14. RÉSZ.
Kergettetések az Izráel fijainak az Égyiptombeliektől és
megszabadulások.
Szóla pedig az Úr Mózesnek, ezt mondván:
2. Szólj az Izráel fijainak, hogy térülvén az útból, szálljanak meg
Pihakhiróth előtt Migdol között és a tenger között, Báálczéfon ellenében: és az
ellenében járjatok tábort a tenger mellett.
3. És azt kezdi mondani Faraó az Izráel fijai felől: Eltévelyedtek
e földön, a puszta körűlfogta őket.
4. És megkeményitem Faraónak szívét, és utánnok megyen nékik;
megdicsőittetem Faraóban és minden ő seregeiben; és megtudják az Égyiptombeliek
hogy én vagyok az Úr: és úgy cselekedének.
5. Megmondák azért az Égyiptomi Királynak, hogy a nép ugyan futva
menne: és megfordula Faraónak és az ő szolgáinak szívek a nép ellen, és
mondanák: Mit cselekedénk hogy elbocsátánk az Izráelt, hogy ne szolgálna
nékünk.
6. Elkészíté azért az ő szekerét, és mellé vevé a népét.
7. Vőn annakfelette mellé hatszáz választott szekereket, és
Égyiptomnak minden szekereit: és mind azokon rendele hadnagyokat.
8. És mekeményíté az Úr az égyiptombeli Faraó Királynak szívét, és
utánnok méne az Izráel fijainak; az Izráel fijai pedig mennek vala nagy *
hatalommal.
9. És * az Égyiptombeliek utánnok menvén, elérék őket a hol a
tenger mellett megszállottak vala, Faraó szekerének minden lovai, lovagjai, és
az ő serege Pihakhiróth mellett Báálczéfon ellenében.
10. És mikor Faraó elközelitett volna, felemelék az Izráel fijai az
ő szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek utánnok menvén valának; és mikor felette
igen megrémültek volna, kiáltanák az Izráel fijai az Úrhoz.
11. És mondának Mózesnek: A vagy nem voltak é Égyiptomban koporsók,
hogy minket ide hozták hogy meghalnánk e pusztában? Mit cselekedél velünk hogy
kihoztál minket Égyiptomból?
12. A vagy nem ez-é a mit mondunk vala néked Égyiptomban, mikor azt
mondjuk vala: Hagyj békét nékünk, hogy szolgáljunk az Égyiptombelieknek, mert
jobb volt volna nékünk szolgálnunk az Égyiptombelieknek, hogynem mint e
pusztában meghalnunk
13. És monda Mózes a népnek: Ne féljetek, legyetek veszteségben, és
nézzétek az Úrnak * szabadítását, mellyet ma cselekszik veletek; mert a melly
Égyiptombelieket ma láttatok, soha többé azokat nem látjátok.
14. Az Úr hadakozik ti érettetek: ti legyetek veszteségben.
15. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz én hozzám? Szólj az
Izráel fijainak hogy induljanak el.
16. Te pedig emeld fel a te vessződet, és nyujtsd ki a te kezedet a
tengerre, és azt válaszd kétfelé, és menjenek bé az Izráel fijai a tenger
közepibe a szárazon.
17. Én pedig, imé én megkeményítem az Égyiptombelieknek szíveket;
és bémennek ő utánnok, és megdicsőittetem Faraóban, és minden ő seregében,
szekereiben és lovagjaiban.
18. És megtudják az Égyiptombeliek hogy én vagyok az Úr,
minekutánna megdicsőittetem Faraóban, az ő szekereiben és lovagjaiban:
19. Elméne annakokáért az Istennek Angyala, * ki az Izráel tábora
előtt megyen vala, és a sereg után kezde menni: és a felhőnek oszlopa is melly
# előttök jár vala, elméne; és a sereg után álla.
20. És álla az Égyiptombelieknek és az Izráelnek tábora közzé: és
amazoknak volt homályos felhő és seetétség, ezeknek pedig az éjszakát
megvilágosítja vala, annyira hogy az egész éjszaka egymáshoz nem közelítettek.
21. És felemelé Mózes az ő kezét a tengerre, és az Úr napkeleti
erős szélnek mind egész éjszaka való fuvásával a tengert elhajtá, és a tengert
megszáraztá, minekutánna a tengernek vizei ketté * váltak volna.
22. Bémenének * annakokáért az Izráel fijai a szárazon a tengerbe;
és a vizek nékik mind jobbkezek felől mind balkezek felől valának úgymint
kőfalak.
23. És az Égyiptombeliek követvén őket, utánnok menének a tengerbe,
Faraónak minden lovai, szekerei és lovagjai.
24. Hajnalkor pedig tekinte az Úr az Égyiptombeliek táborára a
tűznek és felhőnek oszlopából, és megrontá az Égyiptombeliek táborát.
25. És elvevé az ő szekerek kerekeinek forgását, hogy nehezen
mehetnének, és mondanák az Égyiptombeliek: Fussunk el az Izráel előtt: mert az
Úr hadakozik ő érettek az Égyiptombeliek ellen.
26. És monda az Úr Mózesnek: Emeld fel a te kezedet a tengerre,
hogy a vizek térjenek meg az Égyiptombeliekre, az ő szekereikre, és
lovagjaikra.
27. És felemelé Mózes az ő kezét a tengerre, és megtére a tenger
reggel az ő elébbi állapotjára. Az Égyiptombeliek futnak vala a víznek eleibe:
de az Úr bérekeszté őket a tengerbe.
28. Megtérének * azért a vizek, és elboríták a szekereket, a
lovagokat, és Faraónak minden seregeit, mellyek ő utánnok bémentek vala a
tengerbe: csak egy sem marada bennek.
29. De az Izráel fijai szárazon járának a tenger közepében, és a
vizek nékik mind jobbfelők, mind balfelől valának kőfal gyanánt.
30. És megszabaditá azon a napon az Úr Izráelt az Égyiptombeliek
kezéből: és látá az Izráel a megholt Egyiptombelieket a tengerparton.
31. Látá annak felette az Izráel az Úrnak nagy hatalmasságát,
mellyet cselekdék az Égyiptombeliek ellen: és félé a nép az Urat, és hivének az
Úrnak és Mózesnek az ő szolgájának.