11. RÉSZ.
Elvégezése a Mózes tizenegyedik dolgának Faraónál.
Mert mondotta vala az Úr Mózesnek: Még egy csapást hozok Faraóra és
Égyiptomra, azután elbocsát titeket inné: és mikor elbocsát, ugyan kénszerít
hogy elmenjetek.
2. Szólj most a népnek füleibe, hogy ki-ki mind kérjen * az ő
barátjától és minden asszony az ő asszonybarátjától ezüst edényeket és arany
edényeket.
3. És kedvessé tevé az Úr a népet az Égyiptombeliek előtt. Mózes is
nagy becsületes ember vala Égyiptom földén a Faraó szolgái előtt, és a község
előtt.
4. És monda Mózes Faraónak: Ezt mondja az Úr: Mikor éjfélkor
lejénd, én általmegyek egész Égyiptomnak földén.
5. És meghal minden elsőszülött Égyiptomnak földén, Faraónak
elsőszülettétől fogva, ki ül az ő királyszékiben, mind a malom hajtó
szolgálóleány elsőszülöttéig, és minden oktalan állatoknak első fajzások
meghal.
6. És lészen nagy kiáltás egész Égyiptomnak földén, mellyhez
hasonló nem volt, és nem lészen.
7. De az Izráelnek minden fijai ellen csak az eb sem mozdítja az ő
nyelvét, sem az ember ellen, sem a barom ellen: hogy megtudjátok hogy
különbséget tett Isten az Égyiptombeliek között, és az Izráel között.
8. És mind ezek, a te szolgáid én hozzám jőnek, és én előttem
meghajolnak, mondván: Eredj ki * te, és mind a nép melly hozzád hallgat. azután
kimegyek. És kiméne Faraó elől nagy haraggal.
9. Miképen megmondotta vala az Úr Mózesnek: Nem hallgatja meg Faraó
a ti szótokat, hogy megsokasítsam az én csudáimat Égyiptomnak földén.
10. És e képen noha Mózes és Áron ezeket a csudákat tették volna a
Faraó előtt; mindazáltal megkeményíté az Úr Faraónak szívét, annyira hogy el ne
bocsátaná az Izráel fijait az ő földéből.