l4. RÉSZ.
Az Izráel népe háborog, vissza akar menni Égyiptomba: Jósué és
Káleb megintik őket: Mózes könyörög a népért.
Annakokáért felemelé az egész Gyülekezet az ő szavát, és síra a nép
az éjjel.
2. És zúgolódnának Mózes ellen és Áron ellen mindnyájan az Izráel
fijai, és monda nékik az egész sokaság: Vajha holtunk volna meg Égyiptomnak
földében! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
3. És miért viszen bé minket az Úr arra a földre? hogy fegyver
miatt hulljunk el? a mi feleségink és a mi kicsinkéink prédára legyenek? Nem
jobb volna é nékünk megtérnünk Égyiptomba.
4. És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót és térjünk meg
Égyiptomba.
5. Akkor arczal leborulnak Mózes és Áron az Izráel fijainak
Gyülekezetének minden serege előtt.
6. Jósué pedig a Nún fija, és Káleb a Jefunné fija, a kik valának a
földnek megkémlelői közzűl, meghasogaták az ő ruháikat.
7. És szólának az Izráel fijainak egész Gyülekezetének mondván: A
föld mellyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, felette jó föld.
8. Ha az Úrnak jó kedve lészen mi rajtunk, béviszen minket arra a
földre, és azt nékünk adja, melly téjjel és mézzel folyó föld.
9. Csakhogy ne legyetek az Úr ellen tusakodók; se ne féljetek annak
a földnek népétől; mert nem különbek mint a mi kenyerünk: eltávozhott az ő
oltalmok ő tőlök, de az Úr mivelünk vagyon: azért ne féljetek tőlök!
10. Akkor magában mind az egész Gyülekezet arról tanácskozik, hogy
megköveznék őket, de az Úrnak dicsősége megjelenék a Gyülekezetnek sátorában,
az Izráel minden fijainak.
11. És monda az Úr Mózuesnek: Valyon míglen ingerel * engemet ez a
nép: Míglen nem hisznek nékem minden csudatételimnek, mellyeket cselekedtem ő
közöttök?
12. Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket: * téged pedig
tészlek nagy néppé, és ő nálánál erősebbé.
13. És monda Mózes az Úrnak: Meghallják az Égyiptombéliek * (mert
kihoztad a te nagy hatalmasságod által e népet ő közűlök.
14. És mondják e földnek lakosaival egybe, (mert meghallották, hogy
te Uram e nép között vagy, és hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te
Uram, és hogy a te felhőd * vagyon ő rajtok, és felhőnek oszlopában jársz
nappal ő előttök és éjjel tűznek oszlopában.)
15. Azt mondom azért, hogyha mind egyig elvesztenéd e népet, így
szólanának a népek. mellyek hallották a te híredet, mondván:
16. Mivelhogy az Úr bé nem vihette e népet * a földre, mellyről
megesküdt volt nékik, azért vesztette el őket e pustzában.
17. Most azért esmértessék meg kérlek, hogy Úrnak erőssége, a
miképen szólottál, mondván:
18. Az * Úr késedelmes a haragra és kegyelemmel bővölködő, a
hamisságnak és bűnnek megbocsájtója; ki a bűnöst nem hegyja büntetés nélkűl, #
ki meglátogatja az atyéknak álnokságokat a fiakban harmad és negyed íziglen.
19. Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságodnak
nagy volta szerint, a miképen megkegyelmeztél e népnek Égyiptomból fogva mind
eddig.
20. És monda a Jehova: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint:
21. De mindazáltal ne éljek én, és a Jehovának dicsősége mind az
egész földet bé ne töltse;
22. Mivelhogy mindnyájan azok az emberek, kik látták az én
dicsőségemet és az én csudáimat, mellyeket cselekedtemÉgyuptomban és e
pusztában, megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
23. Ha látánják azt a földet, mellyről megesküdtem az ő attyaiknak;
senki nem látja, mondom. azt azok közzűl a kik engemet ingereltek:
24. De * az én szolgámat Kálebet (mivelhogy más lélek volt vele, és
eltökélette magában hogy és utánnam járjon) béviszem őtet abba a földbe,
mellyre bément vala, és az ő magva örökségül bírja azt.
25. De Amálek és Kananeus lakik a völgyben : Holnap megtérjetek és
menjetek a pusztába a veres tengernek útán.
26. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:
27. Míglen szenvedem e gonosz Gyülekezetet, a melly * zúgolódik és
ellenem? Meddig kell hallanom az Izráel fijainak zúgolódásokat, kik én ellenem
zúgolódnak?
28. Mond meg nékik: * Élek én, azt mondja az Úr, ha szinte úgy nem
cselekszem veletek, a miképen szlottatok sz én füleim hallására.
29. E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és * mindnyájannn
azok, kik megszámláltattak a ti minden számotok szerint, húsz esztendőstől
fogva és azon felűl; kik zúgolódtatok én ellenem.
30. És senki bé nem megyen arra a földre, mellyért felemeltem az én
kezemet, hogy helyheztetnélek titeket abban; Kálebtől, * Jefunné fijától és
Jósuétól, a Nún fijától megválva.
31. És a ti kicsinkéitektől megválva, kik felől azt mondtátok, hogy
prédára lésznek; mert béviszem őket, és bírják azt a földet, mellyet
megutáltatok.
32. A ti holttesteiteket azért e pustában hullanak el.
33. A ti fijaitok * pedig, mint pásztorok, bujdosnak e pusztában
negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásiktoknak büntetését, míglen
megemésztessenek a ti holttesteitek ezen pusztában.
34. A napoknak számok szerint, a mellyeken megkémleltéétek a
földet, tudniillik negyven napokon, (minden napért egy-egy esztendő),
hordozzátok a ti hamisságitoknak büntetését negyven esztendeig; és meglátjátok
az én tőlem való elszakadásnak büntetését!
35. Én Úr szólottam: Hogyha ezt nem mívelem mind az egész gonosz
gyülekezettel, melly összvegyülekezett vala én ellenem: ebben a pusztában
enésztetnek meg, és ugyan ott halnak meg.
36. A férjfiak annakokáért, a kiket bocsátott volt Mózes a földnek
megkémlelésére, (mivelhogy onnét megtérvén zúgolódásra indították vala ő ellene
mind az egész Gyülekezetet, alázván azt a földet.)
37. Meghalának, * mondom, azok a férjfiak az Úr előtt csapás által,
kik a földet alázták vala.
38. Jósué pedig a Nún fija, és Káleb a Jefunné fija, elevenen maraadának
azok közzúl, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
39. Minekutánna azért megmondotta volna Mózes e beszédeket mint az
Izráel fijainak, a nép flette igen keserge.
40. És felkelének regge, és felmenének a hegynek tetejére, mondván:
Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, mellyről szólott az Úr, mert vétkeztünk
ellene.
41. És * monda Mózes: Miért szegitek meg illyen módon az Úrnak
beszédét? Kétség nélkül nem megyen a véghez.
42. Fel ne menjetek, mert nem lészen az Úr ti közöttetek, hogy el
ne hulljatok a ti ellenségeitek miatt.
43. Mert Amálek és Kananeus vagyon ott ti előttetek, és fegyver
miatt hullanátok el: mert mivelhogy elfordultatok, hogy ne járnátok az Úr után,
nem lészen az Úr veletek.
44. Mindazáltal igyekezének felmenni a hegynek tetejére: de az Úr
szövetségének Ládája a Mózes nem mentek vala ki a táborból.
45. Alászálla azért az Amálek és a Kanaán nemzetsége, a ki lakik
vala azon a hegyen, és megvervén őket, vágák őket mind Hormáig.