25. RÉSZ.
A földmivelése: kürtölésnek esztendje: felszabaditás és jótétemény
a szegényekkel.
Szóla ismét az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, ezt mondván:
2. Szólj az Izráel fijainak, és mond meg nékik: Mikor bémenéndetek
a földre, mellyet én adok néktek, a föld nyugdojék, az Úrtól rendelt Szombat
szerint.
3. Hat esztendőben vesd bé a te földedet, és hat esztendőben messed
meg szőlődet, és vegyed bé gyümölcsét.
4. A hetedik * esztendőben, a föld nyugodalmának Szombatja legyen;
tudniillik az Úrtól rendelt Szombat: akkor a te földedet ne vessed bé, és
szőlődeet ne messed meg.
5. A mi a te megaratott földeden terem, meg ne arassad, és a mia te
elhagyatott szőlődön terem, azt is ne szűrjed meg: mert a föld nyugodalmának
esztendeje vagyon akkor.
6. A mit a föld az ő nyugodalmának esztendején terem, az legyen
néktek eledeltekre, magadnak, szolgádna, szolgálóleányodnak, béresednek és
zsellérednek, melly nálad lakik.
7. A te barmodnak is, és minden földi vadaknak legyen eledelére
annak az esztendőnek termése.
8. Annakfellette számlálj az esztendőknek illyen hét Szombatját,
azaz hétszer hét esztendőt, úgyhogy az esztendők hét Szombatjainak ideje
negyvenkilencz esztendő legyen.
9. Akkor mindenütt kürtöltess, hogy annak szava mindenütt
hallassék, a hetedik hónapban, a hónapnak tizedik napján, azaz, a tisztulásnak
napján kürtöltess mindenütt a ti egész földetekben.
10. Hogy megszenteljétek az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek
szabadságot a föld minden lakosainak, kürt zengésének esztendeje legyen az
néktek, akkor minden embernek szaba legen az ő jószágához jutni, és az ő
nemzetsége közzé hazamenni a rabnak.
11. Kürt zengésnéek esztendeje az ötvenedik esztendő legyen néktek,
ne vessetek, és fel ne arassátok a mit a föld önként terem az esztendőben, és a
te elhagyott szőlődnek termését meg ne szedjed;
12. Mert kürt zengésének esztendeje; szent legen azért néktek, a
mezőről egyétek annak gyümölcsét.
13. A kürtölésnek esztedjén, minden ember az ő jószága mellé
térjen.
14. Mior annakokáért valami eladó marhját eladándasz a te
felebarátodnak, vagy vejéndesz a te felebarátodtól, egymást meg ne csaljátok.
15. A kürtülésnek esztendeje után való esztendőnek száma szerint
végy valami jószágot a te felebarátodtól. A föld hasznainak esztendeinek számok
szerint adja az is néked a jószágot.
16. Ha sok esztendő vagyon a szabadság esztendejéig, többet adj
azért a mit vészesz, és ha kevés esztendő vagoyn hátra, kevesebbet adja: mert
az esztendőknek hasznát adja el néked.
17. Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől:
mert én ti Uratok Istentek vagyok.
18. Ha az én rendelésimet cselekeszitek, és ítéletimet megtartván
azokat cselekeszitek, bátorságonsa laktok azon a földön.
19. És a föld az ő gyümölcsét megtermi, hogy eleget ehessetek, és a
földön bátorságosan laktok.
20. Ha azt mondanád: Mit együnk a hetedik esztendőben ha nem
vetünk, és semmi hasznát a földnek bé nem vesszük?
21. Éan az én áldásomat reátok bosátom a hatodik esztendőben, hogy
három esztendőre valót teremjen a föld.
22. Mert nyolczadik esztendőben vettek, és mind a kilenczedik
esztendeig ó gabonát esztek, míg a föld új gabonát terem.
23. A földet pedig senki örökre el ne adja: mert enyim az * a föld:
mert ti én nálam jövevények és zsellérek vagytok.
24. Annakokáért a ti birodalmatoknak minden földében megengedjétek,
hogy megválthassa a földet a ki azt eladta volt.
25. Mikor a te felebarátod megszeegényedik és kénszeríttetik eladni
az ő jószágának valami részét, és az ő közel * való attyafia előállván a
jószágnak melléje akar állani, és azt megakarja váltani: hatalma legyen arra
hogy megválthassa.
26. Ha valakinek nincsen attyafia a ki megváltaná a jószágot, hanem
ő maga szerét tette az ő jószága váltságának:
27. Számlálja meg a jószágnak eladásától fogva az esztendő számot,
és a mi hátra vagyon benne, adja meg annak, a kinek zálogba vetette volt a
jószágot és úgy bírja az ő örökségét;
28. Ha pedig szerét nem teheti hogy egészen megfizetné annak, a
jószág, annak a ki arra pénzt adott, kezében legyen a kürtölésnek esztendejéig
A kürtölésnek esztendején megbocsássa azt, és a ki eladta volt, az ő örökségét
az bírja.
29. Ha valaki eladándja lakó házát kerített városban, akkor
válthassák meg, mikor annak eladásának esztendeje eltelik, az egy esztendő
elmulván megválthassa az a ki eladta volt.
30. Ha azonközbe meg nem váltják, míg egész esztendeje eltelik, a
ház, melly a kerített városban vagyon, legyen örökké annak, a ki azt megvette
volt mindenestől fogva, abból ki nem menjen a kürtöknek * napján is.
31. A faluban való ház pedig, a melly falunak kerítése nincsen, a
mezőn való föld gyanánt legyen. A ki azt eladja, hatalma legyen megváltani,
vagy az, hogy a kürtöléseknek napján kimenjen abból a vevő.
32. A mi pedig néz a Léviták városaira, az ő birodalmokban való
városoknak házait, mindenkor valamikor akarják megválthatják a Léviták.
33. De a ki megváltja, a Léviták közzűl való legyen, vagy az, hogy
a ki megvette a házat kimenjen a házból, és az ő birodalmoknak városából a
kürtöknek napján: mert a Léviták városinak házai, ő birodalmok az Izráel fijai
között:
34. De az ő városoknak kivűl való mezejét el ne adhassák a Léviták!
mert örökkévaló tulajdon örökségek az.
35. Ha a te felebarátod ti köztetek megszegényedik, és
megfogyatkozik, tégy jól ő vele, akár jövevény legyen, akár zsellér, hogy
élhessen ti köztetek.
36. Ne végy ő tőle * uzsorát vagy felette valót, hanem félj a te
Istenedtől, hogy élhessen veled együtt a te atyádfia.
37. Ne adjad annak uzsorára pénzedet; és nyereséggel ne adjad néki
a te gabonádat.
38. Én vagyok a ti Uratok Istentek, ki Égyiptomnak földéből
kihoztalak titeket, hogy néktek adnám a Kanaán földét, és néktek Istentek
lennék.
39. Ha pedig a te felebarátod megszegényedvén, magát néked eladja,
ne szogáltassad úgy mint * rabot.
40. Mintegy béres, vagy mintegy zsellér, úgy legyen nálad, a
kürtöléseknek esztendejéig szolgáljn néked:
41. Akkor menjen el tőled mind fijaival egybe, hogy menjen az ő
nemzetségéhez, és haza menjen az ő attyainak örökségek mellé:
42. Mert én szolgáim, kiket kihoztam Égyiptomnak földéből, el ne
adattassanak azért úgy mint rabok.
43. Ne uralkodjál * rajta kegyetlenűl, hanem félja te Istenedtől.
44. Szolgáid és szolgálóleányíd legyenek a ti körűletek való
pogánynépek közzűl, azok közzűl szerezzetek szolgát és szolgálóleányt.
45. A jövevények fijai közzűl is, kik köztetek laknak, szerezhettek
szolgákat és szolgálókat és azoknak cseédjekből, kik nálatok laknak, a kiket
tudniillik a ti földetekben szültek, és legyenek néktek birodalmatokban.
46. És örökség szerint bírjátok azokat, mind a ti utánnatok való
fijaitokkal egybe, hogy azok is örökségűl birják azokat, mind örökké éljetek
azoknak szolgálatjokkal. De a ti atyádtokfiain az Izráelitákon senki
kegyetlenűl ne uralkodjék az ő attyafián.
47. Ha pedig a ti köztetek lakozó jövevény vagy zsellér
meggazdagodik, és az ő nála lakó atyádfia megszegényül, és magát eladja a te
közted lakó jövevénynek vagy a jövevény nemből valónak:
48. Minekutánna eladta magát, szabad legyen megváltani: egy az ő
attyafiai közzűl váltsa meg azt.
49. Vagy attyának báttya, vagy attya báttyának fija váltsa meg azt,
vagy az ő nemzetségéből közel való attyafia váltsa meg, vagy ha ereje lejénd
arra, ő maga váltsa meg magát.
50. És vessen számot azzal a ki őtet megvette, az esztendőtől
fogva, mellyen magát eladta annak, a kürtöléseknek esztendejéig, és az ő
eladásának pénze is az esztendőnek száma szerint számláltassék, a mennyit
béresnek adott volna annyi ideig, annyit adjon annak annyi ideig való
szolgálatjába.
51. Ha sok esztendő vagyon a kürtöléseknek esztendejéig, a szerint
adjon vissza az ő Urának az ő eladásának pénzében.
52. Ha pedig kevés esztendő híjja vagyon a kürtölés esztendejének,
számot vetvén ő vele, az esztendőknek száma szerint fizesse az ő váltságát.
53. Mint az esztendeig való béres, úgy legyen annál, ne uralkodjék
kegetlenűl ő rajta az ő gazdája, a te szemeid előtt.
54. Ha pedig egyik esztendőben sem váltatik meg, mindazálal a
kürtöléseknek esztendején szabadon elmenjen mind fijaival egybe;
55. Mert az Izráel fijai és szolgálim, kiket kihoztam Égyiptomnak
földéből. Én vagyok a ti Uratok Istentek.