47. RÉSZ.

József béviszen egynehányat az ő báttyai közzűl a Király eleibe, azután az ő attyát is: a Gósen földén letelepiti őket, és táplálja az éhség idején: az egész Égyiptom földét gabonán veszi meg Faraó számára: Megbetegszik Jákób, és megeskéti Józsefet, hogy temetni kiviszi az ő testét Kanaán földére.

Elméne azért József és tudtára adá Faraónak, és monda: az én atyám és atyámfiai, az ő juhaikkal és mindenekkel valamijek volt, jöttek ide Kanaán földéről; és ám Gósen földén vagynak.

2. Az ő attyafiainak is felét, tudniillik öt embereket maga mellé vőn, kiket állata Faraó eleibe.

3. És monda Faraó József attyafiainak: Micsoda munkás emberek vagyok ti? Kik felelének Faraónak: Juhpásztorok a * te szolgáid, mind mi, mind a mi atyánk.

4. És mondanának Faraónak: Hogy ezen a földön lakozzunk azért jöttünk, mert a te szolgáid barmaiknak nincsen élések, és nagy éhség vagyon a Kanaán földén: kérünk azokáért hadd lakjanak a te szolgáid a Gósen földén.

5. És szóla Faraó Józsefnek mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád.

6. Az Égyiptomnak földe előtted vagyon; ez országnak legjobb részében adj helyet a te atyádnak és atyádfiainak, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig látandod hogy vagynak ő közöttük serény emberek, tégyed azokat gondviselőkké az én barmaimon.

7. Bévivé József Jákóbot is az ő attyát, és állatá őtet Faraó eleibe, és köszönté Jákób Faraót.

8. Akkor monda Faraó Jákóbnak: Hányak a te életed esztendeinek napjai?

9. Monda pedig Jákób Faraónak: Az én bujdosásom * esztedeinek napjai száz és harmincz esztendők; kevesek és nyomorúságosok voltak az én életem esztendinek napjai, és nem érték el az én atyáim életek esztendeinek napjai, a mellyekben ők bujdostak.

10. És minekutánna megáldotta volna Jákób Faraót, kiméne Faraó elő.

11. Rendele azért József lakásra való helyet az ő attyának és attyafiainak, és ada nékik örökséget Égyiptom földében, azon tartománynak legjobb részében a Ramehses * földén; mint Faraó megparancsolta vala.

12. És táplálja vala József az ő attyát és attyafiai, és az ő attyának minden háznépét kenyérrel, mint a kis gyermekeket szokták táplálni.

13. És kenyér nem vala az egész földön, mert igen nagy éhség vala, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.

14. Bétakará pedig József valami pénz találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a mellyet azok vesznek vala; és bevivé József a kincset a Faraó tárházába.

15. És mikor elfogyott volna a pénz Égyiptomnak és Kanaánnak földéről, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, mire hagysz meghalnunk szemed láttára, ha immár pénzünk elfogyott?

16. És monda József: Adjátok nékem a ti barmaitokat, és adok néktek keyneret a ti barmaitokért, ha pénzetek elfogyott.

17. Vivék azért az ő barmaikat Józsefhez és ada nékik József eleséget a lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és táplálá őket kenyérrel abban az esztendőben az ő minden barmaikért.

18. Mikor pedig az az esztendő elmult volna, menének ő hozzá más esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el a mi urunktól, hogy bizony elfogyott pénzünk, és minden barmunknak nyája a mi urunknál vagyon, nem maradt semmi egyéb a mit a mi urunknak adnánk a mi testünknél és földünknél.

19. Miért halunk meg szemed láttára? mind magunkat, mind földünket árossá tesszük, végy meg minket és a mi földünket kenyéren, és lészünk mind mi, mind földünk Faraó szolgái, és adj magot hogy éljünk s ne haljunk meg, é a föld ne pusztuljon el.

20. Megvevé azért József mind egész Égyiptom földét, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ő mezejeket, mivelhogy az éhség nagy erőt vett vala rajtok; és a föld lőn Faraóé.

21. A népet pedig elköltözteté bizonyos városokba, Égyiptomnak egyik határától fogva a másik határáig.

22. Csak a papok földét nem vevé meg: mert Faraó élést rendelt vala a Papoknak, és azzal táplálják vala magokat a mit Faraó ád vala: annakokáért nem adák el az ő örökségeket.

23. És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket Faraónak. Ímhol magot adok, vessétek bé a földet.

24. És a gabonából adjatok Faraónak ötödrészt; a négy rész legyen tiétek, a földnek veteményére és éléstekre, mind magatoknak mind házatokbelieknek, és hogy gyermekeitek ehessenek.

25. Kik felelének: Te tartottad meg nékünk a mi életünket: az én uram mívelje velünk e jótéteményt hogy legyünk Faraónak szolgái.

26. És József törvénnyé költé mind a mai napig Égyiptomnak földéről, hogy Faraónak ötödrészt adnának, csak a Papok földe nem volt Faraóé.

27. Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen * földén, és ott megöröködének, és megnevekedének s megszaporodának felette igen.

28. Jákób pedig élt az Égyiptom földében tizenhét esztendeig, és voltak az ő élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendők.

29. És elközelgetének az Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiját Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted keves vagyok, kérlek tegyed a te kezedeet az * én tomporom alá, és cselekedjed velem e téteményt és hívséget: Ne temess el, kérlek engemet Égyiptomban.

30. Hanem minekutánna elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engemet Egyiptomból, és temess el az ő koporsójokban. Monda azért néki: Én a te beszéded szerint cselekeszem.

31. És monda: Esküldjél meg nékem, és megesküvék néki: És az Izráel hálákat ada Istennek, leborúlván az ő ágyának fejére.