7. RÉSZ.

Második és harmadik dolgai Mózesnek Faraónál.

És monda az Úr Mózesnek: Ímé Isten képébe * állattalak téged Faraó eleibe, Áron pedig a te atyádfia, legyen te szószólód.

2. Te mond meg mind azokat a mellyeket én parancsolándok néked; Áron pedig a te atyádfia mondja meg azokat Faraónak, hogy bocsássa el az Izráel fijait az ő földéből.

3. Én pedig * megkeményítem Faraónak szívét, és megsokasítom az én jeleimet és csudáimat Égyiptomnak földén.

4. És nem hallgatja meg a ti beszédeteket Faraó, és kinyujtom az én kezemet Égyiptomra: kihozom az én seregimet, az én népemet az Izráel fijait Égyiptomnak földéből nagy ítéletek által.

5. És megtudják az Égyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, mikor kinyujtándom az én kezemet Égyiptomra és kivijéndem az Izráel fijait ő közzűlök.

6. Annakokáért Mózes és Áron a képen cselekedének, a mint parancsolta vala nékik az Úr.

7. Mózes pedig nyolczvan esztendős vala, Áron nyolczvanhárom esztendős, mikor Faraónak szóltak.

8. És monda az Úr Mózesnek és Áronnak illyenképen:

9. Mikor Faraó szólánd néktek illyen módon: mutassatok valami csudát; Akkor ezt mondjad Áronnak: Vegyed a te vessződet, és vesd el Faraó előtt, és változik kígyóvá.

10. Beméne azért Mózes és Áron Faraóhoz, és ugy cselekedének a mint az Ur parancsolta vala: Elveté Áron az o vesszejét Faraó elott, és az szolgáit elott, és változik kígyóvá.

11. Hívatá pedig Faraó is a bölcseket és varzáslókat, és * azok is az Égyiptomnak bölcsei az ő varázslások által a képen cselekedének.

12. Mert elveté mindenik az ő vesszejét, és változának a vesszők kígyókká: de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejeket.

13. És megkeményíté magát a Faraó sz1ve, és nem engede nékik, a mint az Úr mondotta vala.

14. Monda azért az Úr Mózesnek: Megkeményedett a Faraó szíve, nem akarja e népet elereszteni.

15. Eredj Faraóhoz reggel, ímé a vizek mellé megyen ki, és állj ő eleibe a folyóvíznek partjára, és a vesszőt melly kígyóvá változott vala, vegyed kezedbe.

16. És ezt mondjad néki: A Zsidóknak Ura Istene küldött engemet te hozzád e parancsolattal: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában, és ímé ez ideig nem engedtél.

17. Ezt mondja azért az Úr: Ezen tudod meg hogy én vagyok az Úr: Ímé én megsujtom az én kezemben való vesszővel a folyóvizet, és változik vérré.

18. És a folyóvízben való hal meeghal, és a folyóvíz büdös lészen: És az Égyiptombeliek irtódzanak a folyóvíztnek italától.

19. Monda azért az Úr Mózesnek: Mondjad Áronnak: Vegyed a te vessződet, és nyujsd ki a te kezedet Égyiptomnak vizeire, azoknak folyóvizeire, patakira, tavaira, és minden vizállásira, és vérré változnak: És lészen véregész Égyiptom földén, mind fa, mind kő edényekben.

20. És a képen cselekedének Mózes és Áron, mint az Úr parancsolta vala nékik. És felemelvén a vesszőt, megsujtá Faraó előtt, és az ő szolgái előtt a folyóvizet és változának mind a vizek a folyóvízben vérré.

21. A hal pedig a folyóvízben meghala, és büdös lőn a folyóvíz, annyira hogy az Égyiptombeliek a folyóvízből nem ihattak: és mind az egész Égypitom földén vér vala.

22. Az Égyiptombeli bölcsek is azonképen cselekedének az ő varázslásokkal, és mekeményíté magát Faraó szíve, hogy ne hallgatna azokhoz, a mint az Úr szólott.

23. És elfordula Faraó és méne házába, és semmit nem gondola ezzel is.

24. Az Égyiptombeliek pedig ásának kútakat a folyóvíz körül hogy innának; mert nem ihatják vala a folyóvizet.

25. És hét napig tarta az Úrnak ostroa a folyóvízen.