50. RÉSZ.
József az ő attyának holttestét kiviszi Égyiptomból és eltemeti az
Ábrahám temetőhelyén: Megkövetik őtet az ő báttyai, kiknek igéri magát minden
jóval: megesketi őket hogy az ő holttestét kiviszik Égyiptomból, azután meghal.
Akkor József esvén az ő attyának orczájára, síra ő rajta, és
csókolgatá őtet.
2. És mikor megparancsolta volna József az ő szolgáinak, az
orvosoknak, hogy drága kenetekkel megkennék az ő attyát; drága kenetekkel
megkenék az Izráelt.
3. És mikor elmultak volna a negyven napok, (mert annyi napjoknak
kell azoknak bételni, kik drága kenetekkel megkenettetnek) siraták őtet az
Égyiptombeliek hetven napig.
4. Mikor pedig elmultak volna az ő siratásának napjai, szóla József
Faraónak udvara népével, mondván: Ha én kedves vagyok ti előttetek, szóljatok
kérlek Faraónak, ezt mondván:
5. Az én atyám megesketett * engemet, illyen módon: Ímé én rövid
napon meghalok; az én koporsómban, mellyet én kivágtam magamnak Kanaán
földében, ott temess el engemet. Annakokáért kérlek, hadd menjek el, és
temessem el az én atyámat, azután megtérek.
6. Kinek monda Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, miképen
megesketett tégedet.
7. Elméne azért József az ő attyának temetésére és ő vele együtt
felmenének mind a Faraó szolgái, az ő háznépének és Égyiptom földének minden
Vénei.
8. Józseefnek is egész háznépe, és az ő báttyai, és az ő attyának
háznépe; csak az ő gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
9. Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, és vala
az felette igen nagy seretg.
10. És mikor jutottak volna Atád nevű mezőre, melly a Jordán vize
mellett vagyon, felette igen nagy és keserves sírással sírának ott: és József
is siratá az ő attyát hetednapig.
11. Annakokáért látván a tartománynak lakosai, a Kanaánnak népe azt
a s1rást az Atád nevű mezőn azt mondják vala: Nagy sírások ez az
Égyiptombelieknek: annakokáért nevezteték az a hely Ábel Mitzraimnak, azaz
Égyiptomiak Siralmának, melly a Jordán vize melett vagyon.
12. A képen cselekedének azért Jákóbbal az ő fijai, a miképen
megparancsolta vala nékik.
13. Mert * elvivék őtet az ő fijai Kanaánnak tartományába és
eltemeték őtet a Makpelah mezőnek temetőhelyében, mellyet vett vala Ábrahám
mind a mezővel egybe temetőhely örökségének # a Khittheus Hefrontól Mamrénak
ellenébe.
14. Annakutánna megtére József Égyiptomba, mind ő, mind az ő
attyafiai, és mind azok kik ő vele elmentek vala az ő attyának temetésére,
minekutánna eltemette volna az ő attyát.
15. Látván pedig a József báttyai hogy megholt volna az ő attyok, ezt
mondják vala: Talán gyűlölni fog minket József, és mebüntet minket ama
gonoszért * mellyet vele cselekedtünk.
16. Azért küldének Józsefhez; hogy azt megmondanák néki: A te atyád
megparancsolta nékünk az ő holta előtt, ezt mondván:
17. Így szóljatok Józsefnek: Kérünk tégedet bocsád meg a te
atyádfiainak gonoszságokat és bűnöket mert gonoszúl cselekdtek te ellened. Most
azért kérünk engedj meg a te atyádnak Istenének szolgáinak bűnöknek. József
pedig sír vala, mikor őnéki szólanának.
18. Járulának pedig ő hozzá az ő attyafiai is, és eőtte
leborúlának, és mondanának: Ímé mi te szolgáid vagyunk.
19. Kiknek monda József: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é
én?
20. Ti gondoltatok vala én ellenem gonoszt, de Isten gondolta azt
jóra forditani, hogy cselekdnék úgy a mint most vagyon, hogy sok népet tartana
meg ez életben.
21. Most annakokáért ne féljetek: Én táplálótok lészek, mind
néktek, mind a ti gyermekeiteknek. Eképen megvígasztalá őket, és szóla nékik az
ő kedvek szerint.
22. Lakék pedig József Égyiptomban, mind ő, mind az ő attyának
háznépe: éle pedig József száz és tíz esztendőt.
23. És látá József Efraimtól harmad ízen való fijait: Mákhirnak és
Manasse fijának lettek gyermekei, kik felneveltettek József kebelében.
24. Akkor monda József az ő attyafiainak: Én rövid napon meghalok,
az Isten pedig bizonnyal meglátogat * titeket és kiviszen titeket e földről, a
földre mellyért megesküdt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
25. Megesketé azért József az Izráel fijait, mondván: Mikor az
Isten titeket látogatván meglátogat, * elvigyétek innét veletek az én
tetemimet.
26. Meghala azért József száz * tíz esztendős korában, kit drága
kenetekkel megkenének és koporsóba helyheztetének Égyiptomban.