49. RÉSZ.

Jákób az ő halála óráján, Isten lelke által jövendőt mond az ő tizenkét fijainak nemzetségeknek jövendő állapotjokról, és a Messiás eljövetele felől; azután parancsol temetése felől, és meghal.

Szólitá azért Jákób az ő fijait, és monda: Gyüljetek ide, és megjelentem néktek a mi következendő reátok az utolsó időben.

2. Gyüljetek egybe és halljátok Jákóbnak fijai, halljátok, mondom, Izráelt a ti atyátokat.

3. Rúben én * elsőszülöttem, te én erősségem, és az én erőmnek első zsengéje, ki méltósággal és hatalommal első volták volna.

4. De mivelhogy hajlandó volták, mint a víz, nem lészesz első, mert * a te atyádnak ágyára hágtál, akkor megfertéztetted azt az én ágyamat, felhágván arra.

5. Simeon és Lévi atyafiak, álnokságnak fegyvere volt az ő * szerződések a Sékhemitákkal.

6. Az ő titkos tanácsokban részes ne légy én lelkem, és az ő gyülekezetekkel ne egyesüljön az én dicsőségem: mert az ő búsultokban megölték a férjfiakat, és az ő indulatjok szerint elronták a várost.

7. Átkozott az ő haragjok, mert vakmerő volt, és az ő búsulások, mert kegyetlen volt: annakokáért elosztom őket a Jákób maradékai között, és * elszélesztem az Izráel maradékai között.

8. Te Júda tégedet tisztelnek * a te atyádfiai, a te kezed lészen a te ellenségeidnek nyakokon, a te atyádnak fijai meghajolnak te előtted.

9. Mint a gyermekded oroszlán a Júda, a gyakorta való diadalom által felnevekedel szerelmes fiam: mikor lehajol és lefekszik, mint a hím oroszlán, és mint a nőstény oroszlán, kicsoda költi fel őtet?

10. Nem vétetik el Júdától a birodalom, és a törvénytévő az ő maradékától, mígnem eljő a * Messiás, és sok népek gyűlnek ő hozzá.

11. Köti az ő szamarát a szőlőtőhöz, és az ő szamarának vemhét a nemes szőlőtőhöz: az ő ruháját mossa a borban, és az ő öltözeteit a szőlőnek levében.

12. Az ő szemei pirosak lésznek a bor miatt, és az ő fogai fejérek a téj miatt.

13. Zebulon a tenger partján lakozik, és lészen a hajók kikötőhelye az ő lakása, és az ő határa lészen mind Sidón városig.

14. Issakhár, ollyan mint az erős szamár, ki a hátára vetett kettős terh alatt fekszik.

15. Mert látván hogy jó dolog a nyugodalom, és hogy az ő földe kies, meghajtja hátát a terhhordozásra, és adófizető lészen.

16. Dán ítélője lészen a népnek, mint akármely az Izráel nemzetségei között.

17. Lészen Dán ollyan mint a mérges kígyó az úton, és az áspis az ösvényen, melly megmarja a lónak farkát, hogy a rajta ülő ember hátra essék.

18. A te szabadításodra várom az Úrnak segítségét.

19. Az ellenség sereggel háborgatja a Gád nemzetségét; de végezetre ő diadalmas lészen.

20. Ásernek kenyere kövér lészen, és ő ád gyönyörűséges gyümölcsöket a Királyoknak.

21. Nafthali ollyan lészen mint a kibocsáttatott szarvas, és ékes beszédű lészen.

22. József ollyan mint a termő ág, mint a forrás víz mellett való termő ág, sőt mint két ágok, mellyeknek mindenike a kőfalnak magasságát felhaladja.

23. Jóllehet keserűséggel illeték és lövöldözték * őtet, jóllehet gyűlölték őtet a lövöldözők.

24. Mindazáltal az ő kézivének ereje által megmaradott és megerősödtek az ő kezeinek karjai, a Jákób erős Istenének keze által, * annakokáért lett az Izráelnek pásztora és köve.

25. A te atyádnak erős Istene által mondom hogy vagynak ezek, a ki téged segéll, és a mindenhatótól, ki megáldott tégedet mennyei áldásokkal ott fenn, és itt alatt való földi áldásokkal, emlőknek és méhnek áldásaival.

26. A te atyádnak áldásai, (mellyek erősbek az én atyáimnak áldásoknál) mind örökké legyenek Józsefnek fején, és az ő attyafiai közzűl választatottnak tetején.

27. Benjámin ollyan lészen, mint a ragadozó farkas, reggel ragadományt eszik, és estve zsákmányt oszt.

28. Mind ezek az Izráelnek tizenkét nemzetségei, és ez a mit szólott nékik az ő attyok, mikor őket megáldaná a mint mindeniknek az ő áldása volna.

29. Annakutánna parancsola nékik, és monda nékik: Mikor én az én népem közzé számláltatom, temessetek engemet az én atyáimmal ama kőből vágott koporsóba, melly a Kittheus Hefronnak földén vagyon.

30. Abba * a koporsóba, melly vagyon Makpelának mezején, melly a Kanaán földén Mamré ellenében vagyon, mellyet megvett Ábrahám mind a mezővel egybe a Khitteus Hefrontól, hogy az lenne néki temetésre való öröksége.

31. Ott temették el * Ábrahámot és Sárát az ő feleségét, Izsákot és Rebekát az ő feleségét, Leát is ott temettem.

32. Annak a mezőnek és a temetőhelynek örökségében, melly temetőhely ott vagyon, melly vétetett a Khéth fijaitól.

33. És mikor elvégezte volna Jákób az ő fijainak való parancsolását, lábait az ágyra feltévén, kimulék * e világból; és illyen módon az ő népei közzé takaríttaték.