5. RÉSZ.

Első dolga Mózesnek Faraónál.

Annakutánna elmenének Mózes és Áron, és mondának Faraónak: Ezt mondja az Izráelnek Ura Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy nékem innepet szenteljenek a pusztában.

2. És monda Faraó: Kicsoda * az Úr, hogy engedjek az ő beszédének, és elbocsássam az Izráelt? az Urat is nem esmérem, az Izráelt is nem bocsátom el.

3. És mondának: A Zsidóknak Istene megjelent nékünk: kérünk engedd meg hogy menjünk harmadnapi járó földre a pusztába, hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek, hogy meg ne büntessen minket döghalállal vagy fegyverrel.

4. És monda azoknak az Égyiptom Királya: Óh Mózes és Áron, miért késlelitek meg a népet az ő munkájokban? menjetek el dolgotokra.

5. Ezt is mondja vala Faraó: Mivelhogy a földnek népe sok, ahoz való biztotokban vonszátok el a népet a munkától.

6. És parancsolá Faraó a napon a nép pallérinak és előttökjáróinak, illyen módon.

7. Ennekutánna polyvát a népnek ne adjatok a téglacsináláshoz mint ennekelőtte, ő magok menjenek el, és keressenek magoknak polyvát.

8. Mindazáltal a tégla számot, mellyet ennekelőtte csináltak, ugyan reájok vessétek, azt le ne szállítsátok: mert hívalkodnak, és azért kiáltanak, ezt mondván: Menjünk el, áldozzunk a mi Istenünknek.

9. Terheltessenek meg dolgotétellel a férjfiak, hogy abban legyenek foglalatosok, és ne bízzanak hazugságnak beszédeiben.

10. Kimenének azért e népnek sarczoltatói és az ő előttökjárók, és mondának a népnek illyen szókkal: Ezt mondja Faraó: Én nem adok néktek polyvát.

11. Ti magatok menjetek el, keressetek polyvát a hol találtok, mert ugan nem kissebbíttetik meg semmivel a ti munkátok.

12. És eloszla a nép egész Égyiptomnak földén, hogy gyüjtenének pozdorját a polyva helyébe.

13. És a pallérok kényszerítik vala őket ezt mondván: Végezzétek el a ti munkátokat a mindennapi reátok vetett tégla számot az ő napján, mint szinte mikor polyvát adtak.

14. És megverettetének az Izráel fijai előtt járók, kiket a Faraó pallérai rendeltek vala azok előtt, és ezt mondják vala: Miért nem teljesítettétek bé a reátok vetett tégla számot, sem tegnap, sem ma, mint ennekelőtte?

15. Annakokáért elmenének az Izráel fijainak előttök járói, és kiáltának Faraóra illyen módon: Miért cselekedel így a te szolgáiddal?

16. Polyvát nem adnak a te szolgáidnak, és azt mondják nékünk: Csináljatok téglát: és ímé a te szolgáid verettetnek, maga a te népet bűnös hogy polyvát nem adnak.

17. És monda Faraó: Csak hívalkodtok és henyéltek, azért mondjátok: Menjünk el, áldozzunk az Úrnak:

18. Annakokáért menjetek el munkálódjatok, polyvát ugyan nem adnak; a tégla számot pedig, mellyet reátok vetnek, béadjátok.

19. Mikor látták volna az Izráel fijainak előttök járói, hogy az ő állapotjok nyomorúltul volna, mivelhogy azt mondanák, hogy a mindennapi reájok vetett tégla szám semmiben alább ne szálljon.

20. Előtalálván Mózest és Áront, mikor amazok kijőnének Faraótol: ellenek támadván.

21. Mondának nékik: Lássa meg az Úr a ti dolgotokat, és itélje meg, kik minket útálatosokká tettetek Faraó előtt, és az ő szolgái előtt, és fegyvert adátok az ő kezekbe hogy minket megölnének.

22. És Mózes az Úrhoz fordulván, monda: Uram, miért nyomorítád így e népet? Miért küldöttél engemet ide?

23. Mert az időtől fogva hogy bémentem Faraóhoz, hogy a te nevedben néki szólnék, e népet annál is inkább nyomorgatja: és te ugyan nem szabadítád meg a te népedet.