4. RÉSZ.
Mózes küldetik Égyiptomba. Áron melléje adatik.
Akkor felelvén Mózes, monda: Ímé nem hisznek nékem, sem az én
beszédemnek nem engednek: mert azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.
2. Monda azért néki az Úr: Micsoda az, a mi kezedben vagyon? felele
Mózes: Vessző.
3. És monda az Úr: Vesd a földre azt. És elveté az t a földre, és
változék kígyóvá: és Mózes elfutamodék előtte.
4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki a te kezedet, és fogd meg
a farkát. Ki az ő kezét kinyújtván megfogá azt, és változék vesszővé kezében.
5. Hogy higyjék hogy mejelent néked az ő atyáiknak Ura Istene, az
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
6. Monda pedig ismét néki az Úr: Bocsássad a te kezedet kebeledbe,
és bébocsátá kezét az ő kebelébe, és ismét kivoná kebeléből, és ímé az ő keze
poklos vala mint a hó.
7. Monda annakfelette: Tegyed ismét kebeledbe a te kezedet: ki
kebelébe tevé az ő kezét, és kivevé azt kebeléből, és ímé megtisztult vala mint
egyéb teste.
8. És lészen, hogy ha nem hijéndenek néked, és nem engedének az
első csuda beszédének, hisznek a második csuda beszédének.
9. És lészen, hogy ha nem hijéndenek e két jeelnségnek is, és nem
engedéndenek a te beszédednek, akkor meríts vizet * a folyóvízből, és öncsed a
szárazra. És változnak a vizek a földön vérré, a mellyeket merítettél a
folyóvízből.
10. És monda Mózes az Úrnak. Kérlek Uram, ne küldj engemet oda:
mert nem vagyok ékesen szóló, ez előtt sem voltam soha, sem pedig miolta a te
szolgáddal beszélsz; hanem késedelmes vagyok a szólásra, mivelhogy bántatott az
én nyelvem.
11. Kinek felele az Úr: Kicsoda teremtette az embernek száját?
Avagy ki teszi az embert siketté, vagy némává, vagy látóvá, vagy vakká? avagy
nem én-é, ki Úr vagyok?
12. Annakokáért menj el, és én lészek a te száddal, * és
megtanítlak tégedet mit szólj.
13. És monda: Kérlek Uram küldjed azt, a kit illik küldened.
14. És felgerjede az Úrnak haragja Mózes ellen, és monda: Avagy *
nem átyádfia-é tenéked a Lévi nemzetségéből való Áron? Tudom hogy ő
ékesenszóló: és ímé ő néked elődbe # kijő, ki mihelyt meglát téged, örvendez
szívében.
15. Te szólj néki, és adjad szájába e beszédeket, és én lészek a te
száddal és az ő szájával, és megtanítlak titeket mit kelljen cselekednetek.
16. És ő szóljon te helyedben a népnek, és ő lészen néked szájad
gyanánt, te pedig néki lészesz úgymint Isten gyanánt.
17. E vesszőt pedig vegyed kezedbe, mellyel csudákat tégy.
18. Elméne azért Mózes és megtére az ő ipához Jethróhoz, és monda
néki: Kérlek engedd nékem hogy menjek el az én atyámfiaihoz Égyiptomba, és
lássam meg ha még élnek. És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
19. Mert azt mondotta vala az Úr Mózesnek Midiánban: Eredj el haza
Égyiptomba: mert megholtak mind azok, kik téged halálra keresnek vala.
20. És felvevé Mózes az ő feleségét, és az ő fijait, és ülteté őket
szamár hátára, és haza méne Égyiptomba, és elvivé Mózes az Isten * vesszejét is
kezében.
21. És ezt is mondotta vala az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz hogy
Égyiptomba haza menj, meglásd hogy mindazokat a csudákat mellyeket reád bíztam
megmíveljed Faraó előtt; és * én megkeményítem az ő szívét, hogy ne bocsássa el
a népet.
22. Ezt mondjad azért Faraónak: Ezt mondja az Úr: én fiam * és én
elsőszülöttem az Izráel.
23. És én mondám néked: Bocsásd el az én elsőszülöttemet hogy
szolgáljon nékem, és nem akarád őtet elbocsátani: annakokáért ímé én megölöm a
te fijadat, a te elsőszülöttedet.
24. És lőn az őton, egy szálláson eleibe méne néki az Úr, és akarja
vala * őtet megölni.
25. Czippora azért ragada egy éles kést, és elmetszé az ő fijának
szemérem testének első bőrét, és Mózesnek lába eleibe veté, és monda: Az én
fiamnak vérével váltott férjem vagy te nékem.
26. És megszünék ő tőle az Úr. Vérnek férjének mondotta vala pedig
akkor Mózest, a körűlmetélkedésért.
27. Az Úr pedig megparancsolta vala Áronnak: Eredj eleibe Mózesnek
a pusztába: ki elmenvén eleibe méne néki az Isten * hegyénél, és megcsókolá
őtet.
28. Akkor megbeszélé Mózes Áronnak, az Istennek minden dolgait,
mellyekért őtet küldi vala, és mind azokat a jelekeet, mellyeket parancsolt
vala hogy cselekdnék.
29. Elmenvén azért Mózes és Áron, egybegyüjték az Izráel fijainak
minden Véneit.
30. És mikor Áron megmondotta volna mind azokat a beszédeket
mellyeket szólott vala az Úr Mózesnek, és azokat a csudákat cselekedné a nép
előtt.
31. Hit a * nép: és mikor hallották volna, hogy az Úr meglátogatta
volna az Izráel fijait, és megtekintette volna azoknak nyomorúságokat,
leborúlván hálákat adának Istennek.