22. RÉSZ.

Külső dolgokról való polgári törvények.

Ha valaki lopánd ökröt vagy juhot, és megöléndi vagy eladándja azt, egy ökörért adjon öt ökröt, és egy juhért * négy juhot.

2. Ha az orvot a háznak megásásában kapják, és a vereség miatt meghalánd, a ki azt verte, halálra ne ítéltessék.

3. Hogyha pedig nap felkelve verte a lopót, halálra ítéltessék: a lopó, megfizesse a mit ellopott: ha meg nem fizeethet, adják el az ő lopásáért.

4. Hogyha pedig épena lopott marhát kezében kapják, akár ökör, akár szamár, akár juh legyen, ha azok elevenek lésznek, két annyit adjon a lopó.

5. Ha valaki kárt tészen más embernek szőlőjében vagy szántóföldében, és az ő barmát a más ember szántóföldére bocsátja kárt tenni: az ő földének javából, és szőlőjének legjobb terméséből elégítse meg a káros embert.

6. Ha tűz támad, és a tűz tövisbe akad, és megégeti a gabonának rakásait, vagy a fennálló gabonat, vagy mezőnek termését, fizetvén megfizesse a kárt, ki a tüzet támasztotta.

7. Mikor valaki az ő fgelebarátjának adánd pénzt vagy edényeket tartani, és annak házából elorozzák a marhát: ha a lopót megtaláljá, adjon két annyit.

8. Ha a lopót meg nem találják, a háznak gazdáját vigyék a Bírák eleibe, és eskessék meg, hogy ha az ő felebarátjának marhájához nem nyult-é.

9. Akármi felől legyen versengés, akár ökör felől, akár szamár felől, akár juh feleől, akár öltözet felől, vagy akármi elveszett marha felől: mikor valaki azt mondándja, kétség nélkül ez a lopó: mind a kettőnek ügye a Bírák eleibe vitessék; és a kit a Bírák bűnösség tésznek, adjon két annyit az őfelebarátjának.

10. Ha valaki adánd az ő felebarátjának szamárt, vagy ökröt, vagy juhot, vagy valami egyéb állatot tartani, és meghalánd, vagy megsértetik, vagy ellenségtől elhajtatik, úgy hogy senki nem látta:

11. Bocsáttassék e dolog a két ember között az Istenre való esküvésre, hogy az ő felebarátjának marháját el nem lopta amaz, a kinél a marha volt, és a marhának ura megelégedjék annak hitén, ne fizessen az semmit.

12. Hogyha * ellopván ellopták tőle a marhát, megfizessen az urának.

13. Ha vadaktól szaggattatván * szaggattatott el, hozza annak valami részét bizonységúl, ne fizesse meg a szaggatottat.

14. Ha pedig valaki kölcsön kér barmot az ő felebarátjától, és az megsértetik vagy meghal, annak urának távollétében: megfizesse a kárt.

15. Ha pedig a baromnak ura vele együtt lejénd, semmit ne fizessen: ha béres az, menjen béribe.

16. Ha * valaki valamelly szűz leányzót elhitet, melly másnak nem jegyeztetett, és azt megszeplősíti, adja meg jegyruháját, és vegye el azt feleségül.

17. Ha nem akarja annak attya a leányzót néki adni, a leányzóknak jegyruhájok szerint adjon annak pénzt.

18. A varázsló és szemfényvesztő asszonyt ne hagyjad élni.

19. Valaki * barommal vétkezéndik, meghalván meghaljon.

20. A ki idegen isteneknek * áldozik és nem csak az egy Jehovának, megölettessék.

21. Jövevényen * hatalmat ne cselekedjél, és azt meg ne nyomorítsd: mert ti is Égyiptom földén jövevények voltatok.

22. Egy * özvegyet vagy árvát is ne nyomorítsatok meg.

23. Ha pedig nyomoítván megnyomorgatod: (mert ha én hozzám kiáltván kiált, meghallgatván meghallgatom annak kiáltását,)

24. Felgerjed az én haragom, és elvesztelek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyek lésznek, és a ti gyermekeitek árvák.

25. Ha pénzt adsz * kölcsön az én népemnek a szegénynek a ki veled vagyon, ne kívánj rajta uzsorát, mint az uzsorás szokott cselekdni.

26. Ha a te felebarátodnak ruháját zálogba * elvejénded, a napnak lemente előtt megadjad azt néki.

27. Mert csak az ő öltözete, testének az a leple, a mellyben hál, és lészen, ha én hozzám kiált meghallgatom: mert én irgalmas vayok.

28. A * Fejedelmeket ne átkozzad: és a te néped között való Fejedelemnek gonoszt ne mondj.

29. A te megért gabonoádnak és borodnak első zsengéjét ne halogassad megadni: * a te fijaid közzűl az elsőszülöttet nékem adjad.

30. E képen sáfárkodjál a te ökreidből és juhaidból: hét napon legyen az ő annyával, * nyolczadnapon nékem adjad azt.

31. Szent emberek legyetek én előttem: a mezőn elszaggattatott állatnak * húsát meg ne egyétek, hanem az ebnek vessétek azt.