32. RÉSZ.

Öntött borjúval való bálványozás.

Mikor pedig a nép látná, hogy Mózes késnék a hegyről leszállani, egybegyülvén Áron ellen, mondának néki: Kelj fel és * csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férjfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéből kihoza.

2. És monda nékik Áron: szedjétek le az aranyfüggőket, mellyek vagynak a ti feleségeiteknek fülein, a ti fijaitoknak és leányaitoknak fülein, és hozzátok én hozzám.

3. Leszedé azért mind az egész sokaság az arnyfüggőket az ő fülökről, és vivék Áronhoz.

4. Mellyeket elvőn az ő kezekből és formálá azt betűvésővel bizonyos formára, és csinála abból * öntött borjúképet. És mondának: Ezek a te istenedik Izráel, kik kihoztak tégedet Égyiptom földéből.

5. Mellyet mikor látott volna Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap a Jehovának innepe vagyon.

6. Felkelvén azért másodnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és háláadóáldozattal is: és * leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszódni.

7. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: Eredj menj alá; mert a te néped, mellyet kihoztál Égyiptom földéből, megfertéztette magát.

8. Hamar eltávoztak az útról a mellyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak és azt tisztelték, áldoztak néki, és azt mondották: * Ezek a te isteneid Izráel, kik tégedet kihoztak Égyiptom földéből.

9. Monda annakfelette az Úr Mózesnek: Látám e népet, és ímé ő * keménnyakú nép.

10. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel az én haragom ő ellenek és töröljem el őket: Téged pedig * nagy néppé teszelk.

11. Annakokáért Mózes engesztelvén az ő Urának Istenének megharagudt orczáját, monda: Miért gerjedne Uram a te haragod a te népedre, mellyet kihoztál Égyiptomnak földéből, nagy erővel és hatalmas kézzel?

12. Miért * mondanák az Égyiptombeliek, mondván: Álnoksággal vivé ki őket, hogy elvesztené őket a hegyek között, és hogy eltörlené e földnek színéről? Muljék el a te búsulásod haragja, és változtasd el a gonoszt, mellyet a te néped ellen gondoltál.

13. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról, és Izráelről a te szolgáidról, * kiknek megesküldtél te magadra, és ezt mondottad nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait: és mind azt az egész földet, mellyről szóltam, a ti magotoknak adom, és azt örökségűl bírják mind örökké.

14. És elváltoztatá az Úr a *veszedelmet, mellyet mondott vala hogy cselekednék az ő népével.

15. És elfordulván alá indula Mózes a hegyről, és a Bizonyságtételnek két táblái valának kezében, melly tábláknak mindkét része megíratott vala, mind egy felől, mind más felől.

16. A táblák pedig * Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten irása vala, melly kimetszetett vala a táblákra.

17. Mikor pedig Jósué halotta volna a nép kiáltásának szavát, monda Mózesnek: Viadalnak kiáltása vagyon a táborban.

18. Ki felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, hanem éneklésnek szavát hallom én.

19. És mikor közelgetett volna a táborhoz, látá a borjúképet és a tánczolásokat, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és eltöré azokat a hegy alatt.

20. Azután vévén a borjúképet, mellyet csináltak vala, tűzzel * megégeté, és apróra rontá mígnem porrá lenne, és a vízbe hintvén azt, parancsolá, hogy onnét innának az Izráel fijai.

21. És monda Mózes Áronnak: Mit tett e nép néked, hogy illyen nagy bűnbe keverted őket?

22. Felele Áron: Ne gerjedjen fel az én uramnak haragja: tudod hogy e nép * igen gonosz.

23. Mert azt mondák nékem; Csinálj isteneket * nékünk, kik előttünk járjanak; mert ama férjfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.

24. Kiknek felelék: Kinek vagyon arany? Szedjétek le magatokról: és azonnal adának nékem aranyat, mellyet mikor a tűzbe vetettem volna, e borjúkép * formáltaték belőle.

25. Mikor azért látná Mózes, hogy a nép megfosztotta volna; mert Áron megfosztotta vala őket, az ő ellenségek között való szidalomra.

26. Megálla Mózes a tábornak kapujában, és monda: Valaki az Úré, én hozzzám jöjjön; és gyülének ő hozzá mind a Lévi fijai.

27. Kiknek monda: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Kössön mindenitek fegyvert az ő oldalára, és menjetek által s jöjjetek vissza a táborba: egyik kaputól fogva a másik kapuig, és kiki mind ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonsagát.

28. A Lévi fijai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a nép közzűl úgymint háromezer féjfiú.

29. Mert Mózes ezt mondotta vala az előtt! A ti kezeiteket szenteljétek ma az Úrnak, kiki mind az ő fijában és attyafiában, hogy megáldjon ma titket.

30. És másodnapon monda Mózes a népnek: Ti nagy bűnt tettetek, annakokáért most felmegyek az Úrhoz, talán a ti bűneiteknek kegyelmet nyerhetek.

31. Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Éz a nép nagy bűnt tett te ellened; mert aranyból csinált magának isteneket.

32. Most azért bocsásd meg ezeknek bűnöket; hogyha meg nem bocsátod, törölj ki * engem a te könyvedből, a mellyet írtál.

33. És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett én ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

34. Most azért eredj el: vidd el a népet a hová mondottam néked: Ímé az én Angyalom * előtted elmegyen: És az én meglátogatásomnak napján ezt is az ő bűnöket meglátogatom.

35. Annakokáért mikor az Úr a népet azután bünteti vala, e bűnért is bünteti vala, * hogy tisztelték volna a borjúképet, mellyet Áron csinált vala.