5. RÉSZ.
Első dolga Mózesnek Faraónál.
Annakutánna elmenének Mózes és Áron, és mondának Faraónak: Ezt
mondja az Izráelnek Ura Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy nékem innepet
szenteljenek a pusztában.
2. És monda Faraó: Kicsoda * az Úr, hogy engedjek az ő beszédének,
és elbocsássam az Izráelt? az Urat is nem esmérem, az Izráelt is nem bocsátom
el.
3. És mondának: A Zsidóknak Istene megjelent nékünk: kérünk engedd
meg hogy menjünk harmadnapi járó földre a pusztába, hogy áldozzunk a mi
Urunknak Istenünknek, hogy meg ne büntessen minket döghalállal vagy fegyverrel.
4. És monda azoknak az Égyiptom Királya: Óh Mózes és Áron, miért
késlelitek meg a népet az ő munkájokban? menjetek el dolgotokra.
5. Ezt is mondja vala Faraó: Mivelhogy a földnek népe sok, ahoz
való biztotokban vonszátok el a népet a munkától.
6. És parancsolá Faraó a napon a nép pallérinak és előttökjáróinak,
illyen módon.
7. Ennekutánna polyvát a népnek ne adjatok a téglacsináláshoz mint
ennekelőtte, ő magok menjenek el, és keressenek magoknak polyvát.
8. Mindazáltal a tégla számot, mellyet ennekelőtte csináltak, ugyan
reájok vessétek, azt le ne szállítsátok: mert hívalkodnak, és azért kiáltanak,
ezt mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.
9. Terheltessenek meg dolgotétellel a férjfiak, hogy abban legyenek
foglalatosok, és ne bízzanak hazugságnak beszédeiben.
10. Kimenének azért e népnek sarczoltatói és az ő előttökjárók, és
mondának a népnek illyen szókkal: Ezt mondja Faraó: Én nem adok néktek polyvát.
11. Ti magatok menjetek el, keressetek polyvát a hol találtok, mert
ugan nem kissebbíttetik meg semmivel a ti munkátok.
12. És eloszla a nép egész Égyiptomnak földén, hogy gyüjtenének
pozdorját a polyva helyébe.
13. És a pallérok kényszerítik vala őket ezt mondván: Végezzétek el
a ti munkátokat a mindennapi reátok vetett tégla számot az ő napján, mint
szinte mikor polyvát adtak.
14. És megverettetének az Izráel fijai előtt járók, kiket a Faraó
pallérai rendeltek vala azok előtt, és ezt mondják vala: Miért nem
teljesítettétek bé a reátok vetett tégla számot, sem tegnap, sem ma, mint
ennekelőtte?
15. Annakokáért elmenének az Izráel fijainak előttök járói, és
kiáltának Faraóra illyen módon: Miért cselekedel így a te szolgáiddal?
16. Polyvát nem adnak a te szolgáidnak, és azt mondják nékünk:
Csináljatok téglát: és ímé a te szolgáid verettetnek, maga a te népet bűnös
hogy polyvát nem adnak.
17. És monda Faraó: Csak hívalkodtok és henyéltek, azért mondjátok:
Menjünk el, áldozzunk az Úrnak:
18. Annakokáért menjetek el munkálódjatok, polyvát ugyan nem adnak;
a tégla számot pedig, mellyet reátok vetnek, béadjátok.
19. Mikor látták volna az Izráel fijainak előttök járói, hogy az ő
állapotjok nyomorúltul volna, mivelhogy azt mondanák, hogy a mindennapi reájok
vetett tégla szám semmiben alább ne szálljon.
20. Előtalálván Mózest és Áront, mikor amazok kijőnének Faraótol:
ellenek támadván.
21. Mondának nékik: Lássa meg az Úr a ti dolgotokat, és itélje meg,
kik minket útálatosokká tettetek Faraó előtt, és az ő szolgái előtt, és
fegyvert adátok az ő kezekbe hogy minket megölnének.
22. És Mózes az Úrhoz fordulván, monda: Uram, miért nyomorítád így
e népet? Miért küldöttél engemet ide?
23. Mert az időtől fogva hogy bémentem Faraóhoz, hogy a te nevedben
néki szólnék, e népet annál is inkább nyomorgatja: és te ugyan nem szabadítád
meg a te népedet.