2. RÉSZ.
Mózes születése és külömb-külömb állapotja.
Elméne pedig egy Lévi nemzetségéből való férjfiú, és vőn magának
feleséget ugyan azon Lévi nemzetéből.
2. Terhbe * esék pedig az asszony és szüle fiat. Ki mikor látta
volna, hogy szép gyermek volna, elrejté azt három hónapig.
3. És mikor tovább el nem titkolhatná azt, szerze annak gyékényből
egy ládácskát, mellyet enyvvel és fenyőviasszal megönte, és abba helyheztetvén
a gyermeket, elveté a folyóvíznek partján a sásasba.
4. Áll vala pedig az ő nénnye távol, hogy meglátná mint lenne dolga
a gyermeknek.
5. Faraónak pedig leánya aláméne hogy mosódnék a folyóvízben, és
annak szolgálóleányai járnak vala a víznek partján, és minekutánna látta volna
a ládácskát a sásasnak közepette, elküldé az ő szolgálóleányát és kihozatá *
azt.
6. És mikor megnyitotta volna, látá a kis gyermeket; és ímé a kis
gyermek sír vala; és könyörülvén rajta, monda: A Zsidók gyermekei közzűl való
ez.
7. És monda a gyermek nénnye a Faraó leányának: Elmenjek-é hogy egy
szoptatós asszonyt hívjak a Zsidó asszonyok közzűl, ki a gyermeket szoptassa
tenéked?
8. Felele a Faraó leánya? Eredj el. Elméne azért a leányzó, és hívá
a gyermeknek annyát.
9. És monda néki a Faraó leánya: Vidd el a gyermeket, és tartsd fel
ezt nékem és én megaom néked a te jutalmadat: és elvivé az asszony a gyermeket,
és szoptatá azt.
10. Felnevelkedék pedig a gyermek, és vivé azt a Faraó leányának,
és fija gyanánt tartja vala azt, és nevezé azt Mózesnek; mert azt mondá: A
vízből vettem ki őtet.
11. Lőn peidg azokban a napokban mikor Mózes felnevekedett volna,
kimée az ő attyafiaihoz, és látá sanyarúságokat, látá azt is, hogy egy
égyiptombeli ember verne egy Zsidó férjfiat az ő attyafiai közzűl.
12. És mikor kétfelé tekintett volna, és látta volna hogy senki nem
volna ott, megölé az égyiptombeli embert, és elrejté azt a homokban.
13. Azután másodnapon kimenvén, ímé két Zsidó féjfiak versengenek
vala, és monda annak a ki bűnös vala: Miért vered a te atyádfiát?
14. És az felele: Kicsoda tett tégedet Fejedelemmé és Bíróvá mi
rajtunk? Avagy meg akarsz é engemet is ölni, a mint megöléd az égyiptombeli
embert? Megrettene azért Mózes és monda: Bizony megtudták azt a dolgot.
15. Meghallá Faraó is e dolgot, és Mózest halálra keresteti vala,
de * elfuta Mózes Faraótól való féltében, és lakozék Midiánnak földében és
leüle egy kútnál.
16. Valának pedig a Midiániták Papjának hét leányai, kik eljöttek
vala, és vizet merítvén megtöltötték a válúkat, hogy megitatnák az attyoknak
juhait.
17. És eljövének a pásztorok is, és azokat elűzék: akkor Mózes
felkelvén segítséggel lőn a leányoknak, és azok juhaiknak inni ada.
18. És mikor mentek volna Réhuelhez az ő ősökhöz, monda: Mi az oka
hogy most illyen hamar megjöttetek?
19. És mondanák: Egy égyiptombeli ember oltalmaza minket a
pásztorok ellen, annakfelette nékünk vizet is merített, és a mi juhainkat
megitatta.
20. És monda az ő unokáinak: Hol vagyon az? miért bocsátották el
azt a féjfiat? hívjátok elő őtet, hogy egyék kenyeret.
21. És Mózesnek akaratja lőn rajta, hogy ez emberrel együtt
maradna, és adá Mózesnek feleségül Czipporát az ő unokáját.
22. És szüle * fiat, és nevezé azt Gersomnak, mert azt mondá:
Jövevény voltam az idegen földön.
23. És mikor sok napok multak volna el, meghala Égyiptomnak
Királya, és fohászkodnak vala az Izráel fijai a nagy * szolgálat miatt, és
kiáltnak vala: a szolgálat miatt való kiáltások pedig felméne Isten eleibe.
24. És meghallá Isten az ő kiáltásokat, és megemlékezék Isten az
Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal tett * kötéséről.
25. És megtekinté Isten az Izráel fijait, és megérté Isten az ő
nagy nyomorúságokat.