14. RÉSZ.

Kergettetések az Izráel fijainak az Égyiptombeliektől és megszabadulások.

Szóla pedig az Úr Mózesnek, ezt mondván:

2. Szólj az Izráel fijainak, hogy térülvén az útból, szálljanak meg Pihakhiróth előtt Migdol között és a tenger között, Báálczéfon ellenében: és az ellenében járjatok tábort a tenger mellett.

3. És azt kezdi mondani Faraó az Izráel fijai felől: Eltévelyedtek e földön, a puszta körűlfogta őket.

4. És megkeményitem Faraónak szívét, és utánnok megyen nékik; megdicsőittetem Faraóban és minden ő seregeiben; és megtudják az Égyiptombeliek hogy én vagyok az Úr: és úgy cselekedének.

5. Megmondák azért az Égyiptomi Királynak, hogy a nép ugyan futva menne: és megfordula Faraónak és az ő szolgáinak szívek a nép ellen, és mondanák: Mit cselekedénk hogy elbocsátánk az Izráelt, hogy ne szolgálna nékünk.

6. Elkészíté azért az ő szekerét, és mellé vevé a népét.

7. Vőn annakfelette mellé hatszáz választott szekereket, és Égyiptomnak minden szekereit: és mind azokon rendele hadnagyokat.

8. És mekeményíté az Úr az égyiptombeli Faraó Királynak szívét, és utánnok méne az Izráel fijainak; az Izráel fijai pedig mennek vala nagy * hatalommal.

9. És * az Égyiptombeliek utánnok menvén, elérék őket a hol a tenger mellett megszállottak vala, Faraó szekerének minden lovai, lovagjai, és az ő serege Pihakhiróth mellett Báálczéfon ellenében.

10. És mikor Faraó elközelitett volna, felemelék az Izráel fijai az ő szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek utánnok menvén valának; és mikor felette igen megrémültek volna, kiáltanák az Izráel fijai az Úrhoz.

11. És mondának Mózesnek: A vagy nem voltak é Égyiptomban koporsók, hogy minket ide hozták hogy meghalnánk e pusztában? Mit cselekedél velünk hogy kihoztál minket Égyiptomból?

12. A vagy nem ez-é a mit mondunk vala néked Égyiptomban, mikor azt mondjuk vala: Hagyj békét nékünk, hogy szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert jobb volt volna nékünk szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint e pusztában meghalnunk

13. És monda Mózes a népnek: Ne féljetek, legyetek veszteségben, és nézzétek az Úrnak * szabadítását, mellyet ma cselekszik veletek; mert a melly Égyiptombelieket ma láttatok, soha többé azokat nem látjátok.

14. Az Úr hadakozik ti érettetek: ti legyetek veszteségben.

15. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz én hozzám? Szólj az Izráel fijainak hogy induljanak el.

16. Te pedig emeld fel a te vessződet, és nyujtsd ki a te kezedet a tengerre, és azt válaszd kétfelé, és menjenek bé az Izráel fijai a tenger közepibe a szárazon.

17. Én pedig, imé én megkeményítem az Égyiptombelieknek szíveket; és bémennek ő utánnok, és megdicsőittetem Faraóban, és minden ő seregében, szekereiben és lovagjaiban.

18. És megtudják az Égyiptombeliek hogy én vagyok az Úr, minekutánna megdicsőittetem Faraóban, az ő szekereiben és lovagjaiban:

19. Elméne annakokáért az Istennek Angyala, * ki az Izráel tábora előtt megyen vala, és a sereg után kezde menni: és a felhőnek oszlopa is melly # előttök jár vala, elméne; és a sereg után álla.

20. És álla az Égyiptombelieknek és az Izráelnek tábora közzé: és amazoknak volt homályos felhő és seetétség, ezeknek pedig az éjszakát megvilágosítja vala, annyira hogy az egész éjszaka egymáshoz nem közelítettek.

21. És felemelé Mózes az ő kezét a tengerre, és az Úr napkeleti erős szélnek mind egész éjszaka való fuvásával a tengert elhajtá, és a tengert megszáraztá, minekutánna a tengernek vizei ketté * váltak volna.

22. Bémenének * annakokáért az Izráel fijai a szárazon a tengerbe; és a vizek nékik mind jobbkezek felől mind balkezek felől valának úgymint kőfalak.

23. És az Égyiptombeliek követvén őket, utánnok menének a tengerbe, Faraónak minden lovai, szekerei és lovagjai.

24. Hajnalkor pedig tekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a tűznek és felhőnek oszlopából, és megrontá az Égyiptombeliek táborát.

25. És elvevé az ő szekerek kerekeinek forgását, hogy nehezen mehetnének, és mondanák az Égyiptombeliek: Fussunk el az Izráel előtt: mert az Úr hadakozik ő érettek az Égyiptombeliek ellen.

26. És monda az Úr Mózesnek: Emeld fel a te kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek meg az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre, és lovagjaikra.

27. És felemelé Mózes az ő kezét a tengerre, és megtére a tenger reggel az ő elébbi állapotjára. Az Égyiptombeliek futnak vala a víznek eleibe: de az Úr bérekeszté őket a tengerbe.

28. Megtérének * azért a vizek, és elboríták a szekereket, a lovagokat, és Faraónak minden seregeit, mellyek ő utánnok bémentek vala a tengerbe: csak egy sem marada bennek.

29. De az Izráel fijai szárazon járának a tenger közepében, és a vizek nékik mind jobbfelők, mind balfelől valának kőfal gyanánt.

30. És megszabaditá azon a napon az Úr Izráelt az Égyiptombeliek kezéből: és látá az Izráel a megholt Egyiptombelieket a tengerparton.

31. Látá annak felette az Izráel az Úrnak nagy hatalmasságát, mellyet cselekdék az Égyiptombeliek ellen: és félé a nép az Urat, és hivének az Úrnak és Mózesnek az ő szolgájának.