25. RÉSZ.

A földmivelése: kürtölésnek esztendje: felszabaditás és jótétemény a szegényekkel.

Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, ezt mondván:

2. Szólj az Izráel fijainak, és mond meg nékik: Mikor bémenéndetek a földre, mellyet én adok néktek, a föld nyugdojék, az Úrtól rendelt Szombat szerint.

3. Hat esztendőben vesd bé a te földedet, és hat esztendőben messed meg szőlődet, és vegyed bé gyümölcsét.

4. A hetedik * esztendőben, a föld nyugodalmának Szombatja legyen; tudniillik az Úrtól rendelt Szombat: akkor a te földedet ne vessed bé, és szőlődeet ne messed meg.

5. A mi a te megaratott földeden terem, meg ne arassad, és a mia te elhagyatott szőlődön terem, azt is ne szűrjed meg: mert a föld nyugodalmának esztendeje vagyon akkor.

6. A mit a föld az ő nyugodalmának esztendején terem, az legyen néktek eledeltekre, magadnak, szolgádna, szolgálóleányodnak, béresednek és zsellérednek, melly nálad lakik.

7. A te barmodnak is, és minden földi vadaknak legyen eledelére annak az esztendőnek termése.

8. Annakfellette számlálj az esztendőknek illyen hét Szombatját, azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy az esztendők hét Szombatjainak ideje negyvenkilencz esztendő legyen.

9. Akkor mindenütt kürtöltess, hogy annak szava mindenütt hallassék, a hetedik hónapban, a hónapnak tizedik napján, azaz, a tisztulásnak napján kürtöltess mindenütt a ti egész földetekben.

10. Hogy megszenteljétek az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek szabadságot a föld minden lakosainak, kürt zengésének esztendeje legyen az néktek, akkor minden embernek szaba legen az ő jószágához jutni, és az ő nemzetsége közzé hazamenni a rabnak.

11. Kürt zengésnéek esztendeje az ötvenedik esztendő legyen néktek, ne vessetek, és fel ne arassátok a mit a föld önként terem az esztendőben, és a te elhagyott szőlődnek termését meg ne szedjed;

12. Mert kürt zengésének esztendeje; szent legen azért néktek, a mezőről egyétek annak gyümölcsét.

13. A kürtölésnek esztedjén, minden ember az ő jószága mellé térjen.

14. Mior annakokáért valami eladó marhját eladándasz a te felebarátodnak, vagy vejéndesz a te felebarátodtól, egymást meg ne csaljátok.

15. A kürtülésnek esztendeje után való esztendőnek száma szerint végy valami jószágot a te felebarátodtól. A föld hasznainak esztendeinek számok szerint adja az is néked a jószágot.

16. Ha sok esztendő vagyon a szabadság esztendejéig, többet adj azért a mit vészesz, és ha kevés esztendő vagoyn hátra, kevesebbet adja: mert az esztendőknek hasznát adja el néked.

17. Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől: mert én ti Uratok Istentek vagyok.

18. Ha az én rendelésimet cselekeszitek, és ítéletimet megtartván azokat cselekeszitek, bátorságonsa laktok azon a földön.

19. És a föld az ő gyümölcsét megtermi, hogy eleget ehessetek, és a földön bátorságosan laktok.

20. Ha azt mondanád: Mit együnk a hetedik esztendőben ha nem vetünk, és semmi hasznát a földnek bé nem vesszük?

21. Éan az én áldásomat reátok bosátom a hatodik esztendőben, hogy három esztendőre valót teremjen a föld.

22. Mert nyolczadik esztendőben vettek, és mind a kilenczedik esztendeig ó gabonát esztek, míg a föld új gabonát terem.

23. A földet pedig senki örökre el ne adja: mert enyim az * a föld: mert ti én nálam jövevények és zsellérek vagytok.

24. Annakokáért a ti birodalmatoknak minden földében megengedjétek, hogy megválthassa a földet a ki azt eladta volt.

25. Mikor a te felebarátod megszeegényedik és kénszeríttetik eladni az ő jószágának valami részét, és az ő közel * való attyafia előállván a jószágnak melléje akar állani, és azt megakarja váltani: hatalma legyen arra hogy megválthassa.

26. Ha valakinek nincsen attyafia a ki megváltaná a jószágot, hanem ő maga szerét tette az ő jószága váltságának:

27. Számlálja meg a jószágnak eladásától fogva az esztendő számot, és a mi hátra vagyon benne, adja meg annak, a kinek zálogba vetette volt a jószágot és úgy bírja az ő örökségét;

28. Ha pedig szerét nem teheti hogy egészen megfizetné annak, a jószág, annak a ki arra pénzt adott, kezében legyen a kürtölésnek esztendejéig A kürtölésnek esztendején megbocsássa azt, és a ki eladta volt, az ő örökségét az bírja.

29. Ha valaki eladándja lakó házát kerített városban, akkor válthassák meg, mikor annak eladásának esztendeje eltelik, az egy esztendő elmulván megválthassa az a ki eladta volt.

30. Ha azonközbe meg nem váltják, míg egész esztendeje eltelik, a ház, melly a kerített városban vagyon, legyen örökké annak, a ki azt megvette volt mindenestől fogva, abból ki nem menjen a kürtöknek * napján is.

31. A faluban való ház pedig, a melly falunak kerítése nincsen, a mezőn való föld gyanánt legyen. A ki azt eladja, hatalma legyen megváltani, vagy az, hogy a kürtöléseknek napján kimenjen abból a vevő.

32. A mi pedig néz a Léviták városaira, az ő birodalmokban való városoknak házait, mindenkor valamikor akarják megválthatják a Léviták.

33. De a ki megváltja, a Léviták közzűl való legyen, vagy az, hogy a ki megvette a házat kimenjen a házból, és az ő birodalmoknak városából a kürtöknek napján: mert a Léviták városinak házai, ő birodalmok az Izráel fijai között:

34. De az ő városoknak kivűl való mezejét el ne adhassák a Léviták! mert örökkévaló tulajdon örökségek az.

35. Ha a te felebarátod ti köztetek megszegényedik, és megfogyatkozik, tégy jól ő vele, akár jövevény legyen, akár zsellér, hogy élhessen ti köztetek.

36. Ne végy ő tőle * uzsorát vagy felette valót, hanem félj a te Istenedtől, hogy élhessen veled együtt a te atyádfia.

37. Ne adjad annak uzsorára pénzedet; és nyereséggel ne adjad néki a te gabonádat.

38. Én vagyok a ti Uratok Istentek, ki Égyiptomnak földéből kihoztalak titeket, hogy néktek adnám a Kanaán földét, és néktek Istentek lennék.

39. Ha pedig a te felebarátod megszegényedvén, magát néked eladja, ne szogáltassad úgy mint * rabot.

40. Mintegy béres, vagy mintegy zsellér, úgy legyen nálad, a kürtöléseknek esztendejéig szolgáljn néked:

41. Akkor menjen el tőled mind fijaival egybe, hogy menjen az ő nemzetségéhez, és haza menjen az ő attyainak örökségek mellé:

42. Mert én szolgáim, kiket kihoztam Égyiptomnak földéből, el ne adattassanak azért úgy mint rabok.

43. Ne uralkodjál * rajta kegyetlenűl, hanem félja te Istenedtől.

44. Szolgáid és szolgálóleányíd legyenek a ti körűletek való pogánynépek közzűl, azok közzűl szerezzetek szolgát és szolgálóleányt.

45. A jövevények fijai közzűl is, kik köztetek laknak, szerezhettek szolgákat és szolgálókat és azoknak cseédjekből, kik nálatok laknak, a kiket tudniillik a ti földetekben szültek, és legyenek néktek birodalmatokban.

46. És örökség szerint bírjátok azokat, mind a ti utánnatok való fijaitokkal egybe, hogy azok is örökségűl birják azokat, mind örökké éljetek azoknak szolgálatjokkal. De a ti atyádtokfiain az Izráelitákon senki kegyetlenűl ne uralkodjék az ő attyafián.

47. Ha pedig a ti köztetek lakozó jövevény vagy zsellér meggazdagodik, és az ő nála lakó atyádfia megszegényül, és magát eladja a te közted lakó jövevénynek vagy a jövevény nemből valónak:

48. Minekutánna eladta magát, szabad legyen megváltani: egy az ő attyafiai közzűl váltsa meg azt.

49. Vagy attyának báttya, vagy attya báttyának fija váltsa meg azt, vagy az ő nemzetségéből közel való attyafia váltsa meg, vagy ha ereje lejénd arra, ő maga váltsa meg magát.

50. És vessen számot azzal a ki őtet megvette, az esztendőtől fogva, mellyen magát eladta annak, a kürtöléseknek esztendejéig, és az ő eladásának pénze is az esztendőnek száma szerint számláltassék, a mennyit béresnek adott volna annyi ideig, annyit adjon annak annyi ideig való szolgálatjába.

51. Ha sok esztendő vagyon a kürtöléseknek esztendejéig, a szerint adjon vissza az ő Urának az ő eladásának pénzében.

52. Ha pedig kevés esztendő híjja vagyon a kürtölés esztendejének, számot vetvén ő vele, az esztendőknek száma szerint fizesse az ő váltságát.

53. Mint az esztendeig való béres, úgy legyen annál, ne uralkodjék kegetlenűl ő rajta az ő gazdája, a te szemeid előtt.

54. Ha pedig egyik esztendőben sem váltatik meg, mindazálal a kürtöléseknek esztendején szabadon elmenjen mind fijaival egybe;

55. Mert az Izráel fijai és szolgálim, kiket kihoztam Égyiptomnak földéből. Én vagyok a ti Uratok Istentek.