3. RÉSZ.

Mózesnek hivatala az Izráel népének kiszabaditására.

Mózes pedig őrizi vala az ő ipának, Jethrónak a Midiániták Papjának juhait, és hajtá a juhokat a pusztán től, és juta az Isten hegyéhez, a Hórebhez.

2. És megjelenék néki az Úrnak Angyala tűznek lángjában * egy csipkebokorban, és tekinte oda Mózes, és ímé a csipkebokor ég vala, de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.

3. Monda azért Mózes: odatérek, és meglátom e nagy csudálatos látást, hogy a csipkebokor meg nem emésztetik.

4. Látván pedig az Úr hogy oda térne Mózes meglátni azt, szólítá őtet Isten a csipkebokorból, és monda: Mózes, Mózes. Ki felele: Ímhol vagyok.

5. És monda az Isten: Ne jöjj ide közel, old * le a te sarudat lábaidról, mert a föld mellyen állasz, szent föld.

6. És monda: Én * vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene. Annakokáért elrejté Mózes az ő orczáját, mert fél vala Istenre nézni.

7. És monda az Úr: * Bizonnyal láttam az én népemnek nyomorúságát melly vagyon Égyiptomban, és a sarczoltatók miatt való kiáltásokat meghallottam, és megtudtam az ő sanyarúságokat.

8. Leszállottam azért hogy megszabadítsam őtet az Égyiptombelieknek kezekből, és kihozzam arról a földről, jó és széles földre: téjjel mézzel folyó földre a Kananeusoknak, Khittheusoknak, Emoreusoknak, Perizeusoknak, Khiveusoknak, és Jebuzeusoknak helyekbe.

9. Most pedig ímé az Izráel fijainak kiáltások én hozzám jutott, és láttam a nagy nyomorúságot, mellyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek.

10. Annakokáért most jöjj el ide, és elküldelek tégedet Faraóhoz, és hozd ki az én népemet az Izráel fijait Égyiptomból.

11. És monda Mózes az Istennek: Kicsoda vagyok én hogy Faraóhoz menjek, és kihozzam az Izráel fijait Égyiptomból?

12. És felele: Én veled lészek, és ez a jelensége, hogy én küldöttelek tégedet: Mikor kihozándod e népet Égyiptomból, az Istennek szolgálni fogtok e hegyen.

13. És monda Mózes az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fijaihoz, és azt mondom nékik: A ti atyáitoknak Istene küldött engemet ti hozzátok. Ha azt mondándják nékem: Kicsoda annak neve? Mit feleljek nékik?

14. És monda Isten Mózesnek: EHEJE nevem, mert én vagyok. És monda: Így szólj az Izráel fijainak: az Eheje küldött engemet ti hozzátok.

15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fijainak: A ti atyáitoknak Ura Istene, az Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene küldött engemet ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké, * ez az én nevem, melly által az emberek megemlékeznek rólam minden mezetségről nemzetségre.

16. Menj el, és gyüjtsd egybe az Izráelnek véneit, és mond ezt nékik: A ti atyáitoknak Ura Istene megjelent énnékem, az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, ezt mondván: Megemlékeztem ti rólatok, és arról a mit veletek cselekdtek Égyiptomban.

17. Annakokáért mondottam: Kiviszlek titeket az Égyiptombeli nyomrúságból a Kananeusnak, Khitteusnak, Emoreusnak, Perizeusnak, Khiveusnak és Jebuzeusnak földökre, téjjel és mézzel folyó földre.

18. És engednek a te szódnak: Te pedig és az Izráel vénei menjetek Égyiptomnak Királyához, és így szóljatok néki: A Zsidóknak Ura Istene megjelent nékünk. Most azért kérünk, hogy menjüónk harmadnapi járó földre a pusztába, hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek.

19. Én pedig tudom hogy nem engedi az Égyiptombeli Király hogy elmenjetek, hanemha hatalmas kézzel kénszeríttetik.

20. Kinyujtom azért az én kezemet, és megverem Égyiptomot minden csudálatos dolgaimmal, mellyeket ott cselekeszem; és azután elbocsát titeket.

21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen hogy mikor kimentek Égyiptomból, ne menjetek üresen.

22. Hanem * kérjen az asszony az ő szomszédasszonyától ezüsét és arany edényeket, és ruhákat; mellyekbe öltöztessétek a ti fijaitokat és a ti leányaitokat, és Égyiptombot megfosszátok.