21. RÉSZ

Külső dolgokról való polgári törvények.

Ezek pedig az ítéletre való törvények, mellyeket akarom hogy eleikbe adj.

2. Ha Zidó rabot vejéndesz, hat esztendeig szolgájon, a * hetedik esztendőben szabadon bocsássad ingyen.

3. Ha csak az ő testével ment volt te hozzád, ismét csak az ő testével menjen ki tőled; hogyha pedig felesége volt, az ő felesége is kimenjen vele.

4. Ha az ő ura adott annak feleséget, és szülénd néki fiakat vagy leányokat, a felesége fijaival egybe legyen a gazdáé; ő pedig menjen ki az ő testével.

5. Hogyha mondván mondándja * a szolga: Szeretem az én uramat, az én feleségemet és fiaimat, nem akarom a szabadságot.

6. Vigye azt az ő ura a Bírákhoz, azután állassa azt az ajtóhoz, vagy az ajtó melléke mellé, és az ő ura furja által annak fülét tőrökkel; és legyen néki rabja mind örökké.

7. Mikor pedig valaki az ő leányát szolgálatra pénzen eladja, ne bocsáttassék úgy ki, mint a rabszolgák.

8. Ha az urának szemei előtt gonosznak tetszik az, úgyannyira, hogy azt magának nem jegyzi, tehát engedje hogy váltassék meg: ne legyen szabad eladni az idegen embernek, mert álnokúl cselekedett ő vele.

9. Hogyha az ő fijának jegyzi azt, cselekedjék azzal az elházasított leányzók törvénye szerint.

10. Ha pedig mást vejénd magának azon felül, annak ételét, ruházatját és a házasságban való igazságát alább ne szállítsa.

11. Ha ez három dolgot nem cselekeszi azzal, bocsássa el ingyen minden fizetés nélkül.

12. A *ki valakit úgy verénd, hogy az meghaljon, megölettessék a gyilkos.

13. De a ki nem leselkedett az ő felebarátja után, hanem az Isten vetette azt annak keze eleibe, helyet * rendelek néked, a hova az ollyan ember szaladjon.

14. Mikor pedig valaki felebarátjára szándékozik, és megöli azt álnoksággal, az én oltáromtól is elvonjad az ollyan embert halálra.

15. A ki az ő attyát vagy annyát megveréndi, megölettessék.

16. Az emberlopó, ki vagy eladta az embert, vagy kezében kapják azt, megölettessék.

17. A ki az ő attyának vagy annyának gonoszt mondánd, * megölettessék.

18. Hogyha valakik egybe vesznek, és valaki az ő felebarátját üténdi kővel vagy öklével, és meg nem halánd, hanem ágyba esik:

19. Ha felkelénd és kinn járánd páltzáján, ártatlan legyen az, a ki megverte volt; de úgy, hogy fekvése miatt való kárvallását megfizesse, és azt gyógyítván meggyógyittassa.

20. Mikor pedig valaki megveri rabját, vagy szolgálóleányát páltzával, és meghal keze miatt, megbűntettetvén megbüntettessék.

21. De ha egy nap vagy két élénd a vereség után, ne büntettessék meg: mert pénzen vett szolgája az.

22. Hogyha pedig a féjfiak egybevesznek és valamelly terhes asszonyt megsértenék, úgy hogy idő előtt szülni kelljen, de azért nem következik abból semmi veszedelem, büntettetvén megbüntettessék, a mint az asszonynak férje akarja, a Bíráknak ítéletek szerint.

23. Hogyha pedig halál következik abból, annak életéért fizesse a gyilkos a maga életét.

24. Szemet * szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.

25. Égetést égetésért, sebest sebért, kéket a kékért.

26. Ha valaki az ő szolgájának vagy szolgálóleányának szemét üténdi úgy hogy az kivesszen, az ő szeméért bocsássa azt szabadon.

27. Hogyha az ő szolgáljának fogát, vagy szolgálóleányának fogát kiüténdi, bocsássa el azt szabadon az ő fogáért.

28. Ha valamelly ökör megöklélendi a férjfit vagy az asszonyt, úgy hogy meghaljon, azt az ökröt kövekkel * verjék agyon, és annak húsát meg ne egyék: az ökörnek pedig ura ártatlan legyen.

29. Hogyha pedig az ökör annakelőtte is öklelős volt, és megmondották azt annak urának, mindazáltal azt őrizetben nem tarotta: ha féjfit vagy asszonyt ölénd meg az ökör, kövekkel verjék azt agyon, az ura is pedig megölettessék.

30. Hogyha az ő életének váltságával akarják büntetni, az ő életének váltságáért fizessen mind annyit a mennyit kivánnak rajta.

31. Ugyanezen törvény szerint büntettessék, ha valakinek fiját vagy leányát öklélendi meg.

32. Ha pedig rabot vagy szolgálóleányt ökel meg az ökör, adjon annak ura harmincz ezüst siklust a rab urának, az ökröt pedig kövekkel verjék agyon.

33. Ha valaki vermet nyitánd meg, vagy valaki maga ásánd vermet, és azután nem fedi azt bé, és annakokáért valakinek ökre vagy szamara esik abba;

34. A veremnek ura pénzzel elégítse meg azt: a megholt állat pedig azé legyen.

35. Ha valaki ökre más ember ökrét megökleli, úgyhogy meghaljon: adják el az eleven ökröt és annak az árát osszák meg, hasonlóképen a megholt ökröt is osszák meg.

36. Vagy ha megmondották az előtt hogy az ökör öklelős, mindazáltal az ő ura őrizet alatt nem tartotta, adjon az ökörért ökröt, a megholt ökör pedig azé legyen.