miképen cselekesztek, a képen cselekedjék az is.
15. Óh Gyülekezet! néktek és a ti közötettek lakozó* jövevények egy
rendtartások legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeteknél, hogy az
Úr elött olzan legyen a jövevény mint ti.
16. Egy törvényetek legyen, és egy regulátok néktek és a
jövevények, mely közöttetek lakik.
17. Szóla annakfelete az Úr Mózesnek, mondván:
18. Szólj az Izráel fijainak és mond meg nékik: Mikor bémenéndetek
a földre, mire én titeket viszlek:
19. Akkor, hogy kezdetek enni a földnek kenyeréből, adjatok
ajándékot az Úrnak.
20. A ti tésztátoknak első zsenegjéből bélést vigyetek áldozatúl:
miképen a szérűről visztek ajándékot, ollyanképen vigyétek azt.
21. A ti tésztátoknak első zsenegjéből adjatok az Úrnak ajándékot a
ti nemzetségetek szerint.
22. És mikor megtévelyedtek, és nem cselekedénditek mind e
parancsolatokat, mellyeket mondot az Úr Mózesnek.
23. Mind azokat mondom, a mellyeket parancsolta az Úr néktek Mózes
által, a naptól fogva, a mellyben parancsolta azokat az Úr, és azutána a ti
utánnatok valóknak is.
24. Akkor, mondom, hogyha a Győlekezettől tudatlanságból lészen * a
tévelyedés: minda az egész Gyülekezzet áldozzék egy gyermekded tulkot, tűzzel
egészen megemésztendő áldozatul kedves illatra az Úrnak, annak Minháját és
italiáldozatját is annak törvénye szerint: és egy kecskebakot bűnért való
áldozatúl.
25. És tisztítsa meg a Pap az Izráel fijainak egész Gyülekezetét és
megbocsátatik nékik: mert * tudatlanságból lett volt; és azok az ő tűzzel
megemésztendő áldozatjokat az Úrnak, és a bűnért való áldozatjokat az Úr eleibe
vigyék fel, az ő tudatlanságoknak
vétkéért.
26. És megbocsáttatik az Izráel fijai egész Gyülekezetének, és az ő
közöttök lakozó jövevénynek: mert mind az egész nép tudatlanságból vétkezett
volt.
27. Hogyha csak * egy ember vétkezik tévelygésből: áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való
áldozatúl.
28. És a Pap tisztítsa meg az embert, a melly vétkezéndik
tudatlanságból, mivelhogy vétkezett tévelygésből: az Úr előtt megtisztítsa,
mondom, azt, és megbocsáttatik néki.
29. A lakosnak az Izráel fijai között és a jövevénynek, ki ő
közöttök lakozik: egy törvénytek legyen néktek a felől, a ki tudatlanságból
vétkezik.
30. És a melly ember nyilvánvaló hatalmasságot cselekszik, akár
lakos, akár jövevény, az Urat szidalommal illeti az, kigyomláltassék az a lélek
az ő népe közzűl:
31. Mert az Úrnak beszédét megutálta, és az ő parancsolatját
erőtlenné tette, kivágattatván kivágattassék az a lélek, az ő hamíssága legyen
ő rajta.
32. Mikor pedig az Izráel fijai volnának a pusztában, találának egy
férjfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.
33. És elvivék azt, a kik találták vala azt, hogy fát szedne,
Mózeshez és Áronhoz, és mind az egész Gyülekezethez.
34. És őrizet* alá azt: mert nem vala kijelentve, mit kellene vele
cselekedni.
35. És monda az Úr Mózesnek: meghalván* meghaljon az a férjfijú,
kövekkel kövezze meg őtet az egész
Gyülekezet a táboron kivűl.
36. Kivivé azért őtet az egész* Gyülekezet a táboron kivűl, és
megkövezzék őtet kövekkel, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr
Mózesnek.
37. És monda az Úr Mózesnek:
38. Szólj az Izráel fijainak, és ezt mondjad nékik: hogy
szerezzenek magoknak prémeket* az ő ruháiknak szegeletin, az ő nemzetségek
szerint: és varjanak az ő prémeknek szegeleteire kék zsinórt.
39. Illyen prémeket legyen néktek, hogy mikor azt látjátok:
megemlékezzetek az Úrnak minden parancsalatairól, hogy megcselekedjétek
azokat:* és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, mellyek
után ti paráználkodtok.
40. Hogy megemlékezzetek mondom és cselekedjétek minden én
parancsolatimat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt
41. Én vagyok a ti Uratok Istentek, ki kihoztalak titeket Égyiptom
füldéből, hogy lennék néktek Istentek: Én vagyok a ti Uratok Istentek.