3. RÉSZ.
Mózesnek hivatala az Izráel népének kiszabaditására.
Mózes pedig őrizi vala az ő ipának, Jethrónak a Midiániták Papjának
juhait, és hajtá a juhokat a pusztán től, és juta az Isten hegyéhez, a
Hórebhez.
2. És megjelenék néki az Úrnak Angyala tűznek lángjában * egy
csipkebokorban, és tekinte oda Mózes, és ímé a csipkebokor ég vala, de a
csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3. Monda azért Mózes: odatérek, és meglátom e nagy csudálatos
látást, hogy a csipkebokor meg nem emésztetik.
4. Látván pedig az Úr hogy oda térne Mózes meglátni azt, szólítá
őtet Isten a csipkebokorból, és monda: Mózes, Mózes. Ki felele: Ímhol vagyok.
5. És monda az Isten: Ne jöjj ide közel, old * le a te sarudat
lábaidról, mert a föld mellyen állasz, szent föld.
6. És monda: Én * vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene,
Izsáknak Istene, Jákóbnak Istene. Annakokáért elrejté Mózes az ő orczáját, mert
fél vala Istenre nézni.
7. És monda az Úr: * Bizonnyal láttam az én népemnek nyomorúságát
melly vagyon Égyiptomban, és a sarczoltatók miatt való kiáltásokat
meghallottam, és megtudtam az ő sanyarúságokat.
8. Leszállottam azért hogy megszabadítsam őtet az Égyiptombelieknek
kezekből, és kihozzam arról a földről, jó és széles földre: téjjel mézzel folyó
földre a Kananeusoknak, Khittheusoknak, Emoreusoknak, Perizeusoknak,
Khiveusoknak, és Jebuzeusoknak helyekbe.
9. Most pedig ímé az Izráel fijainak kiáltások én hozzám jutott, és
láttam a nagy nyomorúságot, mellyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek.
10. Annakokáért most jöjj el ide, és elküldelek tégedet Faraóhoz,
és hozd ki az én népemet az Izráel fijait Égyiptomból.
11. És monda Mózes az Istennek: Kicsoda vagyok én hogy Faraóhoz
menjek, és kihozzam az Izráel fijait Égyiptomból?
12. És felele: Én veled lészek, és ez a jelensége, hogy én
küldöttelek tégedet: Mikor kihozándod e népet Égyiptomból, az Istennek
szolgálni fogtok e hegyen.
13. És monda Mózes az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fijaihoz,
és azt mondom nékik: A ti atyáitoknak Istene küldött engemet ti hozzátok. Ha
azt mondándják nékem: Kicsoda annak neve? Mit feleljek nékik?
14. És monda Isten Mózesnek: EHEJE nevem, mert én vagyok. És monda:
Így szólj az Izráel fijainak: az Eheje küldött engemet ti hozzátok.
15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fijainak: A
ti atyáitoknak Ura Istene, az Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, Jákóbnak
Istene küldött engemet ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké, * ez az én
nevem, melly által az emberek megemlékeznek rólam minden mezetségről
nemzetségre.
16. Menj el, és gyüjtsd egybe az Izráelnek véneit, és mond ezt
nékik: A ti atyáitoknak Ura Istene megjelent énnékem, az Ábrahámnak, Izsáknak
és Jákóbnak Istene, ezt mondván: Megemlékeztem ti rólatok, és arról a mit
veletek cselekdtek Égyiptomban.
17. Annakokáért mondottam: Kiviszlek titeket az Égyiptombeli
nyomrúságból a Kananeusnak, Khitteusnak, Emoreusnak, Perizeusnak, Khiveusnak és
Jebuzeusnak földökre, téjjel és mézzel folyó földre.
18. És engednek a te szódnak: Te pedig és az Izráel vénei menjetek
Égyiptomnak Királyához, és így szóljatok néki: A Zsidóknak Ura Istene megjelent
nékünk. Most azért kérünk, hogy menjüónk harmadnapi járó földre a pusztába,
hogy áldozzunk a mi Urunknak Istenünknek.
19. Én pedig tudom hogy nem engedi az Égyiptombeli Király hogy
elmenjetek, hanemha hatalmas kézzel kénszeríttetik.
20. Kinyujtom azért az én kezemet, és megverem Égyiptomot minden
csudálatos dolgaimmal, mellyeket ott cselekeszem; és azután elbocsát titeket.
21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek előtt, és lészen
hogy mikor kimentek Égyiptomból, ne menjetek üresen.
22. Hanem * kérjen az asszony az ő szomszédasszonyától ezüsét és
arany edényeket, és ruhákat; mellyekbe öltöztessétek a ti fijaitokat és a ti
leányaitokat, és Égyiptombot megfosszátok.