13. RÉSZ.

Az elsőszülötteknek felszenteltetése: a gyermekeknek a szabadulásról taníttatása; az Izárel fijainak útai.

Szóla az Isten ismét Mózesnek és monda:

2. Minden * elsőszülöttet nékem szentelj, valami megnyitja az ő annyának méhét az Izráel fijai között, akár az emberek, akár a barmok közzűl, enyim az.

3. Monda azért Mózes a népnak: Megemlékezzetek e napról, mellyen Égyiptomból, a szolgálatnak házából kijöttetek. Mert hatalmas kézzel hozott ki onnét titeket az Úr: És ne egyetek kovászos kenyeret.

4. Ma mentek ki Égyiptomból, az Abib nevű hónapban.

5. Mior pedig bévijénd titeket az Úr a Kananeusoknak, Khitteusoknak, Emoreusoknak, Khiveusoknak és Jebuzeusoknak földökre, mellyről megesküdt a ti atyáitoknak, hogy azt néktek adja, téjjel és mézzel folyó földet, ebben a hónapban cselekdjétek e czeremóniát.

6. Hét napon egyél kovász nélkűl való kenyereket, a heted napon az Úrnak szent innepe vagyon.

7. Kovásztalan kenyeret hét napon egyetek, és ne láttassék ki köztetek kovászos kenyér, se pedig mind az egész te határodban ne találtassék kovász.

8. És a te fijadnak azona napon megbeszéljed, ezt mondván: Azért cselekedjük ezt, hogy megemlékezzünk arról, a mit az Úr cselekdett én velem, mikor kijőnek Égyiptomból.

9. És legyen az néked mintegy kezeden való jegyűl, és emlékezetűl a te szemeid előtt, hogy az Úrnak törvénye legyen a te szádban, hogy hatalmas kéz által hozott ki az Úr téged Égyiptomból.

10. És megtartsad a rendelést minden esztendőben, az ő idejében.

11. És mikor bévijénd tégedet az Úr a Kanaeusoknak földökre, a miképen megesküdt néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja.

12. Akkor, * valami az ő annyának méhét megnyitja, az Úrnak kiválasszad, és minden baromnak, a melly tiéd, az első fijai, tudniillik a hímek, az Úré legyenek.

13. A szamárnak minden első fiját megváltsad egy kecskefiún, hogyha meg nem váltod, szegd meg a nyakát: az embernek pedig elsőszülöttét a te fijaid között megváltsad.

14. Mikor pedig a te fijad téeged másodnapon kérdénd, mondván: Mi dolog ez? Azt mondjad néki: Nagy hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Égyiptomból, a szolgálatnak házából.

15. És mikor Faraó megkeményítette volna magát, hogy minket el ne bocsátana, megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, az embernek elsőszülöttétől fogva, mind a baromnak elsőfajzásáig; annakokáért adok az Úrnak minden elsőszülött hímet: az én fijaimnak pedig elsőszülöttét megváltom.

16. És legen mintegy kezeden való jegyűl, és homlokon függő gyanánt a te szemeik előtt, mert hatalmas kéz által hozott ki minket az Úr Égyiptomból.

17. És mikor kibocsátotta volna Faraó a népet, nem vivé az Isten őket a Filiszteusok földének útára, mivelhogy közel vala: mert az Isten ezt gondolja vala, netalán megbánja a nép, hogy Égyiptomból kijött, ha látándja a hadat, és hátra térnek Égyiptomba.

18. Annakokáért vivé az Isten a népet a veres tenger pusztájának kerengő után, és fegyveres kézzel jövének ki az Izráel fijai Égyiptom földéből.

19. Elvivé Mózes a József csontjait is vele: mert megesketvén megeskette vala az Izráel fijait, mondván: * Az Isten meglátogatván meglátogat titeket: és az én tetemimet felvigyétek innét veletek.

20. Elmenvén * azért Sukhótból, tábort járának Ethámban a pusztának végében.

21. És az Úr megyen vala előttök nappal * felhőnek oszlopában, hogy vezérlené őket az úton: éjjel pedig tűznek oszlopában, hogy világosságot szerzene nékik, hogy éjjel és nappal mehetnének.

22. Nem távozott el a felhőnek oszlopa nappal, sem a tűznek oszlopa éjjel a nép elől.