18. RÉSZ.

Jethró Papnak értelmes tanácsadása.

És meghallá Jethró a Midiániták Papja, a Mózes ipa, mind azokat a mellyeket cselekedett vala Isten Mózessel, és Izráellel az ő népével, hogy kihozta volna az Úr az Izráel népét Égyiptomból.

2. És felvevé Jethró a Mózes ipa Czipporát a Mózes feleségét, minekutánna azt Mózes az attya házához bocsátotta volna.

3. És az ő két fijait is felvevé; kik közzűl egyiknek neve Gersom vala, mert azt mondotta vala Mózes: * Bujdosó voltam az idegen földön.

4. A másiknak pedig neve Eliézer: mert azt mondotta vala: Az én atyámnak Istene segítségűl volt nékem, és megszabadított engemet a Faraó fegyverétől.

5. Eljuta pedig Jethró a Mózes ipa, és az ő fijai: és felesége Mózeshez a pusztába, holott táborban vala az * Isten hegyénél.

6. És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipád megyek te hozzád, és a te feleséged, és vele az ő két fijai.

7. És kiméne Mózes az ő ipa eleibe, és meghajtá magát, és megcsókolá őtet: és megkérdék egymást békességek felől: azután menének az ő sátorába.

8. És megbeszélé Mózes az ő ipának mind azokat a mellyeket cselekedett vala az Úr Faraóval és az Égyiptombeliekkel az Izráelért, és minden nyavalyájokat melly az úton talőálta őket, és mimódon szabadította volna meg őket az Úr.

9. És örvvendeze Jethró mind azokona jókon, mellyeket cselekedett vala az Úr Izráellel, kit megszabadíta az Égyiptombeliek kezeikből.

10. És monda Jethró: Áldott az Úr, ki megszabadított titekeet az Égyiptombeliek kezéből, és a Faraó kezéből, a ki megszabadította e népet az Égyitombeliek keze alól.

11. Most esmértem meg, * hogy nagy az Úr minden Istenek felett, mert azon büntetéssel # büntette meg őket, a mellyel kevélyen cselekedtek volt ellene.

12. És vőn Jethró a Mózes ipa égőáldozatra, és egyéb áldozatra, való állatokat hogy áldoznék az Istennek: azután eljöve Áron és az Izráel minden Vénei hogy kenyeret ennének a Mózes ipával Isten előtt.

13. És másodnapon leüle Mózes, hogy törvényt tenne a nép között; és áll vala a nép Mózes előtt reggeltől fogva estvéig.

14. Mikor pedig látta volna a Mózes ipa mind azokat mellyeket ő cselekednék a néppel, monda: Mi dolog ez a mit te cselekedel a néppel? Mi az oka hogy te magad ülsz, és mind ez egész község áll előtted, reggeltől estvéig.

15. És felele Mózes az ő ipának: Mert a nép én hozzám jő hogy az Isten akaratját megértse tőlem.

16. És mikor valami külső dolgok vagyon, én hozzám jónek, és törvényt tészek az ember között és felebarátja között; és megjelentem nékik az Istennek végezéseit és törvényeit.

17. És monda a Mózes ipa ő néki: Nem jó a dolog mellyet te cselekeszel.

18. Elfogyatkozván elfogyatkozol mind te, s mind ez a nép melly veled vagyon: mert erőd felett való dolog ez, nem cselekedheted azt te magad.

19. Most azért * fogadd meg az én szómat, tanácsot adok néked, és az Isten veled lészen. Te a népnek viseld gondját az Isten előtt, hogy az ő ügyeket vigyed az Istenhez.

20. És tanítsad őket az Isten rendeléseire és törvényeire, és mond meg nékik a melly úton kelljen járniok, és a dolgot mellyet kelljen cselekdniek.

21. Te pedig válassz az egész nép közzűl erős féjfiakat, istenfélőket, igazmondókat, kik gyűlölik a telhetetlenséget, és tegyed azokat előttökjárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.

22. Azok tegyenek ítéletet a népnek mindenkor: minden nagy dolgot te elődbe hozzanak, és minden kicsiny dolgot ők ítéljenek meg; és a te terhedeet megkönnyebbítik, ha azt veled együtt hordozzák.

23. Ha ezt a dolgot mívelénded, és az Isten parancsol néked, megállhatsz, még mind ez a nép is helyére megyen békességben.

24. Engede azért Mózes az ő ipa * beszédének, és mind azokat cselekedé a mellyeket mondott vala.

25. És választa Mózes az egész Izráelből erős féjfiakat, és Fejedelmekké tevé azokat a nép között, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.

26. Kik a nép között mindenkor ítételet tesznek vala: a nehéz dolgokat Mózesre viszik, a kis dolgokat ők ítélik vala meg.

27. Elbocsátá pedig Mózes az ő ipát, és elméne az ő lakó földébe.