26. RÉSZ.

Az Isteniszolgálatról: Áldás a szófogadóknak: Átok a szófogadatlanoknak: A megtérőknek bocsánat.

Ne csináljatok magatoknak * bálványokat és faragott képet, vagy valami oszlopot ne emeljetek magatoknak, se pedig faragott követ ne helyheztesstek a ti földetekben, hogy meghajoljatok az előtt. Mert én vagyok a ti Uratok Istentek.

2. Az én Szombatimat megtartsátok, és az én szent * házamat becsüljétek. Én vagyok az Úr.

3. Ha az én rendelésimben járándotok, és az én parancsolatimat * megtartjátok, és azokat cselekedénditek:

4. Esőt adok néktek alkalmatos időben, a föld az ő gyümölcsét megadja és minden gyümölcstermő fa megtermi az ő gyümölcsét.

5. És a ti csépléstek a szüretet éri és a szüret a vetést éri: elégséges kenyeret esztek és nagy bátorsággal laktok a ti földetekben.

6. Mert békességet adok azon a földön, annyira hogy mikor elalusztok, ne legyen ki * felrettentsen: és elveszem a kegyetlen vadakat arról a földről, és a fegyver által nem megyen a ti földeteken.

7. Sőt inkább a ti ellenségeiteket kergetitek, és fegyver miatt ti előttetek elhullanak.

8. És ti közzűletek öten * százat elűznek, és ti közzűletek százan elűznek tízezeret, és a ti ellenségitek ti előttetek fegyver miatt elhullanak.

9. És ti hozzátok fordulván, megszaporítalak és megsokasítalak titeket, és az én szövetségemet szerzem veletek.

10. És sok időtől fogva eltett gabonát esztek, és régi gabonát: az új helyett kihányjátok a régit.

11. És az én hajlékomat * közöttetek helyheztetem, és az én Lelkem meg nem utál titeket.

12. Ti közöttetek * járok szüntelen. Leszek néktek # Istentek, ti pedig lésztek én népeim.

13. Én vagyok a ti uratok Istentek, ki az Égyiptom földéből kihoztalak, hogy azoknak rabjai ne vonátok, és a ti nyakatoknak kötelét megoldottam, hogy egyenesen járhatnátok.

14. Ha engemet * nem hallgattok, és mind e parancsolatokat nem cselekedénditek.

15. És ha az én rendelésimet megutáljátok, és ha ez én ítéletime megutálja a ti lelketek, és minden parancsolatimat nem cselekedénditek, hanem az én szövetségemet felbontjátok:

16. Én is ezt cselekeszem veletek: hogy titeket a félelem * elfoglaljon, megemésztő dögös betegséggel, # és hidegleléssel egybe, mellyek a te szemeidet megemésszék és lelkedet gyötörjék; és a ti gabonátokat hijába vessétek a földbe, mert megeszik azt a ti ellenségeitek.

17. És az én megharagudt orczámat fordítom ellenetek, hogy a ti ellenségeitek előtt elhulljatok, és uralkodjanak rajtatok, a kik titeket gyűlölnek; és fussatok mikor * senki nem űz is titeket.

18. Ha mind ezekután mégis nem hallgattok engemet: hétszerte keményebben ostorozlak titeket a bűneitekért:

19. Mert megrontom a ti erősségteknek kevélységét, és az eget a ti fejetek felett mekeményítem, és ollyanná teszem minémű a * vas: és a földet ollyanná teszem minémű az ércz.

20. És minden erős munkátok hijába való lészen: mert a ti földetek nem termi meg az ő gyümölcsét, és a földnek fái is nem adják meg az ő hasznokat.

21. Ha mégis vakmerőképen ellenem jártok, és nem engedtek nékem: a ti büntető ostorotokat hétszerte megsokasítom a ti bűneitekért.

22. És bocsátok reátok kegyetlen mezei vadakat, hogy a ti barmatokból titeket kipusztítsanak, és titeket elfogyasszanak, annyira hogy puszták legyenek a ti útaitok.

23. Hogyha ezekkel sem gondoltok, hogy hozzám térjetek, hanem vakmerőképen ellenem jártok:

24. Én is bizony vakmerőképen * ellenetek járok, és hétszerte inkább ostorozlak a ti bűneitekért.

25. És hozok ti ellenetek fegyvert, melly bosszút álljon rajtatok az én szövetségemnek megrontásáért: úgy hogy a ti városaitokba gyüljetek, akkor bocsátok döghalált özzétek, és adattattok az ellenség kezébe.

26. Minekutánna a kenyérnek táplálásra való erejét elveszem tőletek, tíz asszonyok sütnek néktek kenyeret egy kemenczében, és mérték szerint igazán béadják a ti kenyereteket: esztek, * de nem elégesztek meg.

27. Ha méigs nem engedtek nékem, hanem vakmerőképen ellenem jártok:

28. Én is ellenetek járok megbúsult haragomban vakmerőképen, és én is hétszerte inkább ostorozlak titeket bűneitekért:

29. Mert a ti fijaitoknak húsát eszitek meg, és leányitoknak húsát * eszitek meg.

30. És a ti palotáitokat elrontom, és a mezőn építtetett szép faragott képeiteket, és a ti * holttesteiteket a ti bálványitoknak holttestekkel egybe együvé hányatom, és az én Lelkem megutál titeket.

31. És a ti városaitokat elpusztítom, a ti szent * helyeiteket is elrontom, és nem lészen kedves nékem a ti jóillatú áldozatotok.

32. Elpusztítom a földet: annyira hogy álmélkodjanak rajta a ti ellenségeitek, kik azon fognak lakozni.

33. Titeket pedig a pogánynépek közzé elszélesztlek, és azt mívelem hogy utánnatok menjenek kivont fegyverre, hogy a ti földetek puszta legen, és a ti városaitok is puszták legyenek.

34. Akkor a föld megszenteli az ő szombatit, mind addig míg pusztán áll, mikor a ti ellenségeiteknek földében lejéndetek, akkor mondom, hogy a ti földetek nyugodván megszteli az ő szombatit.

35. Mind az ő pusztaságának idejéig nyugoszik, mert nem nyugott a ti szombatitokon, mikor azon a földön laknátok.

36. A kik peeig ti közzűletek megmaradnak, azoknak szívekben * vélelmet szerzek az ő ellenségeiknek lakó földökben, annyira hogy a fa levelének zördülése előtt fussanak mint a szablya előtt, és elhulljanak, ha senki nem kergeti is őket.

37. Egymásra hullanak mintha fegyver volna utánnok, ha senki utánnok nincsen is, és a ti ellenségeitek előtt meg nem maradhattok:

38. Hanem elvesztek a pogánynépek között, és a ti ellenségeiteknek földe megemészt titeket.

39. És a kik megmaradnak közzűletek, a ti ellenségeiteknek földében elvesznek az ő hamisságokért, és az ő attyaiknak hamisságokért, mind velek egybe elvesznek.

40. Ha pedig megvallják az ő hamisságokat, és az ő attyaiknak hamisságát mind az ő bűnökkel * egybe, mellyel én ellenem vétkeztek, és hogy ők vakmerőképen jártak én ellenem.

41. És hogy én is mikor vakmerőképen ellenek járnék, vetettem őket az ő ellenségeknek földébe. Ha akkor ezt a körűlmetéletlen szívet elvetik, és akkor az ő bűnöknek büntetését megfizetik:

42. Én is megemlékezem Jákóbbal tett szövetségemről; Izsákkal tett szövetségemről, s Ábrahámmal tett * szövetségemről is megemlékezem, a földről is megemlékezem.

43. A föld azonközbe pusztán hagyatik ő tőlök, és az ő szombatit megszenteli, a melly föld elpusztult volt ő érettek, ők is az ő bűnöknek büntetését megfizetik; mert sokképen az én ítéletimet megutálták, és az én rendelésimet az ő lelkek megutálta.

44. Jóllehet még mikor az ő ellenségeknek földében volta is, nem vetettem meg őket, és nem utáltam meg őket, hogy megemészteném mindenestől őket, megvetvén az én szövetségemet velek: Mert én ő Urok Istenek vagyok.

45. Azért megemlékezem ő érettek a régi attyákkal való szövetségemről, kiket Egyiptom földéből kihoztam a pogányoknak szemek láttára, hogy lennék nékik Istenek. Én vagyok az Úr.

46. Ezek a rendelések, az ítéletek, és a törvények, mellyeket szerzett az Úr ő maga között és az Izráel fijai között, a Siniai hegyen Mózes által.