7. RÉSZ.
Második és harmadik dolgai Mózesnek Faraónál.
És monda az Úr Mózesnek: Ímé Isten képébe * állattalak téged Faraó
eleibe, Áron pedig a te atyádfia, legyen te szószólód.
2. Te mond meg mind azokat a mellyeket én parancsolándok néked;
Áron pedig a te atyádfia mondja meg azokat Faraónak, hogy bocsássa el az Izráel
fijait az ő földéből.
3. Én pedig * megkeményítem Faraónak szívét, és megsokasítom az én
jeleimet és csudáimat Égyiptomnak földén.
4. És nem hallgatja meg a ti beszédeteket Faraó, és kinyujtom az én
kezemet Égyiptomra: kihozom az én seregimet, az én népemet az Izráel fijait
Égyiptomnak földéből nagy ítéletek által.
5. És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, mikor
kinyujtándom az én kezemet Égyiptomra és kivijéndem az Izráel fijait ő
közzűlök.
6. Annakokáért Mózes és Áron a képen cselekedének, a mint
parancsolta vala nékik az Úr.
7. Mózes pedig nyolczvan esztendős vala, Áron nyolczvanhárom
esztendős, mikor Faraónak szóltak.
8. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak illyenképen:
9. Mikor Faraó szólánd néktek illyen módon: mutassatok valami
csudát; Akkor ezt mondjad Áronnak: Vegyed a te vessződet, és vesd el Faraó
előtt, és változik kígyóvá.
10. Beméne azért Mózes és Áron Faraóhoz, és ugy cselekedének a mint
az Ur parancsolta vala: Elveté Áron az o vesszejét Faraó elott, és az szolgáit
elott, és változik kígyóvá.
11. Hívatá pedig Faraó is a bölcseket és varzáslókat, és * azok is
az Égyiptomnak bölcsei az ő varázslások által a képen cselekedének.
12. Mert elveté mindenik az ő vesszejét, és változának a vesszők
kígyókká: de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejeket.
13. És megkeményíté magát a Faraó sz1ve, és nem engede nékik, a
mint az Úr mondotta vala.
14. Monda azért az Úr Mózesnek: Megkeményedett a Faraó szíve, nem
akarja e népet elereszteni.
15. Eredj Faraóhoz reggel, ímé a vizek mellé megyen ki, és állj ő
eleibe a folyóvíznek partjára, és a vesszőt melly kígyóvá változott vala,
vegyed kezedbe.
16. És ezt mondjad néki: A Zsidóknak Ura Istene küldött engemet te
hozzád e parancsolattal: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a
pusztában, és ímé ez ideig nem engedtél.
17. Ezt mondja azért az Úr: Ezen tudod meg hogy én vagyok az Úr:
Ímé én megsujtom az én kezemben való vesszővel a folyóvizet, és változik vérré.
18. És a folyóvízben való hal meeghal, és a folyóvíz büdös lészen:
És az Égyiptombeliek irtódzanak a folyóvíztnek italától.
19. Monda azért az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Vegyed a te
vessződet, és nyujsd ki a te kezedet Égyiptomnak vizeire, azoknak folyóvizeire,
patakira, tavaira, és minden vizállásira, és vérré változnak: És lészen
véregész Égyiptom földén, mind fa, mind kő edényekben.
20. És a képen cselekedének Mózes és Áron, mint az Úr parancsolta
vala nékik. És felemelvén a vesszőt, megsujtá Faraó előtt, és az ő szolgái
előtt a folyóvizet és változának mind a vizek a folyóvízben vérré.
21. A hal pedig a folyóvízben meghala, és büdös lőn a folyóvíz,
annyira hogy az Égyiptombeliek a folyóvízből nem ihattak: és mind az egész
Égypitom földén vér vala.
22. Az Égyiptombeli bölcsek is azonképen cselekedének az ő
varázslásokkal, és mekeményíté magát Faraó szíve, hogy ne hallgatna azokhoz, a
mint az Úr szólott.
23. És elfordula Faraó és méne házába, és semmit nem gondola ezzel
is.
24. Az Égyiptombeliek pedig ásának kútakat a folyóvíz körül hogy
innának; mert nem ihatják vala a folyóvizet.
25. És hét napig tarta az Úrnak ostroa a folyóvízen.