16. RÉSZ.

Az Izráel fijainak Istentől fürjek adatnak: Ismét Manna.

Elimből pedig elmenvén az Izráel fijainak minden sokaságok, juta a Sin pusztájába, melly Elim között és Sinai között vagyon, a második hóünapnak tizenötödik napján, annakutánna hogy Egyiptomból kijöttek vala.

2. És zúgolódék az Izráel fijainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.

3. Kiknek mondának az Izráel fijai: Vajha az Úr keze által emésztettünk volna meg az Egyiptom földében, mikor a fazék hús mellett ülünk vala, és mikor elég kenyeret eszünk vala, mert kihoztatok minket e pusztába, hogy mind e sokaságot megölnétek éhséggel.

4. s monda az Úr Mózesnek: Ímé én adok néktek kenyeret mennyből, és menjen ki a nép és szedjen abban minden nap egy napra valót, hogy kísértsem meg őket, ha járnak-é az én törvényemben vagy nem.

5. Hatodnapon pedig annyit készítsenek bévinni az eledelben, hogy kétannyi legyen az, mint a mennyit minden napra visznek.

6. Monda annakokáért Mózes és Áron az Izráel minden fijainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Egyiptomból.

7. És reggel meglátjátok az Úrnak dicsőségét: mert meghalélotta ő az Úr ellen való zúgolódástokat: Mert mi micsodák vagyunk, hogy mi ellenünk zúgolódtok?

8. És monda Mózes: Mikor az Úr adánd néktek az estve húst ennetek, és reggel kenyeret: hogy bételjetek, akkor bizonyságot tészen, hogy hallotta az Úr a ti zúgolódásitokat, mellyekkel ő ellene zúgolódtatok. Mert mi micsodák vagyunk? Nem mi ellenünk vagynak a ti zúgolódásitok, hanem az Úr ellen.

9. És monda Mózes Áronnak: Mond meg az Izráel fijainak minden gyülekezetének: Menjetek az Úr eleibe, mert meghallotta a ti zúgolódásaitokat.

10. És mikor szólana Áron az Izráel fijai minden gyülekezetének, tekintenék a puszta felé, és ímé az Úrnak dicsőségét láták a felhőben.

11. Mert szólott vala az Úr Mózesnek illyenképen:

12. Hallottam az Izráel fijainak zúgólódásait, szólj nékik illyen módon: A két estve között esztek húst, és reggel megelégíttettek kenyérrel, és megtudjátok, hogy én vagyok a t Uratok Istenetek.

13. Estve annakokáért, fürjek jövének fel, annyira hogy a tábort ellepnék, reggel pedig harmat szálla alá a tábor körűl.

14. És mikor a harmat szállás megszünt volna, * ímé vala a pusztának színén apró gömgölyeg, apró mint a dara a földön.

15. Mellyet mikor láttak volna az Izráel fijai, mondának egymásnak: Mán ez, mert nem tudják vala mi volna. Monda azért Mózes nékik: Ez a * kenyér, mellyet az Úr ád néktek ételtekre.

16. E pedig a mit az Úr parancsolt: kiki mind szedjen abban annyit a mennyit megehetik, minden főre egy Gómerrel a ti hozzátok tartozó lelkeiteknek száma szerint, minden ember szedjen azoknak szükségekre, kik az ő sátorában vagynak.

17. És a képen cselekedének az Izráel fijai; és szedének némelly többet, némelly kevesebbet.

18. Azután megmérik vala a Gómerrel, és nem vala * több azé, a ki sokat szedeett vala, sem pedig kevesebb azé, a ki keveset szedett vala: hanem mindené annyi vala, a mennyivel megéri vala.

19. És monda Mózes nékik: Senki abban más napra semmit ne hagyjon.

20. És nem engedének Mózesnek, mert némellyek hagyának abban reggelre, és féreg terme benne, és megbüszhödék; azért megharagvék azok ellen Mózes.

21. Szedék annakokáért azt minden napon reggel, a mennyit minden megehetik vala: mert minekutánna a nap felmelegedik vala, elolvad vala.

22. Hatodnapon pedig két anyi kenyeret szednek vala, minden főre két Gómerrel; és eljövének a Gyülekezetnek Fejedelmei mindnyájan és megmondák azt Mózesnek.

23. És monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: Az Úrnak tisztességére szenteltetett szent Szombatnak nyugalma vagyon holnap, * a mi kenyeret sütnétek, süssétek meg: és a mit főznétek, főzzétek meg ma: minden pedig, a mi megmarad hatodnapon, el tegyétek magatoknak azt a hetednapi szükségtekre.

24. És eltészik vala a maradékot más napra, a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödött meg, sem pedig féreg nem volt benne.

25. És monda Mózes: Egyétek meg ma azt, mert ma az Úrnak Szombatja vagyon: ma nem találjátok azt a mezőn.

26. Hat napon szedjétek azt: hetednapon Szombat vagyon, nem találtok akkor.

27. És lőn hetednapon, mikor némellyek a nép közzűl kimentek volna, hogy szednének Mánt, nem találának.

28. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megőrizni az én parancsolatimat és törvényimet?

29. Vegyétek eszetekbe, hogy az Úr rendelte néktek a Szombatot, és ő azért ád néktek hatodnapon két napra való kenyeret; minden ember azért otthon legyen, senki az ő helyéből ki nem menjen hetednapon.

30. És nyugoszik vala a nép hetednapon.

31. Nevezé pedig azt az Izráel háza Mánnak: melly ollyan vala * mint a kóriándromnak magva, fehér, és ollyan ízű, mint a mézes pogácsa.

32. És monda Mózes: Ez az íge, mellyet az Úr parancsolt: tölts meg egy Gómert a Mannával, hogy megtartassék az a ti utánnatok valóknak, hogy lássák a kenyeret, mellyel tartottalak titeket a pusztában, minekutánna kihoztalak titeket Égyiptom földéből.

33. És monda Mózes Áronnak: Végy egy edényt, és egy teljes Gómer Mánt töts abba, és tedd el azt az Úr eleibe, hogy megtartassék az az utánnatok valóknak.

34. A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron az Isten jelenvaló voltának Bizonysága előtt, hogy az megtartatnék.

35. Az Izráel fijai pedig evének Mannát negyven esztendeit, míg a lakott földre jutának, * mellyben lakniok kell vala. Mannát evének mind addig, míg a Kanaán földének határába jutának.

36. A Gómer pedig az Efának tizedrésze.