15. RÉSZ

Az ígéretnek földére bémenendő Izráeliták minémű áldozatokkal legyenek: Azt ki fát szedett Szombaton, megölik.

Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

2. Szólj az Izráel fijainak és mondjad nékik: Mikor bémenéndetek a ti lakhelyeiteknek földébe, mellyet én adok néktek:

3. Ha akartok tűzzel egészen megemésztendő áldozatot szerezni az Úrnak vagy egyébb áldozatot, vagy fogadásból, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti Innepiteknek áldozatját, hogy szerezzetek kedves jóillatot az Úrnak * ökrökből vagy juhokból:

4. Akkor a ki áldozza az ő áldozatját, vigyen az Úrnak * Minhaáldozatra egy Efa zsemlyelisztnek tizedrészét, melly megelegyíttetett legyen a Hin mértéknek negyedrésze olajával.

5. És italáldozatúl negyedrész  Hin bort adj a tűzzel egészen megemésztendő áldozathoz vagy a hálaadó-áldozathoz minden bárány mellé.

6. Vagy ha kossal áldozol, szerezz Minhát zsemlyelisztnek két tizedét, melly megelegyíttetett legyen egy Hin olajnak harmadrészével.

7. És italiáldozatúl egy Hin bornak harmadrészét vigyed az Úrnak  jóillatú áldozatúl.

8. Hogyha gyermekded tulkot akarsz áldozni tűzzel megemésztendő áldozatúl, vagy fogadásnak megfizetéséért való áldozatúl, vagy háláadó-áldozatúl az Úrnak.

9. Vigyen a tulokkal egyetemben Minhát, zsemlyelisztnek három tizedét, melly megelegyíttetett legyen egy Hin olajnak felével.

10. És italiáldozetram fél Hin bort, hogy legyen az Úrnak tűzzel megemésztendő jóillatú áldozatja.

11. E képen cselekedjél mind ökröknek, mind kosoknak, mind juhoknak, mind a kecskéknek áldozatjával.

12. Az áldozatra való baromnak szám szerint, tudniillik a mint áldoztok; így cselekedjetek mindenikkel, az ő számok szerint.

13. Minden lakos 1gy cselekedjék ezekkel, hogy legyen az Úrnak tűzzel megemésztendő jóillatú áldozatja.

14. És mikor lejénd nálatok jövevény, vagy a ti nemzetségtekből való zsellér, és szerzénd tűzzel megemésztendő kedves illatú áldozatot az Úrnak, a miképen cselekesztek, a képen cselekedjék az is.

15. Óh Gyülekezet! néktek és a ti közötettek lakozó* jövevények egy rendtartások legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeteknél, hogy az Úr elött olzan legyen a jövevény mint ti.

16. Egy törvényetek legyen, és egy regulátok néktek és a jövevények, mely közöttetek lakik.

17. Szóla annakfelete az Úr Mózesnek, mondván:

18. Szólj az Izráel fijainak és mond meg nékik: Mikor bémenéndetek a földre, mire én titeket viszlek:

19. Akkor, hogy kezdetek enni a földnek kenyeréből, adjatok ajándékot az Úrnak.

20. A ti tésztátoknak első zsenegjéből bélést vigyetek áldozatúl: miképen a szérűről visztek ajándékot, ollyanképen vigyétek azt.

21. A ti tésztátoknak első zsenegjéből adjatok az Úrnak ajándékot a ti nemzetségetek szerint.

22. És mikor megtévelyedtek, és nem cselekedénditek mind e parancsolatokat, mellyeket mondot az Úr Mózesnek.

23. Mind azokat mondom, a mellyeket parancsolta az Úr néktek Mózes által, a naptól fogva, a mellyben parancsolta azokat az Úr, és azutána a ti utánnatok valóknak is.

24. Akkor, mondom, hogyha a Győlekezettől tudatlanságból lészen * a tévelyedés: minda az egész Gyülekezzet áldozzék egy gyermekded tulkot, tűzzel egészen megemésztendő áldozatul kedves illatra az Úrnak, annak Minháját és italiáldozatját is annak törvénye szerint: és egy kecskebakot bűnért való áldozatúl.

25. És tisztítsa meg a Pap az Izráel fijainak egész Gyülekezetét és megbocsátatik nékik: mert * tudatlanságból lett volt; és azok az ő tűzzel megemésztendő áldozatjokat az Úrnak, és a bűnért való áldozatjokat az Úr eleibe vigyék fel, az ő  tudatlanságoknak vétkéért.

26. És megbocsáttatik az Izráel fijai egész Gyülekezetének, és az ő közöttök lakozó jövevénynek: mert mind az egész nép tudatlanságból vétkezett volt.

27. Hogyha csak * egy ember vétkezik  tévelygésből: áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatúl.

28. És a Pap tisztítsa meg az embert, a melly vétkezéndik tudatlanságból, mivelhogy vétkezett tévelygésből: az Úr előtt megtisztítsa, mondom, azt, és megbocsáttatik néki.

29. A lakosnak az Izráel fijai között és a jövevénynek, ki ő közöttök lakozik: egy törvénytek legyen néktek a felől, a ki tudatlanságból vétkezik.

30. És a melly ember nyilvánvaló hatalmasságot cselekszik, akár lakos, akár jövevény, az Urat szidalommal illeti az, kigyomláltassék az a lélek az ő népe közzűl:

31. Mert az Úrnak beszédét megutálta, és az ő parancsolatját erőtlenné tette, kivágattatván kivágattassék az a lélek, az ő hamíssága legyen ő rajta.

32. Mikor pedig az Izráel fijai volnának a pusztában, találának egy férjfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.

33. És elvivék azt, a kik találták vala azt, hogy fát szedne, Mózeshez és Áronhoz, és mind az egész Gyülekezethez.

34. És őrizet* alá azt: mert nem vala kijelentve, mit kellene vele cselekedni.

35. És monda az Úr Mózesnek: meghalván* meghaljon az a férjfijú, kövekkel kövezze meg  őtet az egész Gyülekezet a táboron kivűl.

36. Kivivé azért őtet az egész* Gyülekezet a táboron kivűl, és megkövezzék őtet kövekkel, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

37. És monda az Úr Mózesnek:

38. Szólj az Izráel fijainak, és ezt mondjad nékik: hogy szerezzenek magoknak prémeket* az ő ruháiknak szegeletin, az ő nemzetségek szerint: és varjanak az ő prémeknek szegeleteire kék zsinórt.

39. Illyen prémeket legyen néktek, hogy mikor azt látjátok: megemlékezzetek az Úrnak minden parancsalatairól, hogy megcselekedjétek azokat:* és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, mellyek után ti paráználkodtok.

40. Hogy megemlékezzetek mondom és cselekedjétek minden én parancsolatimat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt

41. Én vagyok a ti Uratok Istentek, ki kihoztalak titeket Égyiptom füldéből, hogy lennék néktek Istentek: Én vagyok a ti Uratok Istentek.