48. RÉSZ.

József meglátogatja az ő beteg attyát: Jákób fijaivá fogadja a József fijait Efraimot és Manassét, és megáldja őket.

És ezek után megmondák Józsefnek, ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fijait Manassét és Efraimot.

2. És tudtára adák Jákóbank, mondván: Ímé a te fijad József hozzád jő: és magát megerősítvén az Izráel, felüle az ágyon.

3. És monda Jákób Józsefnek: Az erős mindenható Isten * megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földében, és megálda engemet.

4. És monda nékem: Ímé én megnevellek tégedet, megsokasítlak * téged, és sok népű sereggé tészlek, e földet is a te magodnak # adom te utánnad örökkévaló örökségűl.

5. Annakokáért a te két fijaid * kik néked szüleettek Égyiptom földében, minekelőtte hozzád jőnék Égyiptomba, én fiaim; Efraim és Manasse, mint szinte Rúben és Simeon, én fiaim legyenk.

6. A te fijaid pedig, kik azok után születtetnek, tiéid lésznek, és az ő báttyaiknak nevek alatt foglaltassanak bé az ő örökségekben.

7. Mikor * Mésopotámiából jőnek, meghala Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy mértföldnyire volnék Efratától, és eltemetém őtet ott az Efrata úta mellett, melly Efrata immár most Bethlehemnek neveztetik.

8. És látá Izráel a József fijait, és monda: Kicsodák ezek?

9. Felele József az ő attyának: Az én fiaim a kiket Isten nékem itt adott. És monda: állasd előmbe kérlek őket, hogy áldjam meg őket.

10. Az Izráelnek pedig szemei homályosok valának a vénségnek miatta, és nem láthat vala. És eleibe állatá néki őket, és megcsókolgatá s megölelgeté őket.

11. És monda Izráel Józsefnek: Nem reménylettem hogy soha téged lássalak, és ímé az Isten megadta látnom magodat is.

12. Elvevé azért József azokat az ő attyának térdei elől, és a földre arcczal leborúla.

13. Vevé pedig József mind a kettőt, és állatá Efraimot magának jobbkeze felől, Izráelnek pedig balkeze felől; Manassét pedig ő magának balkeze felől, Izráelnek jobbkeze felől, és azokat közel vivé ő hozzá.

14. Kinyujtván pedig Izráel az ő jobbkezét, tevé Efraimnak fejére, ki kisebb vala, az ő balkezét pedig Manassénak fejére, és megesméré az ő kezeivel, hogy Manassé elsőszülött volna.

15. És * megáldá Józsefet s monda: Az Isten kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák: az Isten a ki táplált engemet az én születésemnek idejétől fogva mind e napi:

16. Amaz * Angyal, a ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és hivattassék ő rajtok az én nevem, és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevek, és mint a halak szaporodjanak e földön.

17. Látván pedig József, hogy az őattya jobbkezét Efraim fejére tenné, nem tetszék néki, és megfogá az ő attyának kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tenné.

18. És monda József az ő attyának: Nem úgy szerető atyám: mert ez elsőszülöttem, a te jobb kezed ennek fejére tégyed.

19. Nem akará pedig az ő attya, és monda: Tudom jó fiam, jól tudom, ez is nagy néppé lészen, és igen megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magvából sok népek származnak.

20. És megáldá őket azon a napon, ezt mondván: Az Izráel te benned áld meg egyebeket illyen módon: Az Isten tégyen ollyanná tégedet, minéművé tette Efraimot és Manassét. És Efraimot Manassénál feljebbvalóvá tevé.

21. Ezt is mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok és az Isten ti veletek lészen és haza viszen titeket a ti atyáitoknak földökre.

22. Én pedig adok néked egy darab részt a te atyádfiainak részek * felett, mellyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.