32. RÉSZ.
Öntött borjúval való bálványozás.
Mikor pedig a nép látná, hogy Mózes késnék a hegyről leszállani,
egybegyülvén Áron ellen, mondának néki: Kelj fel és * csinálj nékünk isteneket,
kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férjfiúnak Mózesnek,
ki minket Égyiptom földéből kihoza.
2. És monda nékik Áron: szedjétek le az aranyfüggőket, mellyek
vagynak a ti feleségeiteknek fülein, a ti fijaitoknak és leányaitoknak fülein,
és hozzátok én hozzám.
3. Leszedé azért mind az egész sokaság az arnyfüggőket az ő
fülökről, és vivék Áronhoz.
4. Mellyeket elvőn az ő kezekből és formálá azt betűvésővel
bizonyos formára, és csinála abból * öntött borjúképet. És mondának: Ezek a te
istenedik Izráel, kik kihoztak tégedet Égyiptom földéből.
5. Mellyet mikor látott volna Áron, oltárt építe az előtt, és
kiálta Áron, mondván: Holnap a Jehovának innepe vagyon.
6. Felkelvén azért másodnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és
háláadóáldozattal is: és * leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszódni.
7. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: Eredj menj alá; mert a te
néped, mellyet kihoztál Égyiptom földéből, megfertéztette magát.
8. Hamar eltávoztak az útról a mellyet parancsoltam nékik,
borjúképet öntöttek magoknak és azt tisztelték, áldoztak néki, és azt
mondották: * Ezek a te isteneid Izráel, kik tégedet kihoztak Égyiptom földéből.
9. Monda annakfelette az Úr Mózesnek: Látám e népet, és ímé ő *
keménnyakú nép.
10. Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel az én haragom ő
ellenek és töröljem el őket: Téged pedig * nagy néppé teszelk.
11. Annakokáért Mózes engesztelvén az ő Urának Istenének
megharagudt orczáját, monda: Miért gerjedne Uram a te haragod a te népedre,
mellyet kihoztál Égyiptomnak földéből, nagy erővel és hatalmas kézzel?
12. Miért * mondanák az Égyiptombeliek, mondván: Álnoksággal vivé
ki őket, hogy elvesztené őket a hegyek között, és hogy eltörlené e földnek
színéről? Muljék el a te búsulásod haragja, és változtasd el a gonoszt, mellyet
a te néped ellen gondoltál.
13. Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról, és Izráelről a te
szolgáidról, * kiknek megesküldtél te magadra, és ezt mondottad nékik:
Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait: és mind azt az egész
földet, mellyről szóltam, a ti magotoknak adom, és azt örökségűl bírják mind
örökké.
14. És elváltoztatá az Úr a *veszedelmet, mellyet mondott vala hogy
cselekednék az ő népével.
15. És elfordulván alá indula Mózes a hegyről, és a
Bizonyságtételnek két táblái valának kezében, melly tábláknak mindkét része
megíratott vala, mind egy felől, mind más felől.
16. A táblák pedig * Isten kezének csinálmányai valának, az írás is
Isten irása vala, melly kimetszetett vala a táblákra.
17. Mikor pedig Jósué halotta volna a nép kiáltásának szavát, monda
Mózesnek: Viadalnak kiáltása vagyon a táborban.
18. Ki felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez,
hanem éneklésnek szavát hallom én.
19. És mikor közelgetett volna a táborhoz, látá a borjúképet és a
tánczolásokat, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és
eltöré azokat a hegy alatt.
20. Azután vévén a borjúképet, mellyet csináltak vala, tűzzel *
megégeté, és apróra rontá mígnem porrá lenne, és a vízbe hintvén azt,
parancsolá, hogy onnét innának az Izráel fijai.
21. És monda Mózes Áronnak: Mit tett e nép néked, hogy illyen nagy
bűnbe keverted őket?
22. Felele Áron: Ne gerjedjen fel az én uramnak haragja: tudod hogy
e nép * igen gonosz.
23. Mert azt mondák nékem; Csinálj isteneket * nékünk, kik előttünk
járjanak; mert ama férjfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéből kihozott,
nem tudjuk mint lőn dolga.
24. Kiknek felelék: Kinek vagyon arany? Szedjétek le magatokról: és
azonnal adának nékem aranyat, mellyet mikor a tűzbe vetettem volna, e borjúkép
* formáltaték belőle.
25. Mikor azért látná Mózes, hogy a nép megfosztotta volna; mert
Áron megfosztotta vala őket, az ő ellenségek között való szidalomra.
26. Megálla Mózes a tábornak kapujában, és monda: Valaki az Úré, én
hozzzám jöjjön; és gyülének ő hozzá mind a Lévi fijai.
27. Kiknek monda: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Kössön
mindenitek fegyvert az ő oldalára, és menjetek által s jöjjetek vissza a
táborba: egyik kaputól fogva a másik kapuig, és kiki mind ölje meg az ő
attyafiát, barátját és rokonsagát.
28. A Lévi fijai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és
elhulla azon a napon a nép közzűl úgymint háromezer féjfiú.
29. Mert Mózes ezt mondotta vala az előtt! A ti kezeiteket
szenteljétek ma az Úrnak, kiki mind az ő fijában és attyafiában, hogy megáldjon
ma titket.
30. És másodnapon monda Mózes a népnek: Ti nagy bűnt tettetek,
annakokáért most felmegyek az Úrhoz, talán a ti bűneiteknek kegyelmet
nyerhetek.
31. Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Éz a nép nagy
bűnt tett te ellened; mert aranyból csinált magának isteneket.
32. Most azért bocsásd meg ezeknek bűnöket; hogyha meg nem
bocsátod, törölj ki * engem a te könyvedből, a mellyet írtál.
33. És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett én ellenem, azt törlöm
ki az én könyvemből.
34. Most azért eredj el: vidd el a népet a hová mondottam néked:
Ímé az én Angyalom * előtted elmegyen: És az én meglátogatásomnak napján ezt is
az ő bűnöket meglátogatom.
35. Annakokáért mikor az Úr a népet azután bünteti vala, e bűnért
is bünteti vala, * hogy tisztelték volna a borjúképet, mellyet Áron csinált
vala.