8. RÉSZ.

Negyedik, ötödik és hatodik dolga Mózesnek Faraónál.

És monda az Úr Mózesnek: Eredj bé Faraóhoz és mond meg néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljon nékem.

2. Hogyha el nem akarod bocsátani, ímé én megverem minden te határodat békákkal.

3. És a folyóvíz békákkal foly, és felmenek és bémennek a te házadba, hálóházadba, és ágyadra, a te szolgáidnak házokba, a te népednek házokba, a te sütőkemenczéidbe, a te tésztádba.

4. Mind te reád és a te népedre, s mind a te szolgáidra támadnak e békák.

5. És monda az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Nyujtsd ki kezedet a te vessződdel a folyóvizekre, patakokra, a tókra, és hozz békákat Égyiptom földére.

6. És kinyujtá az ő kezét Áron Égyiptomnak vizeire és jövének ki békák, és ellepék Égyiptom földét.

7. És a bölcsek is hasonlóképen cselekedének az ő varázslásokkal; és hozának békákat Égyiptom földére.

8. És hívatván Faraó Mózest és Áront, monda: Kérjétek az Urat hogy vegye el rólam és az én népemről a békákat; és elbocsátom a népet hogy áldozzanak az Úrnak.

9. És monda Mózes Faraónak: Dicsekedjél én felettem, és mond meg mikorra imádkozzam éretted, és a te szolgáidért, és a te népedért, hogy elvétessenek a békák tőled és a te házaidtól; és csak a folyóvízben maradjanak.

10. Felele Faraó: Holnapra. És monda Mózes: Legyen a te beszéded szerint: hogy megtudjad, hogy nincsen ollyan Isten mint a mi Urunk Istenünk.

11. És eltávoznak a békák tőled, a te házaidtól, szolgáidtól, és a te népedtől: és csak a folyóvizben maradnak.

12. Kiméne azért Mózes és Áron Faraótól: és kiálta Mózes az Úrhoz, hogy elvenné a békákat, mellyeket Faraóra bocsátott vala.

13. És cselekedék az Úr Mózesnek beszéde szerint, és kihalának a békák a házakból, falukból és mezőkből.

14. És rakásra hányák azokat és a föld elbüszhödék.

15. Mikor pedig Faraó látta volna hogy megszabadult volnla, megkeményité az ő szívét, és nem engede nékik: miképen az Úr mondotta vala.

16. És monda az Úr Mózesnek: mondjad Áronnak: Nyujtsd ki a te vessződet, és sujtsd meg a földnek porát, és változik tetvekké egész Égyiptom földén.

17. Kik a képen cselekedének: mert Áron kinyujtá kezét az ő vesszejével, és megsujtá a földnek porát: és lőnek tetvek az emberekben és barmokban: a földnek minden pora változék tetvekké egész Égyiptom földén.

18. A bölcsek is hasonlóképen cselekedének az ő varázslások által hogy tetveket hoznának ki a földből; de nem mívelheték. Valának azért etvek az emberekben és a barmokban.

19. Mondanák azért a bölcsek Faraónak: Isteni hatalom ez. És megkeményíté magát a Faraó szíve, és nem hallá meg azoknak beszédeket: miképen az Úr megmondotta vala.

20. Monda azért az Úr Mózesnek: Kelj fel reggelj és álj Faraó eleibe, (ímé a vizek mellé megyen ki) és ezt mondjad néki: Ezt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljon nékem.

21. Mert ha el nem bocsátándod az én népemet, ímé én bocsátok terád, a te szolgáidra, és a te népedre, és a te házaidra mindenféle ártalmas bogarakat, és bételnek az Egyiptombelieknek házaik mindenféle bogarakkal, a föld is, a mellyen ők vagynak.

22. És megválasztom azon a napon a Gósen földét mellyen az én népem lakik, hogy ne legyen ott semmi ártalmas bogár; hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr mind e széles földön.

23. És választást tészek az én népem között: holnap lészen e jelenség.

24. És a képen cselekedék az Úr: mert jöve mindenféle ártalmas bogaraknak neme Faraó házára, az ő szolgáinak házokra, és egész Egyiptom földére, és a föld megvesze a sokféle ártalmas bogarak miatt.

25. Hivatá azért Faraó Mózest és Áront, és monda: Menjetek el, áldozzatok a Istenteknek ezen a földön.

26. És monda Mózes: Nem illik hogy úgy cselekedjünk: mert mi az Egyiptombeliek előtt utálatos, azt áldoznánk a mi Urubjbak Istenünknek: hogyha pedig azt áldoznánk ő előttök a mitől ők iszonyodnak, avagy nem megköveznének-é minket?

27. Harmadnapi * járó füldre megyünk a pusztába, és áldozunk a mi Urunknak Istenünknek, a mint parancsolta nékünk.

28. És monda Faraó: Én elbocsátlak titeket, hogy áldozzatok a ti Uratoknak Istenteknek a pusztában, de messzebb ne menjetek: imádkozzatok ém érettem.

29. Felele Mózse: Ímé és kimegyek te tőled, és lérem a Jehovát, és eltávozik minden ártalmas bogár Faraótól az ő szolgáitól és az ő népétől holnap, többé meg ne csúfoljon Faraó, el nem bocsátván a népet, hogy áldozzék az Úrnak.

30. És kiméne Mózes Faraótól, és könyörge az Úrnak.

31. És cselekedék az Úr a Mózes beszéde szerint; és elvőn Faraóról, az ő szolgáiról és az ő népéről minden ártalmas bogarakat, és csak egy sem marada.

32. És megkeményíté Faraó az ő szívét ez uttal is, és nem bocsátá el a népet.