9. RÉSZ.

Áronnak első áldozatja: mellyet az Úrtól való tűz emészt meg.

És nyolczadnapon szólítá Mózes Áront és az ő fijait: és az Izráelnek véneit.

2. És monda Áronnak: Végy egy gyermekded tinót bűnért aló áldozatra, és egy kost egészen megégetendő áldozatra, mellyek épek legyenek, és azokat vigyed az Úr eleibe.

3. Az Izráel fijainak is szólj, ezt mondván: Vegyetek egy kecskebakot bűnért való áldozatra, és egy esztendős borjút és juhot, épeket, egészen megégetendő áldozatra.

4. És egy ökröt és kost, hogy azt háláadó-áldozatúl megáldozzátok az Úrnak: és olajos Minhát. Mert ma az Úr megjelenik néktek.

5. Minekutánna azért megszerzették volna, a mellyeket Mózes parancsolt vala, vivék azokat a gyülekezet sátora eleibe, és mint az egész sokaság előjövén, állának az Úr eleibe.

6. És monda Mózes: Ez a dolog, mellyet az Úr parancsolt, megcselekedjétek azt, és megjelenik néktek az Úrnak dicsősége.

7. És monda Mózes Áronnak: Jöjj ide az oltárhoz, és először * a te bűnödért való áldozatodat, és a te egészen megégetendő áldozatodat áldozza meg, magadnak és a népnek tisztulására. Azután készítsd el a népnek áldozatját is, és az ő megtisztulásokért áldozzál, a mint az Úr parancsolta.

8. Áron annakokáért az oltárhoz járulván, megölé az ő borjuját, az ő bűnéért való áldozoatra.

9. És az Áron fijai ő hozzá vivék annak vérét, és az ő ujjait abba mártván, tőn abból az oltár szarvaira; többiét a vérnek tölté az oltár fundamentomára.

10. A kövérit pedig a veséit és a mája mellett való kövért megáldozá a bűnért az oltáron, a mint az Úr néki parancsolta vala.

11. A húsát pedig és bőrét megégeté a táboron kivűl.

12. Azután megölé az ő egészen megégetendő kosát: kinek mikor az Áron fijai elővitték volnla annak vérét, elhinté azt az oltár körűl.

13. Hasonlatosképen minekutánna a kosnak tagjait, és fejét, elővitték volna néki, hogy azokat megáldozná az oltáron:

14. Minekuttánna megmosá annak bélit és lábait, megégeté azokat egészen az oltáron.

15. Azután kezde a községnek áldozatjához, és először vevé a népbűnének áldozatjáért való bakot, mellyet megölvén megáldozá a bűnért, mint először az ő bűnéért való áldozatot áldozta vala.

16. Azután előhozá az egészen megégetendő áldozatra való barmokat is, és megáldozá azokat a szokás szerint.

17. A Minhát is előhozá és abból egy teljes marokkal vévén, megégeté az oltáron a reggeli * áldozattól külön.

18. Ezek felett megölé a népnek háláadó-áldozatjára való ökröt is és a kost, és mikor annak vérét az ő fijai elővitték volna néki, elhinté azt az oltár környékén.

19. Azután mikor elővitték volna az ökörnek és kosnak kövérit, a farkát, a bélin való kövérséget, a veséit és a máj mellett való kövért;

20. Helyhezteték a kövérségeket a szegyekre, és megégeté az oltáron a kövérségeket.

21. De a szegyeket és azoknak jobblapoczkájokat Áron megingatá az Úr előtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

22. Ezekután Áron felemelvén az ő kezeit a népre, megáldá őket, és leszálla az oltárról mindekutánna a bűnért való áldozatot, az egészen megégő áldozatot, és a háláadásnak áldozatját elvégezte volna.

23. Azután méne Mózes Áronnal egybe a gyülekezetnek sátorába, és mikor kijőnének onnét, hogy a népet megáldanák, megjelenék az Úrnak dicsősége mind a sokaságnak.

24. Mert az Úr elől tűz jöve * alá, és megemészté az oltáron az egészen megégetendő áldozatat, és a kövérségeket: mellyet mikor a sokaság látott volna, felkiáltván, arczal leborulának.