4. RÉSZ.

Mózes küldetik Égyiptomba. Áron melléje adatik.

Akkor felelvén Mózes, monda: Ímé nem hisznek nékem, sem az én beszédemnek nem engednek: mert azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

2. Monda azért néki az Úr: Micsoda az, a mi kezedben vagyon? felele Mózes: Vessző.

3. És monda az Úr: Vesd a földre azt. És elveté az t a földre, és változék kígyóvá: és Mózes elfutamodék előtte.

4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet, és fogd meg a farkát. Ki az ő kezét kinyújtván megfogá azt, és változék vesszővé kezében.

5. Hogy higyjék hogy mejelent néked az ő atyáiknak Ura Istene, az Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

6. Monda pedig ismét néki az Úr: Bocsássad a te kezedet kebeledbe, és bébocsátá kezét az ő kebelébe, és ismét kivoná kebeléből, és ímé az ő keze poklos vala mint a hó.

7. Monda annakfelette: Tegyed ismét kebeledbe a te kezedet: ki kebelébe tevé az ő kezét, és kivevé azt kebeléből, és ímé megtisztult vala mint egyéb teste.

8. És lészen, hogy ha nem hijéndenek néked, és nem engedének az első csuda beszédének, hisznek a második csuda beszédének.

9. És lészen, hogy ha nem hijéndenek e két jeelnségnek is, és nem engedéndenek a te beszédednek, akkor meríts vizet * a folyóvízből, és öncsed a szárazra. És változnak a vizek a földön vérré, a mellyeket merítettél a folyóvízből.

10. És monda Mózes az Úrnak. Kérlek Uram, ne küldj engemet oda: mert nem vagyok ékesen szóló, ez előtt sem voltam soha, sem pedig miolta a te szolgáddal beszélsz; hanem késedelmes vagyok a szólásra, mivelhogy bántatott az én nyelvem.

11. Kinek felele az Úr: Kicsoda teremtette az embernek száját? Avagy ki teszi az embert siketté, vagy némává, vagy látóvá, vagy vakká? avagy nem én-é, ki Úr vagyok?

12. Annakokáért menj el, és én lészek a te száddal, * és megtanítlak tégedet mit szólj.

13. És monda: Kérlek Uram küldjed azt, a kit illik küldened.

14. És felgerjede az Úrnak haragja Mózes ellen, és monda: Avagy * nem átyádfia-é tenéked a Lévi nemzetségéből való Áron? Tudom hogy ő ékesenszóló: és ímé ő néked elődbe # kijő, ki mihelyt meglát téged, örvendez szívében.

15. Te szólj néki, és adjad szájába e beszédeket, és én lészek a te száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket mit kelljen cselekednetek.

16. És ő szóljon te helyedben a népnek, és ő lészen néked szájad gyanánt, te pedig néki lészesz úgymint Isten gyanánt.

17. E vesszőt pedig vegyed kezedbe, mellyel csudákat tégy.

18. Elméne azért Mózes és megtére az ő ipához Jethróhoz, és monda néki: Kérlek engedd nékem hogy menjek el az én atyámfiaihoz Égyiptomba, és lássam meg ha még élnek. És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.

19. Mert azt mondotta vala az Úr Mózesnek Midiánban: Eredj el haza Égyiptomba: mert megholtak mind azok, kik téged halálra keresnek vala.

20. És felvevé Mózes az ő feleségét, és az ő fijait, és ülteté őket szamár hátára, és haza méne Égyiptomba, és elvivé Mózes az Isten * vesszejét is kezében.

21. És ezt is mondotta vala az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz hogy Égyiptomba haza menj, meglásd hogy mindazokat a csudákat mellyeket reád bíztam megmíveljed Faraó előtt; és * én megkeményítem az ő szívét, hogy ne bocsássa el a népet.

22. Ezt mondjad azért Faraónak: Ezt mondja az Úr: én fiam * és én elsőszülöttem az Izráel.

23. És én mondám néked: Bocsásd el az én elsőszülöttemet hogy szolgáljon nékem, és nem akarád őtet elbocsátani: annakokáért ímé én megölöm a te fijadat, a te elsőszülöttedet.

24. És lőn az őton, egy szálláson eleibe méne néki az Úr, és akarja vala * őtet megölni.

25. Czippora azért ragada egy éles kést, és elmetszé az ő fijának szemérem testének első bőrét, és Mózesnek lába eleibe veté, és monda: Az én fiamnak vérével váltott férjem vagy te nékem.

26. És megszünék ő tőle az Úr. Vérnek férjének mondotta vala pedig akkor Mózest, a körűlmetélkedésért.

27. Az Úr pedig megparancsolta vala Áronnak: Eredj eleibe Mózesnek a pusztába: ki elmenvén eleibe méne néki az Isten * hegyénél, és megcsókolá őtet.

28. Akkor megbeszélé Mózes Áronnak, az Istennek minden dolgait, mellyekért őtet küldi vala, és mind azokat a jelekeet, mellyeket parancsolt vala hogy cselekdnék.

29. Elmenvén azért Mózes és Áron, egybegyüjték az Izráel fijainak minden Véneit.

30. És mikor Áron megmondotta volna mind azokat a beszédeket mellyeket szólott vala az Úr Mózesnek, és azokat a csudákat cselekedné a nép előtt.

31. Hit a * nép: és mikor hallották volna, hogy az Úr meglátogatta volna az Izráel fijait, és megtekintette volna azoknak nyomorúságokat, leborúlván hálákat adának Istennek.