47. RÉSZ.
József béviszen egynehányat az ő báttyai közzűl a Király eleibe,
azután az ő attyát is: a Gósen földén letelepiti őket, és táplálja az éhség
idején: az egész Égyiptom földét gabonán veszi meg Faraó számára: Megbetegszik
Jákób, és megeskéti Józsefet, hogy temetni kiviszi az ő testét Kanaán földére.
Elméne azért József és tudtára adá Faraónak, és monda: az én atyám
és atyámfiai, az ő juhaikkal és mindenekkel valamijek volt, jöttek ide Kanaán
földéről; és ám Gósen földén vagynak.
2. Az ő attyafiainak is felét, tudniillik öt embereket maga mellé
vőn, kiket állata Faraó eleibe.
3. És monda Faraó József attyafiainak: Micsoda munkás emberek
vagyok ti? Kik felelének Faraónak: Juhpásztorok a * te szolgáid, mind mi, mind
a mi atyánk.
4. És mondanának Faraónak: Hogy ezen a földön lakozzunk azért
jöttünk, mert a te szolgáid barmaiknak nincsen élések, és nagy éhség vagyon a
Kanaán földén: kérünk azokáért hadd lakjanak a te szolgáid a Gósen földén.
5. És szóla Faraó Józsefnek mondván: A te atyád és a te atyádfiai
jöttek te hozzád.
6. Az Égyiptomnak földe előtted vagyon; ez országnak legjobb
részében adj helyet a te atyádnak és atyádfiainak, lakozzanak a Gósen földén:
ha pedig látandod hogy vagynak ő közöttük serény emberek, tégyed azokat
gondviselőkké az én barmaimon.
7. Bévivé József Jákóbot is az ő attyát, és állatá őtet Faraó
eleibe, és köszönté Jákób Faraót.
8. Akkor monda Faraó Jákóbnak: Hányak a te életed esztendeinek
napjai?
9. Monda pedig Jákób Faraónak: Az én bujdosásom * esztedeinek
napjai száz és harmincz esztendők; kevesek és nyomorúságosok voltak az én
életem esztendinek napjai, és nem érték el az én atyáim életek esztendeinek
napjai, a mellyekben ők bujdostak.
10. És minekutánna megáldotta volna Jákób Faraót, kiméne Faraó elő.
11. Rendele azért József lakásra való helyet az ő attyának és
attyafiainak, és ada nékik örökséget Égyiptom földében, azon tartománynak
legjobb részében a Ramehses * földén; mint Faraó megparancsolta vala.
12. És táplálja vala József az ő attyát és attyafiai, és az ő attyának
minden háznépét kenyérrel, mint a kis gyermekeket szokták táplálni.
13. És kenyér nem vala az egész földön, mert igen nagy éhség vala,
és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
14. Bétakará pedig József valami pénz találtatik vala Égyiptomnak
és Kanaánnak földén a gabonáért, a mellyet azok vesznek vala; és bevivé József
a kincset a Faraó tárházába.
15. És mikor elfogyott volna a pénz Égyiptomnak és Kanaánnak
földéről, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, mire
hagysz meghalnunk szemed láttára, ha immár pénzünk elfogyott?
16. És monda József: Adjátok nékem a ti barmaitokat, és adok néktek
keyneret a ti barmaitokért, ha pénzetek elfogyott.
17. Vivék azért az ő barmaikat Józsefhez és ada nékik József
eleséget a lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és táplálá őket
kenyérrel abban az esztendőben az ő minden barmaikért.
18. Mikor pedig az az esztendő elmult volna, menének ő hozzá más
esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el a mi urunktól, hogy bizony
elfogyott pénzünk, és minden barmunknak nyája a mi urunknál vagyon, nem maradt
semmi egyéb a mit a mi urunknak adnánk a mi testünknél és földünknél.
19. Miért halunk meg szemed láttára? mind magunkat, mind földünket
árossá tesszük, végy meg minket és a mi földünket kenyéren, és lészünk mind mi,
mind földünk Faraó szolgái, és adj magot hogy éljünk s ne haljunk meg, é a föld
ne pusztuljon el.
20. Megvevé azért József mind egész Égyiptom földét, mert az
Égyiptombeliek mind eladák az ő mezejeket, mivelhogy az éhség nagy erőt vett
vala rajtok; és a föld lőn Faraóé.
21. A népet pedig elköltözteté bizonyos városokba, Égyiptomnak
egyik határától fogva a másik határáig.
22. Csak a papok földét nem vevé meg: mert Faraó élést rendelt vala
a Papoknak, és azzal táplálják vala magokat a mit Faraó ád vala: annakokáért
nem adák el az ő örökségeket.
23. És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon,
és a ti földeteket Faraónak. Ímhol magot adok, vessétek bé a földet.
24. És a gabonából adjatok Faraónak ötödrészt; a négy rész legyen
tiétek, a földnek veteményére és éléstekre, mind magatoknak mind
házatokbelieknek, és hogy gyermekeitek ehessenek.
25. Kik felelének: Te tartottad meg nékünk a mi életünket: az én
uram mívelje velünk e jótéteményt hogy legyünk Faraónak szolgái.
26. És József törvénnyé költé mind a mai napig Égyiptomnak
földéről, hogy Faraónak ötödrészt adnának, csak a Papok földe nem volt Faraóé.
27. Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen * földén, és ott
megöröködének, és megnevekedének s megszaporodának felette igen.
28. Jákób pedig élt az Égyiptom földében tizenhét esztendeig, és
voltak az ő élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendők.
29. És elközelgetének az Izráel halálának napjai, és hívatá az ő
fiját Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted keves vagyok, kérlek tegyed a te
kezedeet az * én tomporom alá, és cselekedjed velem e téteményt és hívséget: Ne
temess el, kérlek engemet Égyiptomban.
30. Hanem minekutánna elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engemet
Egyiptomból, és temess el az ő koporsójokban. Monda azért néki: Én a te
beszéded szerint cselekeszem.
31. És monda: Esküldjél meg nékem, és megesküvék néki: És az Izráel
hálákat ada Istennek, leborúlván az ő ágyának fejére.