9. RÉSZ.
Áronnak első áldozatja: mellyet az Úrtól való tűz emészt meg.
És nyolczadnapon szólítá Mózes Áront és az ő fijait: és az
Izráelnek véneit.
2. És monda Áronnak: Végy egy gyermekded tinót bűnért aló
áldozatra, és egy kost egészen megégetendő áldozatra, mellyek épek legyenek, és
azokat vigyed az Úr eleibe.
3. Az Izráel fijainak is szólj, ezt mondván: Vegyetek egy
kecskebakot bűnért való áldozatra, és egy esztendős borjút és juhot, épeket,
egészen megégetendő áldozatra.
4. És egy ökröt és kost, hogy azt háláadó-áldozatúl megáldozzátok
az Úrnak: és olajos Minhát. Mert ma az Úr megjelenik néktek.
5. Minekutánna azért megszerzették volna, a mellyeket Mózes
parancsolt vala, vivék azokat a gyülekezet sátora eleibe, és mint az egész
sokaság előjövén, állának az Úr eleibe.
6. És monda Mózes: Ez a dolog, mellyet az Úr parancsolt,
megcselekedjétek azt, és megjelenik néktek az Úrnak dicsősége.
7. És monda Mózes Áronnak: Jöjj ide az oltárhoz, és először * a te
bűnödért való áldozatodat, és a te egészen megégetendő áldozatodat áldozza meg,
magadnak és a népnek tisztulására. Azután készítsd el a népnek áldozatját is,
és az ő megtisztulásokért áldozzál, a mint az Úr parancsolta.
8. Áron annakokáért az oltárhoz járulván, megölé az ő borjuját, az
ő bűnéért való áldozoatra.
9. És az Áron fijai ő hozzá vivék annak vérét, és az ő ujjait abba
mártván, tőn abból az oltár szarvaira; többiét a vérnek tölté az oltár
fundamentomára.
10. A kövérit pedig a veséit és a mája mellett való kövért
megáldozá a bűnért az oltáron, a mint az Úr néki parancsolta vala.
11. A húsát pedig és bőrét megégeté a táboron kivűl.
12. Azután megölé az ő egészen megégetendő kosát: kinek mikor az
Áron fijai elővitték volnla annak vérét, elhinté azt az oltár körűl.
13. Hasonlatosképen minekutánna a kosnak tagjait, és fejét,
elővitték volna néki, hogy azokat megáldozná az oltáron:
14. Minekuttánna megmosá annak bélit és lábait, megégeté azokat
egészen az oltáron.
15. Azután kezde a községnek áldozatjához, és először vevé a
népbűnének áldozatjáért való bakot, mellyet megölvén megáldozá a bűnért, mint
először az ő bűnéért való áldozatot áldozta vala.
16. Azután előhozá az egészen megégetendő áldozatra való barmokat
is, és megáldozá azokat a szokás szerint.
17. A Minhát is előhozá és abból egy teljes marokkal vévén,
megégeté az oltáron a reggeli * áldozattól külön.
18. Ezek felett megölé a népnek háláadó-áldozatjára való ökröt is
és a kost, és mikor annak vérét az ő fijai elővitték volna néki, elhinté azt az
oltár környékén.
19. Azután mikor elővitték volna az ökörnek és kosnak kövérit, a
farkát, a bélin való kövérséget, a veséit és a máj mellett való kövért;
20. Helyhezteték a kövérségeket a szegyekre, és megégeté az oltáron
a kövérségeket.
21. De a szegyeket és azoknak jobblapoczkájokat Áron megingatá az
Úr előtt, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.
22. Ezekután Áron felemelvén az ő kezeit a népre, megáldá őket, és
leszálla az oltárról mindekutánna a bűnért való áldozatot, az egészen megégő
áldozatot, és a háláadásnak áldozatját elvégezte volna.
23. Azután méne Mózes Áronnal egybe a gyülekezetnek sátorába, és
mikor kijőnének onnét, hogy a népet megáldanák, megjelenék az Úrnak dicsősége
mind a sokaságnak.
24. Mert az Úr elől tűz jöve * alá, és megemészté az oltáron az
egészen megégetendő áldozatat, és a kövérségeket: mellyet mikor a sokaság
látott volna, felkiáltván, arczal leborulának.